Vannak, akik számára tudatosan státusszimbólumok az elektronikus szerkezetek. Mindenki ismer olyan kollégát vagy barátot, akinél a saját magáról kialakított imázs része, hogy lenyűgözze környezetét a legújabb „kütyük” birtoklásával és nem utolsósorban használatával, de én nem hiszem, hogy ez lenne az általános. Vannak, akiknek a lényeg a játék, a versengés. Őket szó szerint megbabonázzák ezek a csecsebecsék: olyanok, mint a gyerekek, akiknek mindig a legerősebb autóskártya kell. Amolyan hobbivá válik, aminek megszállottan hódolnak. Végül vannak, akiknél a kulcsszó a praktikum, a használhatóság. Az ő életükben is jelen van a játék és a versengés, de nem lételem mindig és mindenhol. Bár őket sem hagyja hidegen a tény, hogy az „intelligens” segítőtársak könnyebbé teszik az életüket, számukra a technikai fejlettségnél olyan szempontok fontosabbak, mint hogy a készülék legyen praktikus, kicsi, legyen „szimpatikus”, legyen könnyen kezelhető, azokat a funkciókat lássa el, amelyekre szükségük van, nem kellenek a fölösleges menüpontok, viszont a lényegi funkciók működjenek tökéletesen. Ha valamivel meg vannak elégedve, akkor nem akarják csak azért lecserélni, mert már nem a legújabb. A praktikumon kívül azonban mindenképpen lényeges tényező a vásárlási motivációk között a környezet elvárása, hogy lépést tartsunk, kövessük a fejlesztéseket. A környezet elvárása mindenkire hat, akármelyik típusba is tartozik. Összefoglalva, szerintem nem lehet egységes választ adni a kérdésre, nem lehet általános érvényű kijelentéseket tenni.