Először az óránként lefagyó Windows CE ábrándított ki, majd a kegyelemdöfést az adta, hogy egyik reggelre elfelejtett mindent, amit benne tároltam. (Na persze az meg az én hibám, hogy sosem szinkronizáltam a számítógépemmel.)

Visszatértem tehát a határidőnaplóhoz, ami számomra sokkal átláthatóbbá teszi a heti programom, és ritkán kell bezárjam, majd újra kinyitnom ahhoz, hogy ismét lássam a napokat.

Hiányzik viszont az a magabiztosság amit egy palm kölcsönöz. A tárgyalópartner mindig többet feltételez felkészültségemről, ha egy kézi számítógép van a kezemben, hiszen nem tudhatja, mennyi adat, excel file és háttér-információ áll a rendelkezésemre az adott pillanatban.

Hiányzik a Tetris, amivel a repülőtéri tranzitban hosszú órákat tehettem gyorsabbá. Hiányzik a karakterfelismerő program, amit soha nem tudtam megtanítani kézírásomra, de így is vicces feljegyzések születtek.

Van most viszont egy Ericsson R380s mobiltelefonom, ami a stockholmi tervezőasztalon a palm és a mobil közös előnyeit volt hivatott megtestesíteni. Első generációs holmi, és valami nem jól sikerülhetett, mert az országban az enyémmel együtt talán tíz készülék lehet forgalomban. Telefonnak gyengébb, mint az átlagos mobilok, és a palmok versenyében sem merném elindítani. Az Ericsson szervizben keresztnéven ismernek már, mert ritka telefonom szokatlanul gyakran gyűjt be egy-egy újabb pecsétet a garanciajegyén. Mindegy, de legalább jól néz ki.