És kit nevezhetünk topmenedzsernek? Vajon a tudásától top-e valaki, vagy attól, hogy az általa képviselt cég a topon van, netán a szervezeti hierarchián belül foglalja el a top helyet, de az melyik? Nem mindegy!

A hazai kínai zsibvásáron egy évtizeddel ezelőtt is kínáltak olyan játék mobiltelefon-utánzatokat, amelyet a mobilkereskedelem talán még hírből sem ismert. Az akkor becsempészett James Bond videokazettákon a főhősnél látott szerkezetecske a gyerekek képzeletvilágából egyből kézzelfogható szimbólummá vált. Ez a korosztály ma a gyermekeinek nem játék-, hanem valódi telefont vásárol, hisz ez a mobilszolgáltatók óriási piaci versenye következtében egyre olcsóbban beszerezhető. Ma már nem savanyú a szőlő és a köznyelvből kikopott a bunkófon szóhasználat. A mobiltelefon nem szimbólum, hanem életvitelünk egyik technikai kelléke. Persze vannak olyan nemesfémből készült, szuper miniatürizált, MMS funkciójú eszközök is, amelyek birtoklása sznobizmusra utal, tulajdonosa a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyét akarja közölni környezetével. A topmenedzserek döntő többségére ez nem jellemző. Mint ahogy az sem, hogy mindenféle menedzser-csodaeszközzel a vállukon bolyonganának. Például a Duna Televízió által rögzített és közvetített Mindentudás Egyetemén az előadó akadémikus nem számít topmenedzsernek, viszont a szakterületén – valljuk be – topon van, ő viszont nem cipeli az ilyen eszközöket magával, ez az asszisztensek dolga. Valószínűleg a legújabb technikai vívmányok nem a szimbólumok megteremtését szolgálják, hanem a mindennapi életünket segítik. Ezért a látszat néha csal!