Ez sokak számára felesleges akadékoskodásnak tűnik majd. Szerintük nincs mélyebb értelmezésre szükség. Ismered vagy nem ismered, rokonod vagy nem, jó vagy nála vagy nem? Ha az előbbiekre igen a válasz, akkor esélyes vagy. De mire? Például arra, hogy pályázat kiírása nélkül, vagy egy személyre szabott pályázat megnyerésével elnyerd a fő nyereményt, a világ legjobban fizető és/vagy szakmailag is legnagyobb kihívást jelentő ügyfelét. Vagy csupán arra, hogy téged is meghívjanak a pályázatra, ha nem is erre, akkor esetleg a következőre. A rendszerváltás előtt tanult nagy kapcsolati hálóbizniszt közelről működni nem láttam, de ez nem jelenti, hogy nem létezik. Amikor céget alapítottam, az egyik legnagyobb visszatartó erő számomra a jó ismerősök hiánya volt, azoké, akik majd üzletileg is beválthatják a hozzájuk fűzött reményeket. Mégis belevágtam, és azóta is misztikum számomra a személyes kapcsolatok kérdése, mert annak ellenére, hogy nekem csak a hiánya volt meg, a cégünk 3 év alatt naggyá lett a pr-ügynökségek piacán. Ez talán a személyes kapcsolat helyett a személyes meggyőző erő nek és szakmai igyekezetnek köszönhető. Eddig tehát megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy a személyes kapcsolat fogalmát a magam értékrendje szerint értelmezzem, és azt gondolhassam, hogy az üzleti életben emlegetett személyes kapcsolatok túlnyomó része inkább felszínes ismeretség, nem valódi emberi kapcsolat. Ismerősöm sok van, de valóban ismerni egy embert, számomra a kapcsolat egy magas minőségét jelenti. A személyes kapcsolatok efféle menedzselése, illetve nem kezelése ma még életem egyik luxusa, kicsit büszkesége is, mert a cég eddigi útjával úgy érzem sikerült bizonyítani, hogy ma már ebben az országban és ebben a szakmában sem minden a személyes kapcsolatokon múlik.