A legtöbb hirdetés sematikus és direkt, harsány és információval teli, mégis beleolvad az információáradatba. Nem élünk az utalás és a vizuális sokszínűség lehetőségeivel. A célcsoport eléréséhez kell általánosítás, de a legtöbb reklám túlsztereotipizált. Persze a kevésbé kreatív reklámok is eladják a márkákat, így sokszor nincs is szükség új ötletre. Talán ezért sok reklámból hiányzik a merészség, a másfajta megközelítés. Nem lógnak ki a sorból, nem zökkentenek ki a hétköznapjaimból, nem nevettetnek meg, még csak fel sem háborítanak. Ettől még megtudom, hogy a mikromolekulák hogyan hatnak, vagy hogy mi véd meg a természetesség látszatától is. Egy reklám ugyanis attól, hogy nem nyújt katartikus élményt és nem tetszik, eljuttathatja az üzeneteket. Ez a reklámozók célja. Sok múlik a fogyasztók igényén is: többségük elfogadja, sőt lubickol abban a néhány számára teremtett szerepben, amit a reklámok felkínálnak. Az ügyfelek ügynökségekkel szemben támasztott elvárásai is ezt tükrözik: ha vannak bevált alapötletek, akkor miért próbálkoznának újakkal?! Kár, hogy az ügynökségeknél sem jut elég idő egy-egy reklám kidolgozására, illetve a kreatívok élmény- és impulzusgyűjtésére. Sajnos az ügynökségek nem mindig találják meg a szakmailag magasan képzett és tehetséges szakembereket, illetve ha megtalálják, olyan elvárásokat támasztanak velük szemben, amelyek egy szuperszonikus ötletgyár számára is megterhelők. Az ügyfelek bátortalansága miatt a valóban tehetséges és kreatív szellem sem képes szááárnyalni, pedig formabontó ötletekkel a fogyasztók igényén is alakíthatnak a reklámok. Ez a reklámozók óriási lehetősége, kockázata és felelőssége.