Imádom az angol filmekben, amikor szombaton kirakják az asztalra a hétvégi lapokat. Az első Londonban töltött hétvégémen én is vettem egy lapot, kiraktam az asztalra, gyönyörködtem benne és olvasgattam. Azóta is minden hétvégén, ha ott járok, megveszem a Times egy hétvégi számát. Mert azóta rájöttem, hogy van a világnak olyan része, ahol nemcsak szombaton van „komoly mellékletes” száma a napilapoknak, hanem vasárnap is.

Megnéztem a legutóbbi Sunday Times (ST) online verzióját, és elkezdtem a cikkeket megszámolni. Száznál feladtam. Erre a tartalmi bőségre persze itthon nem lehet számítani. Itthon egy hétvégén az általam olvasott napilapban legtöbb esetben jó, ha két-három izgalmas írást találok. Tisztában vagyok vele, hogy a ST olvasótábora számszerűen és vásárlóerőben is nagyobb, mint a magyar komoly lapoké együttesen.

A ST 900 ezer olyan olvasóval rendelkezik, aki az angol társadalmi-gazdasági besorolás alapján a top 10 százalékban van. A magyar napilapok összes olvasótáborából 178 ezer ember tartozik a top 10 százalékba a Global TGI adatai szerint. Vajon tudnak-e a magyar napilapok szerkesztőségei továbblépni? Finanszírozza-e egyetlen kiadó is azt, hogy legyen legalább egy, angol mércével komoly napilap? Felvállalja-e a rengeteg költséggel járó termékfejlesztést?

Ha a számokat nézem, sajnos nem várhatjuk el ezt egy profitorientált kiadótól. De végeztem egy kis számítást. Ha Angliában ugyanannyian élnének, mint Magyarországon, a ST-t 150 ezer top10 százalékba tartozó olvasná. Ez azért egy lap számára hirdetési szempontból mégiscsak nagy potenciál! Talán egy igazán színvonalas napilap mégis tudna jelentős olvasótábort kialakítani?