Logikus, hogy egy nagy lojalitással bíró márkánál kevésbé szükséges, hogy a polcok között felhívjuk rá a figyelmet, mint egy kevesebb törzsfogyasztóval rendelkező brandnél. De biztos, hogy a fogyasztó mindig logikusan viselkedik? Ha egy brand ismertsége az eget ostorozza, akkor nem érdemesebb az ismertséget szinten tartani és emellett
a hangsúlyt a bolti megjelenésre fordítani?

A BTL térnyerésének egy márkánál sokkal prózaibb oka is lehet. Ha nincs bizonyítottan jó, az aktuális marketingcélnak megfelelő tévészpot a fiókban, akkor felesleges a márka mögé rakni rengeteg GRP-t. Ilyenkor érdemes a közvetlen volument hozó BTL aktivitásokat előnyben részesíteni a büdzsé szétosztásakor.
Az aktivitások intenzitását meghatározza az adott kereskedelmi csatorna jellege is.
A Horecában például sokkal nehezebb olyan hatékony BTL eszközt kialakítani, ami el is jut a fogyasztókhoz, és tényleg extra hasznot hoz. Horeca promóciók értékelésénél gyakran tesszük fel magunknak a kérdést: fogyasztói promóciót csináltunk vagy inkább partnerprogramot, ami elsősorban a partnerünk lojalitását és hasznát növeli? Nem érünk-e többet a vegytiszta disztribúcióépítéssel: vagyis, hogy minél több szerződött partnerünk legyen? Mit finomkodunk a márkapozicionálásra szabott kreatív megoldásokkal, ha a fogyasztó a vendéglátóhelyen elsősorban a mi termékeinkből választhat?

Erre azonnal jön a válasz, hogy finomkodnunk is kell, hiszen a sör igazi otthona a söröző, a tévéből és az áruházak polcairól nem lehet felépíteni egy egészséges sörmárkát. Örök dilemma ez. A retailben – ahol van választék – megint más a helyzet, megváltoznak a játékszabályok, és velük a BTL eszközök is.