Hogyan kerültetek a kreatíviparba?

Baritz Balázs: A bátyámnak köszönhetően már gyerekként beleláthattam a szakma grafikai, art oldalába. Mivel az én rajzolási skillem megállt egy fogpiszkáló szintjén, így más pozíciót kellett keresnem. Mindig is löktem a sódert és a kommunikáció erősségem volt, így adta magát a pálya. Na meg gyerekkorom amerikai filmjei is azt sugallták, reklámosnak lenni kúl!

Pusztai Balázs: Mindig vonzott az, hogy nyomot hagyjak magam után. Az, hogy olyat csináljak, olyat hozzak létre, amihez az emberek kapcsolódni tudnak valamilyen formában, tudatosan vagy tudat alatt, de hatással van rájuk. Legyen az boldogság, szomorúság, elgondolkodás, a lényeg, hogy váltson ki érzelmeket az, amit csinálok. 

Korábban ez a graffiti és a street art formájában volt jelen az életemben, mára ez a konceptuális grafikai tervezés, és art direkció irányába fordult át. 

A szakmában rendkívül élvezetes, hogy nap mint nap teljesen különböző témakörökkel foglalkozhatok, különböző emberekkel találkozhatok, így ez minden alkalommal tágítja a látókörömet, illetve formálja a világról alkotott képemet. Kicsit talán olyan ez, mint egy egész éves állandó szakmai tréning: nagyon fárasztó és intenzív, de rendkívül hasznos és élvezetes! 

Mi szakmán belül mi az, ami a leginkább érdekel titeket?

B. B.: Média oldalon kezdtem, onnan eveztem át kreatív account vizekre. Régi álmom volt a concept szövegírás, most ebben bontogatom a szárnyaim. Köszönhetően a szerteágazó tapasztalatoknak, egész fiatalon sok szeletére ráláthattam a szakmának.

P. B.: Jelenleg több helyen dolgozom szabadúszóként. Ebben van ügynökség, extrém túrákat és utakat szervező cég, és több vendéglátó egység, ahol a koncepció kidolgozásától a grafikai tervezésen át, egészen a kivitelezésig mindenféle projektben benne vagyok. Vonz az a része egy adott projektnek vagy munkafázisnak, amikor a tervből végül kész termék lesz. Ez indította el bennem a gondolatot, hogy a tervezés mellett a kivitelezéssel is fogalkozzal. Nagy odafigyeléssel, kézzel készült branding anyagok gyártásában gondolkozom, kerámiából, fémből, fából, plexiből és ezek kombinációjából.

Van olyan, amit megváltoztatnátok a hazai piacon, ha tehetnétek?

B.B.: Ügyfélkapcsolatosként gyakran tapasztaltam, hogy nem mindig partneri a viszony az ügyfelekkel, legalábbis nem mindegyikkel. Ezzel fontos lenne foglalkozni, hogy az együttműködés minél gördülékenyebb és komfortosabb legyen. Szerintem csak így születhetnek nagy dolgok, ha megvan a kölcsönös tisztelet és a bizalom.

P.B.: Mivel a bécsi iparművészetin hallgatok grafika és reklám szakon, ezért az elmúlt években rengeteg – általában jó – mintát láttam arról, mit és hogyan lehetne csinálni, és hogy ettől a hazai piac milyen felfoghatatlanul messze van jelenleg.

Az első és legfontosabb a szakmabeliek és a megrendelő közötti kapcsolat. Itthon az ügyfelek gyakran úgy tekintenek a szakmára, mint egy kivitelezőre, aki önkényesen ki akarja élni az elnyomott fantáziáját és ezért kordában kell tartani. Úgy gondolom, hogy egy kreatív folyamat legfontosabb alapköve a harmonikus és értő együttműködés a két fél között. Ha ez nincs meg, akkor már az elején halálra van ítélve a projekt. Sajnos manapság rengetegszer találkozom a rendszerezettség és a megfelelő képzettség hiányával. A legrosszabb, hogy ez általában nem is az egyéneken múlik, hanem az ügynökségeken és azon, hogy mindenki csak rohan, hogy az elvárást teljesítse, akkor is, ha ez mindent csak megnehezít. Sok olyan fogaskerék van a gépezetben megrendelői és vállalkozói oldalról is, ami szakmaiatlan, és szinte csak hátráltatja a hatékony együttműködést és a tervezési folyamatot.

A másik, ami ezzel erősen összefügg és szintén a bécsi mintán alapszik, hogy itthon abszolút koordinálatlan az árazás. Így nem csak a minőség és a szakmabeliek megítélése, de még a saját önmagunkról alkotott kép is felborul. Más országban nem titok, hogy egy adott pozícióban mennyit lehet keresni. 

A minimálbér-rendszer egy átfogó és minden szakmára kiterjedő sávozásból épül fel, így mindenki tudja, hogy az adott munkakörért mi a reális és elvárható fizetés, viszont ezzel szemben a vállalkozók célja és motivációja, hogy jobbak legyenek a konkurenciánál. 

Természetesen ezek tájékoztató jellegű árak és a bérezés felső korlátja már csak a szakember képességeire van bízva. Itthon is lehetne egy ilyen rendszer, ami a fejlődést és a versenyhelyzetet erősíti, a hazai “aláajánlós” és “ledarálós” konstrukcióval ellentétben. 

Ha egy referenciamunkával kellene bemutatnod magad, mi lenne az?

B.B.: A Beefeater Mesterképzés chatbotjára vagyok a legbüszkébb, amely az én tollamból született, ráadásul maga a kampány is nagyon jól sikerült, sokan kedvelték Desbotot. 

De volt szerencsém besegíteni a Kék pont alapítvány száraz november kampányába, ami szintén nagy elégedettséggel töltött el. Minden projektre büszke vagyok, ahol szép és szuper dolgokat csináltunk, amit ügyfél és a nagyközönség is szeretett. 

P.B.: A megbízás, amire eddig a legbüszkébb vagyok, egy mexikói prémium tequila brand csomagolásának újratervezési feladata volt, egy nagyon szigorú szempontrendszer alapján. Fantasztikus érzés volt, amikor végre több hónapnyi kemény munka után megérkeztek az első palackok és láttam a helyszíni gyárban készült fotókat a több ezer másik palackról.

Mivel lennél elégedett, ha megtörténne a karrieredben?

B.B.: Nincs konkrét cél a fejemben, hogy például Head of vagy Director legyek, csinálom a dolgom, ahogy eddig is, aztán majd alakul. A rövid-közép távú célom, hogy átálhassak majd inkább külsős munkákra, hogy a világ bármely pontjáról csinálhassam, amit szeretek. Emellett régi vágyam még, hogy egy jó célért tehessek, valamilyen non-profit szervezetnél kamatoztathassam majd a megszerzett tudásom. 

P.B.: Talán a legrégebb óta szemem előtt lebegő cél, hogy úgy járjam be a világot, hogy közben hívnak egy-egy adott projekt levezénylése miatt oda. 

Egy másik nagy célom egy olyan globál kampány stratégia és platform fejlesztése, amit utána országonként egy-egy teljes ügynökség implementál és az általam megálmodott guidelineok alapján egy lokál kampányba ültet át. Nagyon izgalmas lehet látni, hogy egy core idea hány különböző irányba tud fejlődni és alakulni. 

Készül a közeljövőben izgalmas projekted? Mit árulhatsz el róla?

B.B.: Dolgozom egy animációs irodával is, ott most izgi dolgokat csinálunk, de ennél többet sajnos nem mondhatok.

P.B.: Sajnos meg van kötve a kezem és be van kötve a szám, ezért sok mindent nem mondhatok, de amint lehet és amint korlátlan mennyiségű időm lesz, frissítem a portfóliómat és mindent megosztok a social felületeimen.

Fotók: Pusztai Balázs munkái