Esnek a nézőszámok és egyre több a bürokrácia Németországban, ezt pedig alaposan megszenvedi a német filmipar. Erre a belátásra jutott Claudia Roth német kultúra- és médiaügyi miniszter, aki nyolc pontban vázolta nyílt levelében, mi mentén lehetne megmenteni a helyi mozgóképkultúrát. Mi ezt a Süddeutsche Zeitungban szúrtuk ki, össze is foglaljuk.

Roth boldogan nyit: a Nyugaton a helyzet változatlan megfilmesítésének számolatlan Oscar-jelölése és Bafta-díjesője (ez kvázi a britek Oscarja) jó irányt mutat.

Azonban van itt egy bökkenő, mégpedig a finanszírozás. 

A Nyugaton a helyzet változatlan Netflix-film, tehát nem a német filmtámogatási rendszer édesgyermeke. 

A mozinak most már a streaminggel is versenyre kell kelnie, miközben még mindig magas arányban finanszíroz az állam filmeket – főleg a minőségi, művészi, fesztiválokon is megforduló versenyfilmeket.

A Covid-járvány itt is borított mindent, eltűntek a nézők a mozikból, egy ponton túl sok filmre túl kevés néző jutott. Eközben a német filmalapok (szövetségi, tagállami és helyi szinten is) évi 600 millió euró (jelenlegi árfolyamon 229,2 milliárd forint) támogatást szórtak ki. Roth szerint a rendszer túl van bonyolítva.

A zöldpárti politikus azt javasolja, a filmművészetet ne rendeljék teljesen a gazdaság(osság) alá. Valamint a támogatott alkotásoknak jobban kellene reflektálniuk a sokszínűvé vált német társadalomra és a fenntarthatóságra. És akkor itt tér rá tényleg a nyolc pontra.

1. Több kockázatot kell vállalni a finanszírozásban, a kevésbé ígéretesnek tűnő (de adott esetben befutó) filmeknek is esélyt kell teremteni. Akár a kudarc árán is.

2. A dokumentum-, művész-, rövid és első filmeknek nem piaci logika alapján kell finanszírozást biztosítani, így tudnak kísérletezni és tanítani.

3. Automatikus finanszírozás mellett adójóváírásokkal is segítenék azokat, akik filmeket támogatnak, de e pont legfontosabb része, hogy a nagy streaming-szolgáltatók forgalmának egy részét vissza kéne forgatni a német piacba.

4. Átszerveznék az FFA-t, azaz a német filmalapot, hogy nagyobb felelőssége legyen a filmfinanszírozásban és promócióban is.

5. Szorosabban összekapcsolná a szövetségi és a tagállami (Bundesland) filmfinanszírozást a tervezett új rendszer. Ebben a nemzeti filmalap biztosíthatná a filmek támogatásának a fix alapját, amihez a Bundeslandok tehetnének hozzá. A közszolgálati műsorgyártás és a fiatal filmesek támogatása is szóba kerül, az ő filmkészítésüket is pénzelni kell Roth szerint.

6. Láthatóbbá kellene tenni a német filmet, ami főleg a streaming-szolgáltatók ellenében nagy harc. Ehhez tág időablakokat kell a mozikban biztosítani a német filmeknek, az állam pedig magukat a mozikat is finanszírozná, főleg vidéken.

7. A támogatás előfeltétele, hogy a filmesek foglalkozzanak az átalakult német társadalommal és a bevándorlókkal, valamint a nemi egyenjogúságot is előtérbe helyezzék, nemcsak a vásznon, hanem a stábokban az egyenlő bérek gyakorlatában is. A fenntarthatóság sem mellékes, ezt az elvet a filmkészítésre is ki kell terjeszteni.

8. Ez a pont már nem csupán terv, hanem megvalósul: francia minta alapján a 18 évesek kapnak 200 eurót (76 400 forintot) a német államtól, amit kultúrára költhetnek. A franciáknál e pénz zömét moziban verték el az ifjak.

Roth egyeztetni kíván a német pénzügyminisztériummal is a tervekről, az egész csomagot pedig az év végén ültetnék jogszabályokba. Írását így zárja Európa egyik legpatinásabb filmfesztiváljára utalva:

„Csütörtökön kezdődik a Berlinale. Nagyon örülök ennek. Végre újra korlátozások nélkül kerülhet rá sor. Azt kívánom, ez a Berlinale Berlinen túl is szikrákat szórjon és sok embert arra késztessen, hogy átélje a filmművészetet a moziterem teljes varázsában.”

Borítókép: Werkfotó a Nyugaton a helyzet változatlan forgatásáról (Fotó: Reiner Bajo)