A gazdasági újságíróknál ez azt jelenti: komolyabb – a Napi Gazdaságnál ötezer forintnál nagyobb értékű – ajándékot kommunikációs vagy vállalati partnerektől, riportalanyoktól nem szabad elfogadni.

A konkrét előnyök reményében, lekenyerezés gyanánt komoly lap neves újságírójának ajándékot adni nemcsak hiba, de reménytelen vállalkozás is. Ugyanakkor azt tapasztaljuk: a pr-szakemberek egyre kevésbé hozzák az újságírókat kellemetlen helyzetbe így. Tudják: egy rosszul átgondolt ajándék – amit kénytelen visszautasítunk vagy kényszeredetten fogadunk el – „sikeresen” elronthatja az újságíróval való személyes kapcsolatot.

Nálunk egy külföldi út elfogadásához felelős szerkesztői engedély kell. Az utat az újságíró akkor fogadhatja el, ha az szakmai útnak minősül, egyértelműen szakmai programmal. A meghívónak ekkor is jelezzük, hogy semmiféle írás megjelentetésére nem tudunk garanciát vállalni.

A valós tartalommal bíró szakmai utak onnan ismerhetők fel, hogy a meghívott számára kevés szabadidőt hagynak. Sokszor egy-egy cég azért invitál külföldre újságírókat, mert a szakmai hátterét akarja bemutatni – ilyen utakról lemaradni az újságírónak információs hátrányt is jelenthet. De találkoztam már olyan, hongkongi kiállításra invitáló meghívóval is, amelyen leírták: ha a tisztelt sajtómunkás nem vesz részt az idő nagy részét kitevő szakmai programokon, nem fizetik ki a költségeket.

Mire érdemes tehát a pr-szakembereknek odafigyelniük? Az ajándék ne legyen igazán értékes, de legyen kreatív. Kapcsolódjék szellemesen a képviselt cég termékéhez, szolgáltatásához, küldetéséhez, viszont ne tűnjön lekenyerezésnek. Ha az ajándékozás a pozíciónak szól és rutinszerű, vagy olyan emberek között történik, akik nem is ismerik egymást – az kidobott pénz.