Az idei komoly hőhullám engem is arcon csapott, nem számítottam rá. Míg ugyanúgy hűsölést és a vizet kerestem, mint mindenki más, akit érintett, azt figyeltem, milyen szalagcímekkel és milyen felépítésű anyagokkal adnak erről hírt a különböző hazai médiumok.

A témát ugyanis már egyre több helyen kutatják, és osztják meg a kapcsolódó jó gyakorlatokat, kutatási eredményeket. 

A média fontos szerepe a tájékoztatás, de ha tisztában vagyunk a kommunikáció befolyásoló erejével, nem lehet eltekinteni a kommunikációs szakma szerepétől és felelősségétől az éghajlati kérdésekkel kapcsolatban sem.

Van-e recept arra, hogyan kommunikáljunk a hőhullámokról újságíróként, szerkesztőként, riporterként, kommunikációs szakemberként? Mik az ajánlások, és milyen szempontokat érdemes figyelembe venni? És egyáltalán: mi fán terem a környezeti- és klímakommunikáció? Az alábbi cikkben a Re.Climate fókuszcsoportjai, az EcoAnalytics, a Climate Visuals és a Potential Energy kutatásaira építve a Re.Climate ajánlásait összegeztem, elsősorban a keretezés, a narratíva, a stratégiai üzenetek és a vizuális kommunikáció területeire vonatkoztatva, és kiegészítettem saját klímakommmunikációs tanulmányaim tanulságaival és tapasztalataimmal.

Ezen ajánlások elsősorban a hőhullámokhoz, egyéb, extrém természeti katasztrófákhoz kapcsolódó szerkesztőségi hírek, tudósítások, sajtó-és céges közlemények, illetve független tartalomgyártókhoz kapcsolódó anyagokra vonatkoznak.

Az emberi tevékenység okozta klímaváltozás korában élünk. Bár éghajlatváltozás, és az ehhez kapcsolható rendellenes természeti jelenségek, és katasztrófák témában - nagyon kevés kivételtől eltekintve - elsősorban „clickbait” címekkel lehet találkozni, ezt a tény mégsem olvashatjuk elégszer, a legtöbb szövegben inkább csak kerülgetik ezt a kijelentést. Holott nem kell messzire mennünk, elég az elmúlt napokra, hetekre gondolnunk, hiszen a hosszan tartó, folyamatos melegrekordokat döntő hőhullámok minket is elértek. Lehetne beszélni egyedi, kiugró adatokról, de a legújabb kutatások is azt támasztják alá, hogy ember által befolyásolt és katalizált jelenségről, eseményekről van szó - és a társadalom többsége ezzel a ténnyel egyre inkább tisztában van. Régi közhely, hogy jobb egy probléma megoldásának a része lenni, mint a probléma okozójának.

A Re.Climate kanadai klímkommunikációs szervezet idén nyáron állított össze a média számára egy klímakommunikációs ajánlást arról, milyen típusú struktúrák, keretezések használatával érhető el, hogy a médiumok pozitív, előremutató változásokat katalizáljanak.

A klímakommunikáció területe nem új, nagyjából a hetvenes évek óta kutatják már, hogy milyen szerepe lehet a kommunikációnak az éghajlatváltozás korában, és kutatják azt is, hogy ez a pozitív katalizátor szerep – azaz, hogy a média eszközökkel, és módszertannal tudja támogatni a szükséges változásokat – miként érhető el.  

Nagyon fontos kitétel, hogy a klímakommunikáció egyes irányzatai és ajánlásai sosem „rózsaszín szemüvegen” keresztül nézik a világot, és a klímakommunikáció megoldásfókuszú ágának nem az a célja, hogy hamis ábrándokban ringasson bárkit is. A javasolt megközelítések közül sokkal inkább az úgynevezett „realisztikus optimizmust” érdemes kiemelni. Ennek lényegét pusztán a két szó jelentése adja: realisztikus, azaz tisztában van a tényekkel és nem dugja a fejét a homokba, ugyanakkor optimista is, azaz a megoldásokat és a jó gyakorlatokat keresi. 

Éppen ezért 

nagyon nem mindegy, hogyan kommunikálunk éghajlati kérdésekről. Hogyan keretezzük az üzeneteket, hogyan építünk fel egy-egy anyagot bármilyen formátumban, hogyan adunk címet, és milyen képeket használunk. 

A türelmetlenség és a düh teljesen érthető érzések a témával kapcsolatban, ugyanakkor kommunikátorként inkább azt érdemes szem előtt tartani, hogy hogyan lehet elérni a közvéleményt formáló, előremutató hatást.

Tippek a kommunikátorok számára

Az extrém időjárási események – például a hőhullámok – egyre gyakoribbak és intenzívebbek. Az ok: a klímaváltozás. Az alábbi összefoglaló iránymutatásokkal szolgál klímakommunikátorok számára annak érdekében, hogy a társadalom különböző csoportjai irányába minél hatékonyabban adhassák át a főbb - cselekvésre buzdító - üzeneteiket. Érdemes ezeket az fenti üzeneteket három oldalról is megvizsgálni és megtámogatni:
 

• Milyen kihívással állunk szemben?

„Az egyre intenzívebb hőhullámok nem természetesek – a háttérben a klímaváltozás áll, ami veszélyezteti az életünket és a szeretteinket, valamint a helyeket, amiket szeretünk.” Gondoljunk csak az aszályokra, amelyek Magyarországon is nagyon komoly problémákat okoznak: ahol még pár éve virágzó területek voltak, mostanra az elsivatagosodás jelei mutatkoznak.

De még közelebbi az élmény, ha csak a hosszan tartó, magas hőmérséklet közvetlen hatásait nézzük - hatással van saját és szeretteink életére is. Izzadva végigküszködött napok, lassúság, tompaság, fejfájás. Egyre kevesebb értékes idő, amit a szabadban tudnánk tölteni anélkül, hogy menekülnünk kellene a forróság, és a napsütés elől. Ha pedig a rendszerszintű hatásokat vesszük figyelembe, az amúgy is túlzsúfolt egészségügy még további terhelést kap a kitartóan magas hőhullámok következményeként.

• Milyen választási lehetőségeink vannak?

„Amíg abba nem hagyjuk a fosszilis tüzelőanyagok égetését, a hőhullámok egyre elviselhetetlenebbek lesznek.”

A probléma ennél persze komplexebb, de üzenetszinten fontos, hogy ez az alapvetés mindenki számára egyértelmű legyen.
 

• Milyen megoldási lehetőségeink vannak?

„Fogjunk össze – csatlakozzunk a klímaváltozás miatt aggódó csoportokhoz, civil szervezetekhez, akik azt akarják, hogy a kormányok elszámoltassák a nagy szennyezőket.”

Így szól a kanadai ajánlás, amit annyival bővítenék ki, hogy ahogy fentebb is írtam, komplex kérdésről van szó, tehát ezt úgy érdemes csinálni, hogy „ne égessük ki az üzenetet”, ugyanakkor tényleg életbevágó, hogy a lehető leghamarabb csökkentsük a kibocsátást. Továbbá fontos elem, hogy az összefogás, a közösség ereje a kibocsátás-csökkentésen túl - minden éghajlat-változáshoz kapcsolódó probléma kapcsán az elsődleges üzenetek közé kell tartozzon.

Térjünk vissza az alapokhoz: Beszéljünk az okokról és a hatásokról, majd ezeket kössük össze megoldási javaslatokkal. Használjunk egyszerű nyelvezetet. Ismételjünk.

Ezek az ajánlások kifejezetten a klímaváltozáshoz köthető természeti katasztrófákról való híradásokra vonatkoznak, a klímakommunikáció eszköztára ennél sokkal sokszínűbb és összetettebb különböző műfajú anyagoknál.

Fontos hangsúlyozni, hogy a fosszilis tüzelőanyagok milyen mértékben okozói a kialakult helyzetnek, és nagyon fontos összekapcsolni a jelenségeket az okkal az olvasó, befogadó számára.

Hasznos, ha úgy állunk a kérdéshez, mint amikor lázas a gyerekünk: először a magas lázat csillapítjuk, de emellett keressük a probléma mélyebb, összetettebb okait is, és mutassuk be azokat is. Az éghajlat-változással kapcsolatban is fontos szempont rámutatni a társadalmi, gazdasági, kulturális összefüggésekre. A hőhullámokról, természeti katasztrófákról szóló tudósításokban persze nem mindig van tér mindezeket kifejteni, de akár egy jó linkelés-technikával, szerkesztéssel is fel lehet villantani a téma komplexitását, és a lehetséges kiutakat.
 

Képhasználat
A képek - ha helyesen használják azokat - közvetíteni tudják az egészséget és a biztonságot fenyegető kockázatokat. 

• Mutassuk be a hőhullámok okozta következmények emberi oldalát, lehetőleg arcokkal.
• Ha a hőhullámok következményeit illusztráljuk, kerüljük a „szórakozás a napon”-tematikájú képek (víziparkok, fagylaltozás, emberek a strandon) használatát.

A megszólalók szerepe
Erősítsük fel a tudósok, orvosok és az érintett emberek hangját. Fontos: az emberek általában bíznak a tudósokban – de az első vonalban dolgozó „tudósokra” hallgatnak leginkább. Igyekezzünk minél többféle tudóst, szakembert megszólaltatni a témában.

Ha tudományos szakembert szólaltatunk meg, kérjük őt is, hogy mindenképpen közérthetően, az „egyszerű beszéd elve” alapvető szabályainak betartásával nyilatkozzon, kerüljük az idegen szavakat, túl hosszú mondatokat. Ez nem jelenti az üzenet lebutítását, de igyekezzük azt belehelyezkedni a befogadó helyzetébe is. De ezzel azonos mennyiségbenszólaltassunk meg olyanokat is, akiket közvetlenül érint egy-egy, az éghajlatváltozás generálta helyzet.

Fontos a keretezés
Ismerjük el, hogy:
A) A klímaváltozás egy globális probléma: az egyének cselekedetei önmagukban nem állítják meg a hőhullámokat. Azonban minden tonna, fosszilis tüzelőanyag okozta szennyezés - vagyis ennek elkerülése - számít.
B) A fejlett gazdaságoknak szabályozniuk kell a szennyező vállalatok és szektorok tevékenységét és előtérbe kell helyezniük az innovációt.
C) Fontos kitétel azonban: egyetlen innováció önmagában nem fogja megoldani ezt a komplex kérdést, területeként, közösségenként és kultúránként is nagyban eltérhet, hogy mi az, ami igazán működik.
 

Fókuszban a megoldások
Mindig igyekezzünk már létező megoldásokat és jó gyakorlatokat is bemutatni egy-egy anyagban.

Amikor egy cikk úgy zárul, hogy mennyire meleg volt, és mióta nem volt ehhez fogható meleg, akkor a befogadókat úgy hagyjuk ott az információval, hogy az hiányérzetet okoz. Az olvasó ebben az esetben nem kap választ a kérdéseire: „Oké, de mit lehet ezzel csinálni? Jó, de mit tehetek itt én, egy szál pólóban, lehúzott redőnyökkel a panel nyolcadik emeletén?”

Ha az olvasót nyakló nélkül ehhez hasonló szövegekkel sorozzák, úgy fog járni, mint az egyszeri nyúl az autó fényszórójával szemben: lefagy, nem mozdul, semmiféle cselekvésre nem képes. Ezért fontos, hogy az anyagok felépítésénél tartsuk szem előtt, hogy a probléma megosztása, a probléma okának megmagyarázása mellett szükséges kitérni a megoldási lehetőségekre is. Ebben az esetben a közös fellépésre való felhívás a konkrét eseménytől függően előnyös megoldás lehet.

Szerkesztőként, szerzőként keressük a helyben releváns lehetőségeket. Magyarországon aktuálisan a Greenpeace Magyarország 2050. nevet viselő, egy új klímatörvény kidolgozását szorgalmazó kampánya lehet kiemelendő, de mindig érdemes az adott eseményhez (aszály, hirtelen nagy mennyiségű csapadék) a helyhez kötődő összefogásokat linkelni, láthatóvá tenni.
 

Keressünk jó gyakorlatokat!
A helyben vagy a közelben elérhető megoldásokhoz könnyebben tud kapcsolódni a befogadó, részesítsük előnyben ezeket. Bár több törekvés is elindult már az információk közös platformon való gyűjtésére, de egyelőre teljesen komplex, az egész országot lefedő, minden kezdeményezést elérhetővé tevő, aktív gyűjtőplatform jelenlegi tudásom szerint nem elérhető, tehát nem megspórolható az újságírói, szerkesztői vagy egyéb kutatómunka, hogy a helyi, kisebb kezdeményezések is eljuthassanak az érintettekhez a helyi cselekvés érdekében.
 

Legyünk óvatosak!
Legyünk érzékenyek azokra, akiket közvetlenül érintenek az extrém időjárási események és ne feledjük, hogy az érintettek bemutatása a kulcsmomentuma annak, hogy az emberek a médián keresztül magyarázatokat kapjanak. Használjunk emberközpontú történeteket: a tények és a tudományos eredmények fontosak, de az emberi történetek mozgatják meg azokat, akik információra vágynak.

Szintén fontos, hogy jól használjuk a média, a kommunikáció közösségteremtő hatását is, melyben fontos üzenet, hogy „mindannyian szembenézünk ezzel és együtt vagyunk csak képesek megoldani.” Bármelyik szinten vagy területen is szorgalmazzuk a változást, jelenleg egyetlen opciónak az összefogás tűnik. Fogjunk össze, hogy megvédjük az embereket és helyeket, amelyeket szeretünk. 

Állatok, természet és emberek 
– Ne féljünk kommunikálni az állatokra és a természetre gyakorolt hatásokat. Ezek az emberi identitás alapvető elemei, politikai ideológiától függetlenül.
– A 2024-es Re.Climate fókuszcsoportok résztvevői aggodalmukat fejezték ki az állatok és a természet iránt, amikor extrém eseményekről készült képekkel szembesültek (pl. erdőtüzek).
– Kezeljük a félretájékoztatást: Az extrém időjárási eseményekkel kapcsolatban előzzük meg a félretájékoztatást azzal, hogy megosztjuk a tényszerű információkat.
– Használjunk „igazság-szendvicset” a félretájékoztatás megcáfolására anélkül, hogy megismételnénk azt: kezdjük az igazsággal – majd röviden ismertessük a félretájékoztatás lényegi elemeit. Vessünk fel kétségeket a félretájékoztatás forrásával kapcsolatban, és ellenőrizzük a tényeket – majd ismételjük meg az igazságot.
– Fontos evidenciaként tekinteni azt, hogy a éghajlatváltozás nem egy újabb celeb-botrány, vagy egy újabb, meglepő adat vagy összefüggés a világról, hanem egy olyan helyzet, amibe mindannyian együtt keveredtünk, arra pedig nincs időnk, hogy egymásra mutogassunk.

És ez most élesben megy.

A szerző klímakommunikációs szakértő, a Cleanwashers- klíma- és etikus márkakommunikáció szakmai társulás tagja.

Borítókép: Nagy Réka / Cleanwashers