Elsőként a médián keresztül. Ilyenkor már hónapokkal a kezdőrúgás előtt megjelennek a futballsztárok a képernyőkön, különböző márkák reklámjaiban nem ritkán ugyanazok szerepelnek. A képernyők lehetnek tévéhez vagy számítógéphez kötve, egyre megy.
Aztán a boltokban. Legyen szó chipsről, üdítőről vagy sportfelszerelésről, ismert arcok mosolyognak ránk vissza a polcokról.

A támogató cégeket alapvetően három csoportba lehet sorolni. Vannak olyan márkák, amelyek szervesen kapcsolódnak a vébéhez, például a sportszergyártók, amelyek a felszereléseket, mezeket, cipőket biztosítják a játékosok számára. Aztán vannak azok a termékek, amelyek szintén megjelennek a futballszurkolók környezetében, mint például az üdítőitalok, a sörök és a rágcsálnivalók: ezek szintén részei a fociélménynek, hiszen egy kivetítőn vagy otthon a tévében nézett meccs alkalmával a legtöbben ropogtatunk és iszogatunk. Emellett léteznek olyan termékcsoportok is, amelyek nem tudnak közvetlenül kapcsolódni a sportághoz. Ezeknél már sokkal kreatívabbnak kell lenni a reklámozásban, a tévészpot feladata, hogy olyan sztorit meséljen el, amiben a futball és az adott márka összekapcsolódik.

A fentiek alapján bárki lehet szponzora egy vébének. Sőt, sokkal tágabb a horizont, nem is kell a szponzorok között szerepelnie egy márkának ahhoz, hogy hatékonyan tudjon kapcsolódni az eseményhez. A Nike esetében például elég, ha a sztárjátékosok többéves szerződésekkel kötődnek a márkához; ha a Nike által tervezett, speciálisan az ő igényeikre összeállított cipőben vagy a nemzeti színeikre megálmodott mezben lépnek pályára, ha ők szerepelnek a hirdetésekben, a kirakatokban.