Az olvasói és social mediában bennünket követő aktivitások alapján egyértelműen leszögezhető, hogy sokakban keltett kellemes emlékeket a Reklámtörténet szakmai blog legemlékezetesebb kampányokat összegyűjtő listája. Volt aki alkotóként, volt aki egykori rajongóként nézte végig lelkesen a végeredményt: 11 emlékezetes reklám szerepelt rajta. Az első körben még 159 különböző hazai reklám szerepelt, majd ötven jutott a második körbe, és az iparági szereplők ötlet, kirívóság, kraft, örökzöld-faktor, humor-faktor kategóriákban pontozott. 

A március 8-i Kreatív Brunchon az eredetiség témáját feszegetjük, ha van véleményetek, gyertek el vitatkozni, hogy mi volt régen, mi van most, hogyan változott előnyére vagy hátrányára a kreativitás a reklámszakmában?

A 11-ből három kampány emelkedett ki toronymagasan: a Grand Prix-t kiérdemlő Szigeté, a Chokito Ronda és finom kampányai, valamint a Budapest Bank Lelkes Emese-sorozata. 

A Sziget szpotok a Proud nevű reklámügynökség és Ráday Dávid kreatívigazgató nevéhez kötődtek 2009-ben – és egyáltalán nem mellesleg a főszereplő Janklovics Péteréhez, akit sokáig sokan azonosítottak is a karakterével. Mint a színésztől megtudtuk, eredetileg nem is tervezték a prodizsájos film forgatását, mert csak az autós szpottal számoltak, ráadásul azt sem vele képzelték el. Az akkoriban Székesfehérváron játszó Janklovics Pétert egy gimnáziumi évfolyamtársa hívta fel a szigetes lehetőséggel.

„Egy nagydarab karakterrel képzelték el a reklámfilmet, de akit kiválasztottak, botrányba keveredett, így hívott fel az ismerősöm, akivel már jó ideje nem beszéltem, hogy Pesten vagyok-e. Épp itt voltam, mire kérdezte – fél háromkor –, hogy elmennék-e háromra a Jászaira castingra. Odamentem, és elmondta, hogy a jelenetben egy autón ül a szereplő, nagy hangon beszél, majd jön a tulajdonos és leszedi a motorháztetőről. 

Tetszett is, de amikor arra kért, hogy üljek fel egy autóra, mondtam, hogy nem fogok, mert akkor pontosan az fog megtörténni, ami a jelenetben. Ezért felmentünk a három sarokkal odébb lakó gyártásvezetőhöz, csináltunk a WC-ajtó előtt jobbról és balról profilképet, meg a jelenetet, és nem sokkal később hívtak, hogy megkaptam a szerepet” – elevenítette fel a kezdeteket Janklovics Péter.

Amikor a forgatáson megkapta a jelmezt, belőtték a haját és ráragasztották a tetoválást imitáló matricákat, nem volt benne kérdés, hogy milyen karaktert fog hozni. 

Az volt a feladata, hogy üljön az autón és szidja a Szigetet, bár a szervezők azt az improvizálását túlzásnak tartották, hogy ott egy hétig egymás egymás szarába fetrengenek. „Kérdeztem tőlük, hogy akkor, hogy szidjak valamit, »úgy, hogy nem tetszetős«? Azt mondták igen, és így kerül ez bele.”

A szervezők és a Proud nem is tervezett folytatást, az volt az ötlet, hogy a fellépők listáját grafikus módon fogják népszerűsíteni, de hamar annyira népszerűvé vált Janklovics karaktere, hogy kitalálták, mégis forgassanak le egy következő részt is a színésszel.

„A rendező éppen szerelmi bánatba süllyedt, azt mondta, csak soroljam el a neveket, nem kell viccesnek sem lenni, csak minél több fellépő nevét mondjam rosszul, majd ők összevágják a végén” 

– ez a Prodizsáj háttértörténete, ami az autósnál is nagyobb visszhangot kapott, annyira, hogy másfél évtizeddel később az ötven év legjobb reklámja lett több kategóriában. 

„Volt idő, mikor kicsit untam, hogy mindenki a Prodidzsájjal jön, és előfordult, hogy ezzel azonosítottak. Persze minden színész magából ás elő dolgokat, így ha prosztó lennék, akkor ilyen prosztó lennék… Megtagadni semmiképpen nem szeretném ezt a szerepet, meglepett és örültem neki, hogy ez a reklám ilyen egyértelműen és több kategóriában nyert az elmúlt ötven év reklámja között.”

Chokito: a megmentett koncepció

„A Chokito Ronda és finom kampány alapötlete a Lintasból jött, ahol akkor Tordai Péter volt a kreatívigazgató. Amikor a Lintas beolvadt a GGK-ba, akkor Nemes Juli kreatívigazgatóval együtt dolgoztunk az utolsó Ronda és finom Chokito-filmen” – tisztázta az alapokat Füleki Bettina, aki jelenleg a Hogarth Worldwide-nál freelancer kreatívigazgató és a Badschool alapítója, de a kilencvenes években a Lintasból és GGK-ból összeolvadó Lowe Lintas GGK senior copywritere volt Azt mesélte, hogy nem voltak könnyű helyzetben az utolsó filmnél, mert a Nestlé egy kutatásra hivatkozva azt kérte, hogy ne legyenek ronda emberek a filmben, miközben mindenki imádta ezt koncepciót. 

„Teljesen határozottan állították, hogy ezt le akarják cserélni, és új koncepciókat kértek tőlünk. Én viszont kitaláltam, hogy akkor legyenek a filmben olyan jóképű menő srácok, akikről azt hisszük hogy rossz a szándékuk, majd kiderül a végén, hogy mégsem az. Így megmaradt a koncepció és megfeleltünk a briefnek is” – mesélte Bettina. Tehát a Ronda és finom kampány utolsó, „kutyás” darabjához a koncepció és a szlogen készen jött, beszélgetőtársam a film alapötletét írta, és végül ez lett a sorozat záró része. 

Alább három Chokito-videó látható, a harmadikról beszélgettünk:

„Életem legjobb filmje lett, annyira, hogy abban az évben beválasztották a Reklámzabálók Éjszakája nemzetközi utazó válogatásába is, ami nagyon nagy dolog volt akkoriban. A szpotot Paczolay Bèla rendezte, akit most sokan az Egyasszony színdarab kapcsán ismernek és Pados Gyula volt az operatőr, őt a Kontrollból ismerték sokan, utána pedig Amerikában is foglalkoztatott operatőr lett – tehát ilyen kaliberű filmesekkel dolgoztunk. Nemes Juli is nagyon büszke volt erre a filmre, halála után a megemlékezésen is levetítették” – tette hozzá. 

Lelkes Emese mindenkit lelkesített

Lelkes Emese karaktere a Budapest Bank 2007-es újrapozícionáló kampányában nagyon hamar népszerű lett, fél évvel az indulás után arról írtunk, hogy mém lett belőle, hiszen parodizálták, blogokon, fórumokon beszéltek róla és az akkor aktív lelkesemese.hu-n újabbnál újabb hóbortos ötleteket javasoltak az ügyfélkiszolgálásra.

A kampányon a frissen megbízott Laboratory Ideas dolgozott, a kreatívfeladatok mellett a bank kommunikációs stratégiájának kialakítására is megbízást kaptak. A bank egyik üzenete az volt, hogy az ügyfelek szempontjából a lényeggel foglalkozik és ezt valós környezetben mutatja meg, nem pedig egy idealizált világban egy nem bankos helyszínen mint a versenytársak. 

Az ügynökség háromféle tévészpotot készített: az egyikben a Stefanovics Angéla színésznő által alakított Emese az állásinterjúra érkezik Zoltánhoz és azt javasolja, hogy az ügyfeleket konfettivel fogadják, a másikban az adósságrendezést úgy képzeli el, hogy a korábbi számlákat elégetik egy kemencében, amiben az ügyfeleknek szánt ajándék-kenyeret sütik, míg a harmadikban a gyorsabb kiszolgálás bemutatására görkorcsolyát húz. A valóságtól elrugaszkodott túlzó ötletek iránt Zoltán nem lelkesedik, hiszen a bank a felvetett problémákra racionális megoldást kínál.

„Mindig minden nagyon simán ment, Angélát imádta mindenki, a filmek sztorijai szinte mindig elsőre átmentek, ritkák az ilyen jó hangulatú forgatások, ahol szinte soha semmi feszültség nem alakul ki” – mesélte Horváth Lajos, aki 17 évvel ezelőtt az ügynökség kreatívigazgatójaként dolgozott a kampányon.

Kulisszatitkokként elárulta, hogy egyedül talán a casting volt a legproblémásabb, Paczolay Béla rendező első gondolata rögtön Angéla volt, aki akkoriban nem volt ismert, és inkább underground filmes körökben mozgott. „A neten fellelhető volt pár jelenete, ami nem váltott ki osztatlan lelkesedést a banknál, emiatt több kört kellett futni Emese alakítójával kapcsolatban, de mindig Angélához tértünk vissza, mert az ügynökség és a rendező is nagyon szerette volna őt.”

Végül az hozta meg az áttörést, hogy készültek vele próbafelvételek, amelyeken Emesének beöltözve, sminkelve, stylingolva szerepelt, s onnan kezdve eltűntek a korábbi fenntartások vele kapcsolatban. De nemcsak a bankot, hanem a színésznőt is győzködni kellett, hogy vállalja el a szerepet, mert tapasztalat híján komoly fenntartásai voltak, és beletelt egy kis időbe, mire elmúltak a reklámos acokkal szembeni percepciói. A végére ő is élvezte a dolgot – ezzel pedig rendkívül sok kellemes percet szerzett a stábnak is a forgatásokon.

Azt is megkérdeztük Horváth Lajostól, hogy miben látja a Lelkes Emese-kampány sikerét, és a következő történetet osztotta meg velünk: 

„Tavaly nyáron egy kőműves térkövezett az udvaron, és nem voltam túl boldog attól, amilyen eredmény született. »Gyuri, ez nem lett azért életed fő műve...« mondtam neki némi csalódottsággal a hangomban. Kicsit hallgatott, majd rám nézett, és azt mondta: »Köszönjük, Emese«, pedig fogalma sem volt, hogy én ebben a szakmában dolgozom, vagy hogy bármi közöm is lenne ehhez az egészhez.

Akkoriban, mikor a kampány futott, nem volt ritka, hogy ez a fordulat visszaköszönt a köznyelvben (még a Parlamentben is), de arra nem számítottam, hogy lassan húsz év elteltével is él még valaki vele.”

Nyitó- és borítókép: Dumaszínház