McCain kommunikációs csapatának átvilágítása során fény derült a 2006-os montenegrói függetlenségi népszavazás előtti kampány finanszírozására. De mi köze ehhez a Jelcin-unoka férjének? Magyari Péter elemzése.

Hogyan kezdi a napot a Gyurcsány-család és mit esznek Orbánék? Mit üzen a szalonnacsúsztatás és a vákumcsomagolt zsemle?  Magyari Péter írása a két pártvezér legutóbbi bulvárszerepléséről.

Másfél éves szuperkampány ért véget, és rögtön kezdődik a féléves mega-giga-kampány: vége az előválasztási láznak az USA-ban, és jön az elnökválasztás. Ez a világ legnagyobb politikai kampánya, a legtöbb pénzzel és a legnagyobb téttel.

Ezúttal egy különleges kampányhelyzetre adott megoldásokat vizsgálunk: milyen az, amikor arra kell felhívni a választók figyelmét, hogy szavazzanak a magyarokra?

A királyok jogart hordhattak. Ezt a remek fallikus szimbólumot a polgári világ politikusainak nélkülözniük kell, ám így is ki tudják fejezni, hogy férfiak a javából.

Ritka, hogy ennyire aktuálisak lehetünk még akkor is, ha ez a cikk február elején készült. Márciusban itt a népszavazás, végre lélegzés közben vizsgálhatunk egy igazi kampányt! Most kivételesen el is tekintenék a külföldi példáktól, és csak hazai forrásból merítek. A kontextus kedvéért annyit jegyeznék meg, hogy az elmúlt öt évben Európában csak Olaszországban és Macedóniában fordult elő, hogy pártok népszavazási kérdésekkel akartak sarokba szorítani kormányokat. Mindkét kísérlet csúfos kudarcba fulladt.

„A népszavazási kampány egy dologban az összes párt részéről közös: mind a lehető legkisebb kockázatot vállalják. A reklámügynökségek munkatársai folyton arról panaszkodnak ebben a lapban is, hogy képtelenség az igazán izgalmas ötleteket eladni, itt mindenki fél a közhelyek átlépésétől. Úgy tűnik, a megrendelők akkor sem jobbak, ha azok történetesen politikusok.” – írja Magyari Péter a márciusi Kreatívban.

Politikust többek között azért nehezebb eladni, mint mosóport, mert ellenőrizhetetlenül mozgatja a száját. Néha egyetlen elszúrt mondaton múlik a győzelem. Az utóbbi két magyarországi kampányban kulcsszerepe volt az elejtett szavaknak. Kövér László köteles beszédként elhíresült „aki hülye, haljon meg” értelmű kifakadása 2002-ben, illetve Mikola István 2006-os szingli hordázása rendkívül fontos eleme volt a baloldal győztes kampányának. Dávid Ibolya „nem értek a focihoz” félmondatának szétcincálása két választás között is nagyot ütött, a volt igazságügy miniszter könyvében (Miért éppen én? – Dávid Ibolya beszélgetései, Kráter Műhely, Budapest, 2001) szinte többet mosakodik emiatt, mint ahányszor Antall Józsefet méltatja.