Sokszor indok sem kell hozzá. A legtöbb esetben az is teljesen kiszámíthatatlan, hogy ki, milyen típusú fiatal lesz a szenvedő alany. Egyre gyakrabban a helyszín és a napszak is mindegy, lehet viszonylag forgalmas utca akár fényes nappal is.

Egyre agresszívabbak a gyerekek az iskolákban: ma már szinte mindennaposak a lökdösődések, kiabálások, de szaporodnak a tettlegességig fajuló viták, illetve a gyengébbek terrorizálására alakuló bandák is. 

Az első képen botjával fenyegeti orvosát a feldühödött beteg, a másodikon már magába roskadva ül a börtönben. A figyelemfelhívó plakátrajzzal arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy az egészségügyi dolgozók inzultálása bűncselekmény, amiért akár három év börtön is járhat.

A magyarok kevesebb elkövetőt és áldozatot ismernek és kisebb problémának tartják a családon belüli erőszakot, mint az uniós átlag. A fizikai vagy szexuális erőszakot, a lelki terrort és a szabadság korlátozását egyaránt kisebb súlyú cselekménynek érzik. 

Bár a fizikai erőszakkal „nevelés” az elmúlt három évtizedben némiképpen veszített „népszerűségéből”, a szülők jelentős része még ma is hajlamos kihasználni a gyerekkel szembeni erőfölényét. Számos országban törvény tiltja a testi fenyítést.

A partnerük erőszakosságától szenvedő nők gyerekei nagyobb eséllyel híznak el, mint rendezett családban nevelkedő társaik. Az agresszív családi környezet és a kövérség összefüggése elsősorban a lányoknál érvényesül.

Bár az eddigi kutatások alapján inkább a videojátékok ártalmai felé billen a mérleg nyelve, egy friss texasi kutatás szerint csak kevés gyereknél lelhető fel kapcsolat az ilyenfajta időtöltés és az agresszivitás között.

Gyermekbántalmazás – minden jóérzésű embert megdöbbent, amikor valaki egy gyermek védtelenségét kihasználva, a felnőtt erőfölényét fitogtatva próbál visszaélni az egyenlőtlen helyzettel. Különösen nehezíti a helyzet megoldását, hogy az elkövető többnyire az a személy, akinek a gyermek szerető gondozása és felügyelete lenne a feladata.