Páratlan második világháborús örökségre bukkant a padláson Rózsahegyi Barnabás: nagyapja, Wágner Levente fővárosi útépítőmérnők tartalékos mérnök hadnagy hadi naplójára és 120 darab színes diára. A színes fotókat 1942. szeptember 10. és 1943. február 19. között készítette a doni front hátországában a magyar 2. hadsereg katonájaként. A feljegyzésekből és a képekből közösségi finanszírozással könyv készül, ennek kapcsán kérdeztünk rá a nyolcvanéves fotók háttértörténetére és a felújítás technikai részleteire.

„Az elmúlt években hadtörténészekkel dolgoztam együtt, és mind megerősítettek abban, hogy a nagyapám naplóbejegyzései és a képek együtt hadtörténeti kuriózumok. A háborúról már sokan írtak, de ez nem frontnapló, hanem a front mögötti munkavégzést mutatja be, és abban is különleges, hogy a bejegyzéseket beazonosított színes képek illusztrálják” – mondta el kérdésünkre Rózsahegyi Barnabás. A világítástechnikai mérnök végzettségű férfit mindig érdekelték a családi történetek, és már húsz évvel ezelőtt elkezdett családfa-kutatással foglalkozni, mert érdekelte, hogy az otthon hallott történetekből, legendáriumokból mi igaz és mi nem. Egy-két dokumentummal kezdte, mára pedig 10 doboznyi irata van a felmenőiről.

„Azt tudtuk, hogy a padláson vannak a nagypapám fotói, de sosem részletezték, hogy mik ezek. Ahogy más családoknál, úgy nálunk is voltak kibeszéletlen traumák, és a képeket már csak azért sem hozták szóba, mert a doni harcokról büntetendő volt beszélni” – magyarázta Rózsahegyi Barnabás. Néhány évvel ezelőtt talált rá a 120 színes diára. Wágner Levente egy Leicával fotózott és a fennmaradt diákból a digitalizálás során nagyfelbontású képeket készítettek.

„Az eljárás során a képek moarések, vagyis hullámos lettek. Ezért más módszerhez kellett folyamodnunk, a diából ki kellett szedni a diapozitívokat, amit egy sík adapterbe helyeztek és ebből szkennelték be. Az eljárás során a Digital ICE Technológiával dolgoztak, ami a film felületéről automatikusan eltávolítja a karcolásokat, szennyeződéseket és visszaállítja a kép eredeti színeit, lecsökkenti a képen a zajokat és helyreállítja a kép élességét. A végeredmény egy tiszta, éles és színhelyes fotó, amely sok esetben szebb az eredetileg elkészült képnél. A retusálás pedig ezután következett. Érdekesség még, hogy mivel a diák több évtizedig lappangtak, volt olyan diapozitív, ami gyakorlatilag rásült az üveglapra – magyarázta.

Wágner Levente a 205-ös munkavezetői csoportjának tisztjeként az arcvonaltól általában 10-20 kilométeres távolságra állomásozott zsidó munkaszolgálatosokból álló műszaki törzsével. Feladatuk elsődlegesen az utak járhatóvá tétele, és a téli szállások kialakítása volt a hadi technika számára. A magyar honvédség páncélozott gépjárműveinek nélkülözhetetlen volt olyan fedett telephelyek építése, ahol a téli mínusz harminc fokos hidegben is be lehet indítani a gépkocsikat.

Naplójában alakulata történetét, bajtársai sorsát, és a civil lakossággal való kapcsolatukat jegyezte le, ebből készült A néma hadsereg című 300 oldalas könyv, mely egyesíti a korabeli naplót, és a 120 színes fényképet. Ezt egészítette ki Rózsahegyi Barnabás számtalan hadtörténeti levéltárban fellelt dokumentummal, mely mind-mind a napló hitelességét támasztják alá. Munkáját Ványai Márton történész, a korszak egyik kutatója, aki könyvet is írt a doni katasztrófáról, Málik Zoltán, a fővárosi levéltár levéltárosa és Rakk Gyula okleveles térképész segítette. A grafikai munkákon Jeney Zoltán művészeti vezető dolgozott.

Az előrendelési kampány a Brancsközösség online felületén már elindult, a könyv várhatóan ősszel kerülhet majd az olvasók kezébe.

Wágner Levente történetét itt lehet részletesebben megismerni.