Túl egy lezárásokkal teli színházi évaddal, egy Covid-rezisztens megoldást keresett a Jurányi, hogy a nézőközönségét megtartsa, és a hozzájuk kötődő művészeknek feladatot tudjon adni. Addigra már a színházak többsége megtalálta a maga megoldását a járványra: sokan fordultak az online, streamelt előadások felé, azaz leginkább a tévés/filmes eszközök nyelvére igyekeztek konvertálni az élő színházi előadásokat. Rozgonyi-Kulcsár Viktória, a Jurányi Ház vezetője egész más megoldást képzelt az előre kiszámíthatatlan ideig tartó időszakra. „Színháztörténetet tanultam, rengeteg előadást néztem meg borzalmas VHS-felvételeken. Mindenképpen olyan utat szerettem volna választani, ami nem egy képernyő elé szorítja a nézőt, hanem kiviszi őt a természetbe inkább. A pandémia egyébként is bezártságot hozott.”
Galácz Karolinával, a DDB Budapest kreatívigazgatójával korábbról ismerték egymást, Karolina több színházi projekten dolgozott már. Innen kezdődött a munkakapcsolat, ami több volt egy kampánynál, mert magát a megoldást, a terméket is az ügynökség fejlesztette, a kivitelezés pedig közös volt. „Ez nem pusztán egy kampány. Egy kreatív ügynökség jó, ha a folyamat korai szakaszába is beszáll, bevonják, azaz üzleti problémákat old meg, ami nagyon sokszor termékfejlesztést jelent. Minél több fázisába engedjük be a kreativitást a folyamatnak, annál jobban járunk.”
A megoldás az lett, hogy a néző jegyet vehetett egy 10-12 perces (műfaját tekintve) hangjátékra, amit a felkért írók kifejezetten egy-egy városi helyszínre írtak. Utána következett a casting, a próbafolyamat, majd a színészek felolvasták a darabokat. A jegyvásárló (fülében egy fülhallgatóval) járhatta végig a várost és élvezhette ezt a kihelyezett, outdoor színházat.
A cél az volt, hogy elindítják a projektet, majd folyamatosan bővítik azt, míg az évad végére egy komplett repertoár alakul ki. Mivel voltak már próbálkozásaik a hagyományos színházi formától eltérő megoldásokra, tapasztaltak voltak. Szerveztek térspecifikus előadást a Kecske-hegyen, de a KirakART program keretében kirakatban is, ahol a kirakatban a színész, előtte a néző állt.
A Színház a város programhoz külön arculatot készített a DDB Budapest, közös fejlesztésben létrejött egy microsite, mellé pedig részletes social kommunikációs terv. Cél volt, hogy a tervezéshez képest 3 hónap múlva elinduljon a Színház a város, még a következő színházi évad előtt, augusztusban, hogy újításukkal be tudják előzni a többi játszóhelyet. Végül kis csúszással, ősszel indult a Színház a város, ami szerencsésen jött ki, mert így a Budapesti Őszi Fesztivál keretében debütálhatott.
„Egy jó kreatív ügynökségnek az is a feladata, hogy amit kitalál, arra ne kelljen nagyon nagy médiabüdzsét elkölteni, hogy az bárkit elérjen, inkább úgynevezett beépített pr-ral rendelkező ötlettel álljon elő, ami önmagában érdekes, egy újságírót érdekelhet. A megoldásunk egyedisége betalált, szívesen írtak róla a lapok, terjedt a híre” – mondta Galácz Karolina.
A 2021/22-es színházi évad azután mégsem indult szigorításokkal, a teátrumok kinyithattak, elindultak a hagyományos előadások. A Színház a város ezért párhuzamos életet kezdett élni, a Jurányi klasszikus előadásai mellett. A program a mai napig működik, különlegessége, hogy akár egy néző kedvéért is „megtartják”.
A fejlesztés során volt néhány nem várt nehézség, így nem számoltak vele, hogy nem minden helyszínen engedélyezik a sétáló színházat, mert például magánterületen van a kiszemelt színpad; vagy nem tudták, hogy a Mechwart-ligeti szökőkút télire bezár, így azt a helyszínt átmenetileg kivették a kínálatból. „Azért mindennek ellenére ezt volt a műszak kedvenc munkája, mert nem volt rájuk szükség” – viccelt Rozgonyi-Kulcsár Viktória.
Mivel a projekt az év alkotása lett a 2022-es Hipnózison, megy az Epicára is. Korábban már megírtuk, hogy a munka Bronze Pencilt is nyert a The One Show-n.
