Billie Eilish meghajolt, sikítás közepette elhagyta a Nagyszínpadot, mindenki mehetett a maradék bulikba tombolni. Ezzel párhuzamosan ha a bontás még nem is kezdődött el sok helyszínen, a brigádok már készen álltak kamionokra rakodni a standokat, színpadokat, sátrakat és egyéb kellékeket. A 2023-as Sziget véget ért.
Mi még vasárnap mentünk ki megnézni, hogy festettek idén a – cikkünk megjelenésekor már bedobozolt – márkakitelepülések, feccöltek-e energiát a brandek abba, hogy megmutassák szebbik orcájukat a Sziget franciáinak, hollandjainak, belgáinak, németjeinek és angoljainak (ja és a néhány hazai napijegyesnek).
Késő délutáni-kora esti Sziget-túránk azt az eredményt hozta, amit tavaly Balkányi Nóra is leírt: senki sem fektetett gigászi energiákat abba, hogy megmutassa magát.
Apropó energia. Az egyik legötletesebb helyszín az E.oné volt (bár az rejtély, egy energiaszolgáltató mit akarhat eladni a tizen-huszonéves fesztiválozóknak). A Nagyszínpadhoz egész közel sikerült egy chillzónát kialakítaniuk raklapbútorokkal és babzsákokkal.
Mindezt kreatívan összemixelték egy vurstlival, ahol ajitárgyakért lehetett ereszcsatornába lasztit dobálni (közéletileg sokszorosan áthallásos ötlet), volt sudoku-fal és persze a lényeg: az E.on energiájával telefont is lehetett tölteni.
Töltőállomás, másképp
Ha már energiacégről beszélünk, érdemes megemlíteni, a Mol hogy repült rá a fesztiválra: lezárták a Mozaik utcai benzinkutat (ugye ez a K-híd kvázi budai hídfője), zsákokat húztak a kútoszlopokra, és hotdogárussal, sörpadokkal, nyitva tartó shoppal vendéglátóipari egységgé lényegültek át. És erre más márkák is rátelepültek, mint például a képen látható Red Bull.
A tavaly már megénekelt cseh sör, a Pilsner Urquell is kitelepült különböző méretű söröshordóival. Ugyan a fő ötlet, hogy itt van hideg sör és lehet egy-két basic játékot játszani, nem túl izmos, de a megvalósítás talán a legigényesebbre sikerült, belépve tényleg kicsit a plzeňi sörgyár 1876-os világában találjuk magunkat (amit pár szalonspicces időutazó németalföldi sihederrel bolondítottak meg).
A Coca-Cola is a Nagyszínpad közelében épített magának egy kis palotát, ahol a Coke Studio zenei kezdeményezést reklámozta, és dj-ket léptetett fel.
Ha már szesz, ki kell emelnünk a Tanqueray gint, ami két, egymáshoz roppant közeli helyszínen is dominált. A rövid nevű, két kemping közé becuppantott Everness Chill Garden by Tanqueray nevéhez hűen a mindfulness és spiritualitás helyszíne volt, ahol egy nagyobb területen a ginmárka babzsákjai és üde, zöld, természetközeli miliője fogadott (a képet árnyalta, hogy az üde, zöld dolgok zömmel fröccsöntött műnövények voltak).
A Hajógyári-sziget csúcsán pedig a Sziget Beach by Tanqueray foglalt helyet: itt a fenti miliőt kaphattuk meg nagyobb méretben egy ártéri erdő homokos talaján, közel a Dunához, rálátással a mérnöki csodára, az Újpesti vasúti hídra. Itt amúgy a Duna áradása miatt kellett sakkozni az elhelyezéssel, és a folyó sem volt fürödhető az ár és hordaléka miatt.
A nemrég létrejött gigabank, az MBH egészen meglepő, és a márkához szigorúan véve nem passzoló megjelenést választott a Glow Station nevű helyszínnel, ahol olyan sminket kaphatott az ember lánya, fia, amilyet csak akart, aztán le is fotóztathatta magát.
Hogy egy, az államhoz közeli bankóriás mit akar üzenni a sminkeléssel azon kívül, hogy hahhóóó fiatalok, itt vagyunk!, az rejtély. (Meg kell jegyeznünk, a Szigeten óriási divat volt a glitter, minden ötödik ember feje csillogott.) Az MBH egyébként a Nagyszínpad melletti VIP-részlegnek is névadó szponzora volt, ami már érthetőbb egy bank esetén.
(Frissítés: Cikkünk megjelenése után megkeresett minket az MBH, hogy feloldja a bank vs. glitter ellentmondást. Tordai Péter White Dog-CCO szerint a „Saját utunkat járjuk” márkakoncepció mentén jött az ötlet, hogy „az egyéniség által vezérlett utat” támogassák, ebbe illeszkedett a Glow Station. „Az arc- és testfestés egyfajta egyéniség-kifejezés, ennek lehetőségét ajándékoztuk a szigetezőknek”, írta nekünk Tordai, hozzátéve, hogy a lehetőséget éjjel világító plakátokkal reklámozták.)
Ugyan végül ide nem jutottunk el, de nem kerülte el figyelmünket a Jana kitelepülése sem az egyik kempingzóna mellé. Amellett, hogy lehetett pályákon röpizni, streetballozni, tollasozni, pingpongozni, dartsozni, csocsózni, bajnokságokat is rendeztek, eszközöket is adtak kölcsönbe (nem bérbe!). A fenti bankos példánál itt azért egyszerűbb párhuzamot lehetett találni a márka és a bemutatott narratíva között: sportolsz → hidratálsz.
Sok márka nem cicózott, hanem hozta, amiről ismerik. Az Aldi nyitott egy popup áruházat (amiben olcsóbb volt az ennivaló, mint a méregdrága szigeti büfékben, így masszív sor állt végig előtte). A sátor-áruház mellett egy grillteraszt is létrehoztak, ahol aldis hűtős-fagyasztós grillhúsokat és süthető egyebeket lehetett roston készre készíttetni.
A kaptafánál maradt a Samsung, ahol kontentet gyárthattunk a social médiánkra, a Schwarzkopf, ami a sérókkal törődött, a Lipton, ami egy üdítő jellegű hesszelő helyszínt épített fel (mondjuk jár a plusz pont a kerek pingpongasztalért) vagy épp a Jägermeister (ahol meg jégolvasztásért cserébe kikerázták az embert).
A márkamegjelenések terén meg kell még említeni, hogy a legtöbb helyszínnek (ahogy az a Tanqueraynél is látható volt) szponzorral felütött neve volt: dropYard powered by Bolt (hiphop-rap színpad), TicketSwap Colosseum (techno és egyéb komolyabb elektronikus zene), Samsung Party Aréna (egy fokkal tán táncolósabb elektronikus muzsikaszó), FreeDome presented by MasterCard (a Nagyszínpadról kiszoruló, alternatívabb, menő zenekarok helye), stb.
(Fotók: Heim Alexandra / Kreatív)
