Két fajta ember létezik a világon: aki rajongásig szereti a 2010-es évek legsikeresebb fiúcsapatából kiugrott énekest, és aki tagadja, hogy hallott volna valaha a flitteres-trapéznadrágos, nagymama-gyöngysoros popsztárról, de azért gond nélkül befejezi a Watermelon sugar verzéjét. Szerdán adott először koncertet Budapesten Harry Styles, a várakozásoknak megfelelően több ezer boás, szivárványzászlós fiatal robbantotta fel sikolyaival a Papp László Sportarénát, ahol minden kétséget kizáróan én voltam a legidősebb harminc felettiként. De legalább egyszer sem kellett sorba állnom a sörért.

Self-branding or didn’t happen

Arra nyilvánvalóan számítani lehetett, hogy a fiatal rajongói bázis számára az év, sőt mi több: az évtized eseményének számító koncert elég jól dokumentált lesz a közösségi médián, de ami különösen meglepő volt számomra, hogy ez a generáció mennyire nem veszi félvállról a selfbrandinget. Több ezer ember érkezett láthatóan tudatos koncepcióval, gondosan megválasztott kosztümökben, sminkekben, felépített videószerkesztési dramaturgiával, hogy közvetítse az eseményeket a készülődéstől kezdve, a megérkezésen át, a koncert utáni érzésekről beszámoló videónaplóig bezárólag. Érezhetően a koncertszelfi és egy-két hangulatkép már nem elég, a követőket profi stábként kell kiszolgálni, ahol nincs helye a hibának. 

Koncertplakát előtti fotózkodás boával pipa, nagytotál a szettemről a lelátón pipa, személyes interakciós videó sírós emojival pipa, átveszem a mörcsömet pipa. 

Fél karomat egy mörcsért

A másik legmeglepőbb dolog számomra a helyszínre érkezve - persze azon kívül, hogy 95 százalékban kizárólag lányt látok, egy-két apukát és barátnőjét elkísérő srácot kivéve - hogy mennyire fegyelmezett a társaság, és mennyire türelmes állnak sorba. Amerre néztem mindenhol hosszú sorokat láttam, néhányról kiderült, hogy az eleje nem is vár sehova. Ennél is zavarba ejtőbb volt, hogy a koncertkezdés előtt nem sokkal még több száz méteres sor állt a merchandise sátor előtt, ahol halálos nyugalommal várták a tinédzserek, hogy hozzájussanak a vászontáskájukhoz, pólójukhoz és hajgumijaikhoz, amiket ráadásul igen borsos áron szerezhettek be. Kíváncsiságból megkérdeztem az árust, hogy árulnak-e valamit, amit a webshopon nem lehet beszerezni, de kiderült, hogy ugyanazon az áron, ugyanazokat lehet a stadionnál is kapni, ami bármikor megrendelhető a honlapról is. 

Később a tiktokot pörgetve megvilágosodtam, hogy ezek a tárgyak szinte szakrálisak a generáció számára, legalább annyira fontos a helyszínen mörcsöt venni, majd videóban beszámolni a zsákmányról, mint elmenni a koncertre. Érdekes látni, hogy a közösségi média generációja mennyire felértékeli a kézzel fogható tárgyakat. 

Az anti-sztár az új sztár

Styles annak köszönheti sikerét, hogy 2010-ben jelentkezett az X-Factorba, amit ugyan nem nyert meg, de Simon Cowell sztárgyára beválogatta őt a One Direction tagjának, amely minden idők egyik legsikeresebb fiúegyüttese lett, rajongók millióival világszerte. Ezt a népszerűséget lovagolta meg az énekes 2017-ben induló szólókarrierjével és hagyta sikeresen maga mögött a fiúzenekaros múltat, akárcsak Robbie Williams a Take That-ből kilépve, vagy Justin Timberlake az NSYNC után. Styles egyébként sikeresen építi mindemellett filmes karrierjét is, olyan rendezők mellett mint Christopher Nolan.

Az, hogy Harry Styles lett a legsikeresebb ebből a formációból nem csak a karizmájának köszönhető, hanem annak is, hogy minden szempontból olyan, amilyen sztárra a Z-generációnak szüksége van. 

A közösségi médiában szocializálódott fiatalok számára, úgy tűnik mindennél fontosabb az autentikusság, a közösségépítés, az alázat, és az értékek melletti kiállás. Még ha ez ellentmondásosnak is tűnik elsőre.

Styles a koncert alatt vagy százötvenszer köszönte meg a közönségnek, hogy hallgatják a zenéjét és jegyet vesznek a koncertjeire, és legalább ennyiszer dobott puszit, amiért rettentően hálás volt a közönsége. Az emberarcú, egy vagyok közületek, sőt ti vagytok a fontosak jellegű attitűdre sokkal inkább vevő ez a közeg, mint a klasszikus értelmben vett sztárkodásra. A rajongók pedig szabályosan szétszedték az arénát, amikor a személyesség érzésre olyan dolgokkal pakolt rá, hogy vette a fáradtságot és s-sel mondta a Budapestet, vagy tökéletes kiejtéssel magyarul köszönte meg a támogatást. 

De Styles nemcsak ebben érzi a közönségét, tudja azt is, mennyire fontos a személyes kontakt, folyamatosan kommunikál a színpadról, és végig érezhető volt rajta, tudatosan tereli önmagáról a figyelmet és irányítja a reflektorfényt sokkal inkább a rajongóira. Felköszöntött egy szülinapos lányt, de megünnepeltetett egy Balázs nevű srácot is, aki elkísérte barátnőjét a koncertre, hiszen mi más lenne a legfontosabb férfierény 2022-ben, mint a kedvesség és támogatás. Ezzel pedig egy stadionnyi lány értett egyet a sikoltozásokból ítélve. 

Mentálhigiéné és elfogadás

Styles popszámaiban és brandjével egyaránt a határok lebontását, az elfogadást, a szabad önkifejezést és a közösség megtartó erejét hirdeti, nem volt ez másképp szerda este sem, sokszor éreztem azt, hogy nem is egy popkoncerten, hanem egy terápián veszek részt a Papp László Arénában. Mindjárt a legelején azzal kezdett az énekes, hogy a katolikus liturgiából ismert módon mindenkit arra kért, fogja meg a mellette álló kezét, csukja be a szemét és biztosítsa a mellette állót arról, hogy akármekkora legyen a baj, senki nincs egyedül, egy nagy közösséget alkotunk, ami képes megtartani az elesetteket. Tartsuk egymáson a szemünk és kérjünk segítséget, ha kell. 

A fegyelmezett közönség itta Styles minden szavát, a zavarba ejtően szekta-jellegű felütés alatt végig azon gondolkodtam, mekkora szerencse, hogy Styles vélhetően szerető családban, rendes nevelést kapott, mert kétségtelen, hogy ha a következő percben azt kérte volna, hogy mindenki pofozza fel a mellette állót, szó nélkül kezdett volna pofozkodásba több ezer ember.

Visszatérő elem volt a koncerten a szivárványzászló lengetés, és a kiszólás a közönségnek, hogy ez egy védett hely, ma este bátran lehetnek azok, akik lenni szeretnénk. Bár Styles a sárga-narancssárga pöttyös ruhájában, és a szivárványszínű dobogóján eleve egyértelművé tette támogatását az LMBTQ közösség felé. Nem mintha ezt a generációt érzékenyíteni kellene, boldogan festették telefonjaikkal szivárványszínűre a Sportarénát, és sokan érkeztek elfogadásra buzdító transzparensekkel is. 

Az énekes meghálálta az első budapesti fellépést több ráadás számot is eljátszott, az utolsó számot kétszer is, mivel menet közben leállította a koncertet, hogy megbizonyosodjon róla, kell-e segítség az első sorokban rosszul levő lánynak. Az Astroworld-tragédia után nem ritka az ilyesmi egy koncerten, de jól illet az addigi szellemiséghez: nem számít semmi, csak ti legyetek jól – üzenet Styles, aki vélhetően tisztában van azzal, hogy koncertjein felülreprezentáltak a 18 évüket még be nem töltött lányok, és búcsúzóul hosszan ecsetelte, hogyan kell biztonságosan elhagyni az Arénát és mennyire fontos, ismételjük: vigyázzunk egymásra! 

Szerda este sikoltozásoktól zúgó füllel próbáltam hazajutni, miközben pár kitartó tüntető még az Erzsébet hídon keresztbe fekve próbálta kiharcolni, hogy mégse tegye tönkre a kormány legújabb törvénymódosítása rengetek kisvállalkozó életét. Miközben hallgattam a tüntetőkkel veszekedő embereket, bizonyossá vált bennem, Magyarországról nézve nem is tűnik olyan szörnyűnek, ha a következő generációt Harry Stylesok vezetnék.

Borítókép: Youtube