„Újfundland partjainál 1951-ben 1 600 000 tonna tőkehal úszkált, 1993-ben 30 000 tonna. Évente 44 millió hektár erdő pusztul el (A hazai teljes erődállomány 1,8 millió hektár). Még 66 trillió dollárnyi olaj vár kitermelésre” – mindez James Martin Meaning of the 21st century című könyvében olvastam.

Nem szoktam felülni a divatoknak és a klímaváltozás-téma ellen is sokáig tartottam magam, aztán elolvastam a fenti könyvet, és világosabbá vált a helyzet: tényleg baj van, és mindenkinek a maga portáján kell valamit tennie.

Miért most? Ennek oka bármilyen ijesztő is, de matematikai. Geometrikus sorozatnak hívják. Ha például a tavirózsa évente megduplázza az általa eltakart tófelületet, és feltesszük, hogy ezer év alatt teríti be a teljes tavat, akkor ez azt jelenti, hogy az első 990 évben szinte alig látható a változás, az utolsó öt évben viszont felgyorsul a folyamat. (A 990. évben a tó 0,1 százaléka van befedve, a 991 évben 0,2 százaléka, a 992.évben 0,4 százaléka és így tovább).

Valami hasonló történik ma a környezetszennyezés, az energiafelhasználás, a túlnépesedés és az elszegényedés területén. 1960-ban hárommilliárd ember volt a Földön, ma már több mint hatmilliárd a népesség, 2045 táján közel kilencmilliárdan amortizáljuk majd a Földet.

Ezek azok a tények, amelyek alapján azt gondolom, ezzel még a legszkeptikusabbaknak is foglalkoznia kell. De mit tehet egy rendezvényügynökség?

Egyrészt minél kreatívabban próbál felelni a cégek nagyon jól megfogalmazott és egyre nagyobb számban előforduló, a fenntartható fejlődést mint fő témát a rendezvényeken megjelenítő igényére, hogy változatlanul izgalmas maradjon a téma mindenkinek.

Emellett magában a lebonyolításban is lehet érvényesíteni a fenntartható fejlődés szempontjait. Erre tőlünk nyugatra már szakmai ajánlások is léteznek, mint például az amerikai National Park Service nevű szervezetnek a fenntartható eseményekre vonatkozó checklistje. (Ami megtalálható a www.nps.gov weboldalon.)

Célja a szelektív hulladékgyűjtés alkalmazásának terjesztése, az újrafelhasználható papír használata, a kétoldalas nyomtatás, az energiatakarékosság, a szállítási idők minimalizálása minél közelebbi alvállalkozók használatával és kevesebb hulladék létrehozása.

A környezettudatosság napi munkába való beépülésével, a megrendelők talán – ha nem is szakmai, de lelkiismereti indokoknál fogva – például kevesebb szóróanyagot gyártatnak – végül is az eredmény a lényeg. Persze ez feladatot is jelent az ügynökségeknek, hogy olyan felületeket, eszközöket, mechanizmusokat találjanak, melyek kevésbé terhelik a környezetet és ez talán az egész event- és btl-piacot felrázza, megmozgatja hosszú távon.

Ha máskor nem is, most az egyszer üljünk fel ennek a divatnak, csináljuk, terjesszük, értessük meg minél több emberrel a fejlődés fontosságát, hogy sok ezer éven keresztül láthassuk újabb divatok bejövetelét!