Nagyon nehéz egy olyan sorozat sorsát igazgatni, amiben évadonként legalább 12 fontos szereplő van. Mindenkinek írni kell egy komplett karakterívet, ami, ha nem az adott évadban csatlakozott a sorozathoz, nem árt, ha organikusan kapcsolódik az előző évihez, és persze a többiekéhez. Foglalkozni kell vele, belefolyatni a sztori fő szálaiba, kész rémálom. A vendégsztároknak, egy évados karaktereknek más a helyzete, ők azért vannak, hogy megtámogassák a főszereplőket, majd hősi/rémes/gyáva halált haljanak és lekerüljenek a fizetési jegyzékről.

Az ilyen karakterek esetében egyenesen nézői elvárás, hogy az út végén nyírják ki őket (már ha olyan sorozatról van szó, amiben ez gyakori vagy elfogadott módja a távozásnak a "csá, gyíkok, én leléptem!" helyett), miközben a főszereplőkhöz és a core karakterekhez ragaszkodunk, és vad online kommentháborúba kezdünk, ha valaki azt pedzegeti, hogy nem ártana már kicsit ritkítani a sorokon. A The Walking Dead a Trónok harca mellett a jelenlegi sorozatkínálat egyik olyan sorozata, ami a legtöbb szöveges szereppel kényezteti/idegesíti a rajongókat. Néha simán lehet az az érzése az embernek, hogy sokan vannak a szereplők, és rájuk férne már egy combosabb tragédia, mondjuk egy Lucille nevű, szögesdróttal betekert fejű baseballütőt lóbáló gyökér.

A sorozat hetedik évadának első részében valaki meg fog halni. Hogy ki, az a hazai nézők előtt október 24-én hajnal fél négykor már világos lesz (de legkésőbb este 10-kor), de most foglalkozzunk azzal, hogy a sorozatból eddig kiírt karakterek közül kik azok, akik legjobban hiányoznak, akár csak azért is, mert ha itt lennének, akkor már tudnánk, kire csap le a Lucille-t a markában tartó Negan. A lista természetesen szubjektív, ez benne a pláne.

1. Shane

Shane a pilot legeslegelső, Mad Maxre hajazó jelenetében is szerepelt már, ráadásul a többi szereplőhöz képest mindenképpen ismertnek számító színész, Jon Brenthal alakította, teljesen jogos volt azt feltételezni, hogy Rick Grimes egykori társát egy darabig tuti nem írják ki a sorozatból. Az első évadban nem is úgy nézett ki, hogy a Brenthal-családnak aggódnia kellene a bevételi forrás elapadása miatt, a karaktert a nézők szerették, a színész jól is hozta, és érdekes volt a két dudás egy csárdában dinamika Rickkel.

Volt ám egy kis probléma. Shane ugyanis abban a pár hónapban, míg Rick kómában feküdt, a zombijárvány meg javában tombolt, valahogy meggyőzte Lorit arról (már ha nagyon meg kellett), hogy Ricknek annyi, az élet viszont megy tovább, és hogy hogy nem, neki pont nincs nője. Aztán Rick húzott egy Lázárt, és Shane – ebből a szempontból – menten harmadik kerék lett. A képregényben Shane nem húzza olyan sokáig, mint a tévében, ahol Rick csak a második évad végén nyírja ki, önvédelemből.

Elsősorban nem azért kellett távoznia, mert megdugta a főnök nejét (és ugye lehetett volna akár egy teljes évadot is arra elfecsérelni, hogy akkor most ki is Judith apja), hanem mert teljesen elment az esze, és az a kényszerképzete(?) támadt, hogy sokkal jobb kezekben vannak a túlélők nála, Rick felesége, Lori, és a fia, Carl meg különösen. Ha most, a hetedik évad kezdetén belegondolunk, mivé váltak a hat évvel ezelőtti erkölcscsőszök, kissé ironikus felidézni azt, hogy Shane-t pont azért bélyegezte meg az egész közösség, mert a saját és a túlélők érdekeit mindenki fölé helyezte, és ennek megfelelően viselkedett.

2. A Kormányzó

Jó ellenpont nélkül nincs hősöd, meg igazi történeted sem, nem lehet minden fehér, kell a fekete is a palettára. A The Walking Dead első évadába nem kellett főellenség, maga a szituáció volt az, a mindent ellepő zombik, és ugyan abból kaptunk egy közepesen izgalmas tanmesét már ekkor, hogy ember embernek a farkasa leginkább, de nem ez volt a narratíva fő csapásiránya. A másodikban Shane volt az, akitől félni kellett, pedig doromboló kismacska volt a harmadik évadban bemutatott, és a negyedik első feléig kitartó Kormányzóhoz képest.

A Kormányzó alakja a képregényben sok fokkal brutálisabb, mint a tévében, viszont korántsem annyira kifinomult, nincs benne semmi pozitívum, csak egy nagyon genyóra rajzolt és írt szadista állat és kalap. A tévében, különösen David Morrisey játéka miatt, a faszi sokkal összetettebb, vannak olyan tulajdonságai és oldala, amiről első blikkre még azt is mondhatjuk, hogy szimpatikus. Főellenségnek viszont nagyon is megteszi. Woodbury túlélőinek kormányzójaként csak az érdekelte, hogy a saját emberei biztonságban legyenek, ezért bárkin és bármin hajlandó volt átgázolni, az meg megint más lapra tartozik, hogy ezt még kifejezetten élvezte is.

Michonne, Glen és Maggie megkínzása, a zombivá átalakult lánya láncra verve tartása és Andrea totális megvezetése majd halála persze nem fér bele a „kicsit túltolta a közösség védelmét” magyarázatba, a pali full elmebeteg volt, viszont éppen ettől volt jó karakter – Rick a Negannel való találkozásig igazán komolyan vehető, intellektusban és tettekben is hozzá mérhető ellenféllel nem találkozott.

3. Beth

16 éves tinilány volt, amikor megismertük az apja farmján, és 18 éves fiatal, elveszett nő, amikor kinyírta egy rendőrnő, leginkább reflexből és nem azért, mert értelme volt. Nem ő volt a legfontosabb szereplője a sorozatnak, de egyfajta erkölcsi iránytűként szolgált jó ideig, és kiváló rezonőrje volt nővérének, Maggie-nek, aki az egyik fontos női karaktere a The Walking Deadnek. Nekem mindig Alice Munro, Az utolsó mohikán szőkecsaja jutott eszembe róla, akihez hasonlóan Beth is végig megőrizte ártatlanságát, és azt a fajta tisztaságot képviselte, ami mellett a többiek tettei még kontrasztosabbak voltak.

A rajongók azt szerették volna, ha Daryl Dixon, a képregényben nem létező, de a sorozatban közönségkedvenc karakterré avanzsált egykori redneck tuskó csaja lesz, és az írók ugyan láthatóan el is játszottak a gondolattal, de az amerikaiakra oly’ jellemző visszafogott szemforgatás érthetően nem sodorhatta egy negyvenes faszi karjaiba a 18 éves csajt. A kiírása viszont nem volt értelmezhető, Emily Kinney szerződése nem járt le, és nem is akart kiszállni a sorozatból, a karakterben pedig több lehetőség volt, mint amennyit kapott, ráadásul olyan banális halált kapott, ami sem a történetet, sem a karaktereket nem lendítette előre.

4. Tyreese

A polkorrekt szereposztási trendeknek megfelelően a The Walking Deadben mindenképpen kellett legalább egy erős/fontos fekete karakter. Miután az első évadban bevezetett T-Dog a harmadikat már nem élte túl, adott volt, hogy lesz a helyén egy másik – na ő lett Tyreese, aki a képregényben Rick jobbkezeként szerepelt, de a sorozatban annak ellenére nem lett belőle az, hogy Chad Coleman simán eljátszhatta volna.

Tyreese tragédiáját elsősorban Darylnek köszönhetjük, ő az, aki azt a szerepet tölti be a sorozatban, amit a kalapáccsal zombifejeket bezúzó, egykori NFL-játékos a képregényben. Fontos szereplő lehetett volna belőle, egyfajta morális ellenpont Rick mellett, aki visszahúzhatta volna a szakadék széléről Alexandriában, de talán pont ezért nem volt az íróknak rá szüksége. A Carollal és a két kislánnyal (Mika és Lizzie) közös, The Grove című epizódja nagyszerű volt, de már itt lehetett érezni, hogy a karakter ebben az új, rémisztően kegyetlen világban nem fog megélni. A halála szép volt, már ha azt annak lehet nevezni, hogy megharapja egy zombi.

5. Merle

Daryl bátyja elsősorban azért hiányzik a sorozatból, mert Michael Rooker elképesztően jól alakította a déli tahót, aki még akkor is pontosan olyan gyökér volt, mint korábban, amikor már elhitted róla, hogy nem az. Bigott rasszista tuskót persze könnyű írni a történetbe, de ésszel használni már nem annyira, viszont Merle pont annyit és akkor szerepelt, amikor nagyon kellett. Az írók szépen a Kormányzó mellé sodorták, és ráeresztették a saját öccsére is, amiből nyilvánvaló volt, hogy még egy ilyen erkölcstelen szereplő nincs a sorozatban. Ő volt az a karakter, amit imádtunk utálni, de mivel soha nem lehetett előre tudni, mit fog tenni, izgalmas volt és érdekes. A halála rendesen meghatotta a nézőket, önfeláldozó volt, és kvázi megmentette Darylt, ezzel megváltva saját magát az örök kárhozattól.

Eddig úgy 50 szöveges szereppel bíró karakter halt meg a sorozatban (a zombikat hagyjuk), és természetesen mindenkinek megvan köztük a kedvence. Az első ötbe nálam nem került be, de egy bővebb listára befért volna még:

Andrea: az egyik eredeti szereplő, akit a színésznő szerint tök váratlanul, anyagi okból írtak ki a sorozatból, azaz nem akarták tovább fizetni a gázsiját, amit a 3. évad után meg kellett volna emelni, Laurie Holden ráadásul ismert színésznő, aki tudja, mennyit ér. Hogy ez igaz-e vagy sem, ki tudja, mindenesetre az írók elvesztettek vele egy erős női karaktert, egy Carol 2.0-t, akiből akár Rick társa is lehetett volna később (mint a képregényben).

Hershel: a nyugalom, az emberiesség élő szobra, aki viszont túlságosan is a régi világra emlékezteti a nézőt, arra, ami már soha nem fog visszatérni, így meglehetősen feleslegessé vált. Halála nem volt igazán fontos, hiszen a Kormányzó bukása borítékolható volt, de ettől még megviselte a nézőket.

Lori: Rick neje azért kellene a történetbe, mert a hetedik évadra jóformán csak kemény csajok maradtak benne, akiket a túlélésen kívül nem nagyon érdekel semmi. Megkeseredett, a jövőt sötéten vagy sehogy nem látó karakterből annyi van, hogy tulajdonképpen mindegy is, kit ver agyon Negan a hozzánk a Foxra október 24-én érkező hetedik évad nyitányában, Lori viszont a kislánya, Judith miatt teljesen másként viselkedne. (X)

Cikkünk megjelenését a FOX támogatta.