Galéria: Cikk[127601] galériaGuy R. Powell, Steven W. Groves, Jerry Dimos:
ROI a közösségi médiában
Hvg Könyvek, 368 oldal
3900 Ft

A szakmában – érthetően – mindenkit betegesen izgat, hogyan lehetne megbízhatóan mérni a közösségi médiabeli ráfordítások megtérülését. A felfokozott izgalom teljesen indokolt: brutális mennyiségű adat keletkezik, mindent mérni tudunk a felhasználók geográfiai elhelyezkedésétől a fogyasztási és kattintgatási szokásain át egészen a böngészője típusáig. Költeni is számtalan módon és pontosan mérhető mennyiségben tudunk, de a fogyasztás és a marketingköltés közötti kapcsolat felismerése már kemény diónak bizonyul. Ráadásul az online költési lehetőségek, különösen, ha a közösségi médiát vesszük alapul - túlzás nélkül - hétről hétre változnak, átalakulnak, folyamatosan egészíthetjük ki, strukturálhatjuk újra a kampánystratégiát. A nyomonkövetés, visszamérés sokszor csak bottal üti a gyors változások nyomát. Még egy kis fanyalgás: az Amerikában felbukkanó új oldalak, szoftverek, közösségi hálózatok jelentős része rég kimegy a divatból, lepörög, mire hozzánk elérne, így egy 2010-es amerikai könyv sok tekintetben csak a levegőbe markol bele. Mindezek a nehézségek visszaköszönnek a kiadványban is, amelyben a megtérülés mérésére lényegében egyetlen képlet-variánssal találkozunk, erre is 258 oldalt kell várni, és tartalma sem különösebben nóvum. Persze már önmagában gyanús lehet, hogy a könyv bevezetése is majdnem száz oldal, melyben a közösségi média fontosságát sulykolják teljesen fölöslegesen. A szerzők végül addig-addig kerülgetik a forró kását, mire az teljesen elhűl, és olyan sokszor utalnak a könyv legbelsőbb fejezeteiben is arra, hogy „mint azt később látni fogjuk”, hogy egyre nő bennünk a gyanú: sosem fog kiderülni ebből a könyvből, hogyan mérjük a ráfordítások megtérülését. Ez azért is roppant csalódás, mert a könyvnek csak a címe váratlanul becsapós, ugyanis minden, ami a könyvben szerepel értelmes és okos, hasznosítható gondolat a médiabevonódási keretrendszertől a befolyásolók megszólításáig és a közösségi aktivitás tölcsérig. Kicsit több gyakorlati példával, kevésbé általánosságban fogalmazó gondolatmenettel és egy más címmel hasznos kézikönyv lehetne. De csupán a leírtak alapján aligha van olyan marketingszakember, aki magabiztosabban érvelhetne a megtérülés mellett a gazdasági vezető ellenében, vagy határozottabban merne nyúlni a közösségi média marketingkampány tervezéséhez. Szomorú, hogy ennyi év után is, de mindig mindenre Hofit kell idézni: Mi harminc? Hát mi mennyi?! –Bőhm Kornél

Könyvajánló

Galéria: Cikk[127601] galériaPalencsár Miklós: 3B – 1. kötet: Az alapok
IT-Business, 2012
8200 Ft

Palencsár Miklós üzletfejlesztési szakember elmélete szerint négy fő embertípus létezik: uralkodó, önmegvalósító, emberközpontú, professzionalista – ezek persze mindenféle altípusra oszlanak, a modell így összesen 1720-féle személyiséget tud megkülönböztetni. Ezt a pszichológiai tipizálást Palencsár arra használja, hogy feltárja a szervezetekben működő dinamikát, illetve azt, hogy hogyan dönt és hogyan befolyásolható valaki, és végső soron, hogy hogyan lehet mindezt üzleti haszonná konvertálni. Ugyan láttunk már ilyen módszereket, de hazai fejlesztésűt még nem nagyon – kíváncsiak vagyunk, mi lesz belőle.

Galéria: Cikk[127601] galériaLévai Richárd: Közösségi kalandozások
RG Stúdió, 2012
4490 Ft

A Kreatív közösségimédiaversenyén, az SMBP-n is mindig az egyes kategóriák győztesei által ismertetett esettanulmányok a legérdekesebbek, ez a könyv pedig ilyeneket szedett össze: húsz piaci szereplő facebookos sikersztoriját, a Kistücsök étteremtől és az Extreme Silvertől (övék volt az indiánneves alkalmazás, ami pár nap alatt 850 ezer rajongót gyűjtött az oldalukra) a Nikonig vagy a Nescaféig. Nem módszereket vagy trükköket mutatott be – ezek úgyis percenként változnak –, inkább azt ismerhetjük meg, ki hogyan oldott meg egy adott feladatot, amiből sokat lehet tanulni, ha valaki céges Facebook-oldalt kezel.