Ma már a művesekezelés életmentő beavatkozásnak számít, és minden rászoruló beteg számára hozzáférhető. Ennek költségei azonban az egészségügy kasszáján belül rendkívüli terhet jelentenek. Ennek az összegnek a csökkentését csak úgy érhetjük el, ha a vesebetegségek korai felismerésére és gyógyítására, a krónikus vesebetegek hatékony gondozására, a veseelégtelenség progressziójának megfékezésére és az alapbetegségek hatékony kezelésére helyezzük a hangsúlyt. A megelőzés során a legnagyobb jelentősége a cukorbetegségnek és a magasvérnyomásnak van, melyek együttesen a krónikus veseelégtelenség kialakulásának mintegy 50-60%-ában tehetők felelőssé. A krónikus vesebetegségek gyógyításában illetve az állapot súlyosságának megakadályozására különböző feladatokat kell biztosítani a betegség korai és késői stádiumában.

A krónikus vesebetegség korai stádiumában a legfontosabb feladatot a lakosság széleskörű felvilágosítása jelenti a prevencióról. Ezen belül:

• az egészséges életmódról (táplálkozás, fizikai aktivitás, környezetvédelem, stb.)
• a rendszeres szűrővizsgálatok jelentőségéről
• a cukorbetegek és a magas vérnyomásban szenvedők rendszeres nephrológiai szűrővizsgálatairól
• a vesebetegség korai felismerésének jelentőségéről
• a vesekárosodás progressziójának megfékezéséről
• a nephrologiai gondozás jelentőségéről
• a rizikófaktorokról és azok kiküszöbölésének jelentőségéről

A prevenció feltételeinek megteremtésében a legfontosabbak teendők:

• a családorvosok, betegszervezetek, civil szervezetek, önkormányzatok aktivitása
• egészségnevelő programok szervezése
• az iskolai egészség-oktatás keretében az alapvető egészségügyi, higiénés ismeretek oktatása, az egészséges életmód iránti igény kialakítása
• a sajtó, rádió, televízió a közgondolkozást, a köznevelést segítse
• a korai szűrővizsgálatok megszervezése a lakosság körében, és az így felismert vesebetegek mielőbbi kivizsgálása, lehetőség szerinti gyógyítása, és orvosi gondozása

A krónikus vesebetegségek késői stádiumában, a legfontosabb feladatot a szoros orvosi ellenőrzés, a diéta és gyógyszeres kezelés betartása, és a művese- vagy más néven a dialízis kezelés szükségességét minél jobban elodázzuk, és a betegek jó fizikális és mentális állapotát minél jobb állapotban megőrizzük, és ezzel a munkavégző képességüket, valamint az életminőségüket a lehető legtovább fenntartsuk. Ha mindennek ellenére végstádiumú veseelégtelenség alakul ki, akkor az élet vesepótló kezeléssel folytatható. Ilyen lehetőség a vesetranszplantáció és a művesekezelés. Az ilyen előrehaladt veseelégtelenség kialakulása után a legfontosabb társadalmi feladatot az érintettek komplex rehabilitációs programjának biztosítása jelenti, vagyis a krónikus betegségben szenvedő ember bio-pszicho-szociális egységének felborult egyensúlyát kell helyreállítani. Ez magában foglalja az orvosi – a szociális – a foglalkoztatási – és a pedagógiai rehabilitáció összességét. Ezek részletezve:

1.)    Orvosi rehabilitáció:

Azt a komplex orvosi tevékenységet foglalja magában, amit a betegség kezelésének, gyógyításának terén fejtünk ki az egészség minél teljesebb megőrzése, illetve helyreállítása érdekében. Végstádiumú veseelégtelenségben a hatékony vesepótló kezelések mellett egyre nagyobb hangsúlyt kell fordítanunk a kísérő betegségek kialakulásának és a veseelégtelenség szövődményeinek megelőzésére (secunder prevenció). Ezen a téren a legveszélyeztetettebb helyzetben a diabeteses betegek vannak, akiknél gyakran többszervi betegséggel is szembe kell nézni.

2.)    Szociális rehabilitáció:

Magyarországon 2006-ban, a krónikus dialízis kezelésben részesülő betegek körében végzett országos pszichoszociális felmérés súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet. Ezek szerint egyre több az idős, egyedülálló, súlyos comorbiditással rendelkező vesebeteg. A dializált betegek 35%-a 70 év feletti korcsoportba tartozik, 18%-uk egyedül él, 30%-uk diabeteses, 18%-uk már korábban szívinfarctuson, másik 18%-uk storke-on esett át, 8,7%-uknak valamilyen szintű végtag amputációja volt. A rehanbilitáció szempontjából súlyos társadalmi probléma, hogy a betegek 48%-a 8 általánost, vagy ennél is kevesebb iskolát végzett, és csupán 10%-uknak van felsőfokú képesítése. Ennek megfelelően igen rossz anyagi körülmények között élnek, az alacsony iskolai végzettségük miatt nehezen tudnak munkát vállalni. A súlyos szociális helyzet szoros összefüggést mutat a rövidebb túlélési idővel, a súlyosabb comorbiditással, és a rosszabb életminőséggel. Ezen a helyzeten csak széleskörű szociális gondoskodással, szakképzett szociális munkások segítségével tudunk érdemben változtatni.

3.)    Foglalkoztatási rehabilitáció:

A munkavállalás nem csak a fizikai és szellemi aktivitás megőrzését jelenti, hanem a  betegek önbecsülését, társadalmi hasznosságérzését is visszaadja. Ugyanakkor az így szerzett keresete hozzásegíti az anyagi és szociális problémáinak megoldásához is. A foglalkoztatási rehabilitáció sikerét alapvetően  befolyásolja a beteg iskolai végzettsége, a kísérő betegségek súlyossága, az átképzés és védett munkahelyek lehetősége, és az akadálymentes közlekedés is. Ez utóbbi lehetőségek a társadalmi akarat és a mindenkori gazdasági potenciál függvényében valósíthatók meg.

4.) Pedagógiai rehabilitáció:

A komplex rehabilitáció elengedhetetlen eleme a beteg ember és családtagjainak megfelelő oktatása, a betegségével kapcsolatos ismeretek megtanítása, a betegségével való együttélés elfogadása, elfogadtatása, a kezelésben való együttműködés javítása, a beteg családjának és társadalmi környezetének felvilágosítása. A sikeres oktatás eredményeként a betegek képesek lesznek aktívan részt venni a saját gyógykezelésükben, készek lesznek a diéta tudatos betartására, a gyógyszerek pontos szedésére (compleance) és képessé válnak saját eredményeiknek a felmérésére és kiértékelésére is. Ezzel nem csak az életminőségük, hanem a túlélési esélyeik is jelentősen megnövekednek. Ebben a folyamatban a legnagyobb segítséget a betegeknek a családtagjai tudják biztosítani, akiknek segítő, együttérző, támogató magatartásukra rendkívül nagy szükség van. A betegoktatás jelentősége vitathatatlan, amire egyre nagyobb hangsúlyt kell fordítani.

A Szent Margit Kórház Nephrologiai Osztályának szerepe Óbuda-Békásmegyer lakosságának ellátásában

A 2013.januárjában újra önállóvá vált Szent Margit Kórházban a legmagasabb szakmai 3-as minősítési szinten működő Nephrologiai Osztály kiemelt feladatának tekinti együttműködni a Szent Margit Rendelőintézet szakorvosaival, és az alapellátásban dolgozó családorvos kollégákkal, annak érdekében, hogy Óbuda-Békásmegyer lakosai körében a széleskörű társadalmi felvilágosítás, korai szűrővizsgálatok megszervezésével a vesebetegeket minél korábbi stádiumban felismerjük, és lehetőség szerint meggyógyítsuk. A vesebetegek kivizsgálását szakrendelői járóbeteg ellátás, vagy kórházi fekvőbeteg ellátás körülményei között szervezzük meg, szükség esetén a vesebiopszia szövettani vizsgálatát is elvégezzük. A gyógyítás feltételei minden szinten biztosítottak, így a korszerű gyógyszeres kezelések mellett a súlyos autoimmun vesebetegségekhez plazmaferezis kezelést is tudunk biztosítani, az akut és krónikus dialízis kezeléseket 20 kezelőhellyel rendelkező műveseállomásunkon végezzük el. A krónikus dialízis kezelések közül a peritoneális dialízist ma már a betegek 4x2 literes oldatcserével, vagy éjszakára programozott dialízis készülékkel saját otthonaikban önállóan végezhetik. A krónikus veseelégtelenséggel élő betegeinket szakambulanciánkon gondozzuk, ahol a diétás tanácsadást egyénre szabott módon biztosítjuk. A krónikus művesekezelésre szoruló betegeknél a komplex rehabilitációt 15 ágyas Nephrologiai Rehabilitációs Részlegünkön szervezzük meg. Ily módon az alapellátás, a járóbeteg- és fekvőbeteg szak-  ellátás egységes szemlélettel a vesebetegek komplex ellátását biztosítja Óbuda-Békásmegyer lakosai számára a szűréstől a vesepótló kezeléseken át a rehabilitációig.