A kommunikációs szakmában reprezentatív kutatás elkészítése nélkül is megállapíthatjuk, a cégek döntő többsége kutyabarát hely, ahol négylábúak gondoskodnak gazdájuk és kollégáik stresszoldásáról. Ők azok, akik bármikor készen állnak a bújásra, simogattatásra, vágyakozva nézik ki a falatot az ebédelők szájából, és rendszeres egészségügyi sétára buzdítanak. Sokuk mentett kutya, sorsuk pedig valóban jobbra fordult, mert gazdájuk elhivatottan gondoskodik az életükről. 

Ugyanez az állatszeretet és a gondoskodás vágya hajtotta négy beszélgetőtársamat is, akikben közös a kutyaimádat és a fajta iránti tisztelet. Valamennyien professzionális kutyagazdák, jelenlegi vagy reménybeli tenyésztők, akik pénzt- és időt sem sajnálva felelősen foglalkoznak kedvenceikkel.

Tarnai Linda, Atmedia, marketing és event menedzser

Tarnai Linda életvitele egészen elképesztő: hétköznap reggel 4:20-kor csörög az ébresztője, mert a fia már pontban hatkor az uszodában edz. A négy agár ellátása után ő is sportol, majd dolgozni megy, és délután kezdi a kutyás tréningmunkát. A téli időszakban három hónap jut a regenerálódásra, a versenyszezonra pedig februárban kezdenek el felkészülni. Kéthetente péntekenként az agarakkal jár versenyre, hétvégén pedig a fiáért izgul a medence széléről.

Linda kicsi kora óta imádja a kutyákat, mert szerinte fantasztikus érzelmi kötődés és feltétel nélküli szeretettel teli kapcsolódás jön létre az ember és az állat között. Az ő kutyás múltja messzire nyúlik vissza, tizenéves korától közel 15 évig volt egy pointere és egy angol szettere. Utóbbival szinte bejárta fél Európát, szépségversenyeken vettek részt, és megtanulta, hogy mit jelent megnyerni valamit.  „A győzelmet valójában ugyanazon az úton lehet elérni, mint a bukást, csak kicsit tovább kell menni érte.”

Ezután egy hosszabb szünet következett, a férjével építkeztek és gyermekük is született. Aztán több mint öt évvel ezelőtt, amikor a fiuk már 10 éves volt, újra hiányozni kezdett Lindának a „kutyás élet”, így a férje unszolására ellátogattak az Agár Fajtamentőkhöz, ahova azzal a szándékkal mentek, hogy az angol agár vagy szerelem lesz első látásra, vagy semmi. Bizony szerelem lett!

Az akkor már négyéves Pennyre esett a választásuk – ahogy a beszélgetőtársam fogalmazott: „valahogy egészen más volt, mint a többi” –, és Linda sokat is köszönhet neki, mert később általa talált rá legújabb szenvedélyére, az agárversenyzésre. Ezután viszonylag gyorsan lett is egy újabb, majd még egy újabb versenyagara, Joe és Jill, akik az agárversenyzés őshazájából, Írországból érkeztek. Joe a tavalyi évben nyugdíjba vonult, de Jill – aki idén lesz hároméves –, azóta is folyamatosan versenyzik a Nemzeti Agárstadionban, a Kincsem Parkban, az Európában egyedülálló ír mintára épülő versenypályán.

„Jill 2022 februárjában, tízhónaposan érkezett hozzánk. Pár hónappal később el is kezdtük a korának megfelelő edzésmunkát, majd 2023 májusában két évesen megnyerte a tavaszi Kölyök Derbyt. Kisebb pihenő után ráfordultunk az év legnagyobb versenyére, a júniusban kezdődő több fordulós Magyar Derbyre, ahol meg is történt a világ csodája, mert Jill történelmet írt. Legfiatalabb versenyzőként ráadásul szukaként, megnyerte a Magyarország leggyorsabb agarainak versenyét.”

Mivel komolyan gondolja az itthoni agárállomány felelős erősítését, ezért pár héttel ezelőtt ismét érkeztek hozzá remek vérvonalú, növendék agarak Írországból (Secret) és Angliából (Justice).

Linda szerint a jó tréner nemcsak a győzelemre hajt, hanem társként foglalkozik a kutyával. Ő maga maximum három agárral dolgozik egyszerre, de csakis sajáttal. Idegen kutyát nem vállal, mert ez a tevékenysége szerinte csakis így tud hobbi maradni. A versenyeztetéshez egyébként sokat hozzáad az az életforma, amit élsportoló úszó fia mellett megtapasztalt. „A jó minőségű, helyes táplálkozásra figyelünk oda és semmilyen »egyéb anyagot« nem használunk a teljesítmény fokozására, csak a beletett munka számít, mert az eredmény így lesz valós és önmagunk számára is értékelhető.”

„Felemelő érzés a dobogó legfelső fokán állni velük, de hiszem, hogy a nagy győzelmekhez nagy ellenfelek is kellenek, és néha van az úgy, hogy az utóbbiba tartozunk. 

Habár a sport szerelmese vagyok, úgy érzem, a velük való munka is egy szakmai kihívás, hiszen mindig van hová fejlődni. Talán ebben esetben is az a fontos, hogy nagyon erősen kell hinnünk az álmainkban, hogy azoknak ne legyen más esélyük, mint megvalósulni.”

Barák Péter, az Activium ügyvezető igazgatója

„Ő itt Bosco, a 11,5 éves golden retrieverünk, aki a kutyáink közül a legidősebb, ezért sokat van velem a szobámban napközben, így jobban tudok figyelni rá” – mutatta meg Boscót Barák Péter kamerán az online interjúnk közben. Az évtizedek óta arculattervezéssel és márkaépítéssel foglalkozó szakember gyerekkora óta vágyott saját kutyára, de felnőtt volt, amikor teljesült az álma.

„A baráti társaság révén figyeltem fel a golden retrieverekre, és amikor utánanéztem, hogy mit lehet tudni erről a fajtáról, úgy éreztem, hogy ilyet szeretnék. Vadászkutya, de simulékony, az emberek társaságát kedvelő természetű” – mesélte a kezdeteket Péter. 

Felelős gazdaként kutyaiskolába is jártak, és mint mondta, ezek a szombat délelőttök jelentették számára a hét fénypontját. Hamar észrevette, hogy a képzés nemcsak a kutyának hasznos, hanem ő is sokat tanult belőle, amit az emberekkel való kommunikáció során alkalmazni tudott.

„A gazdi adhat parancsot, de a kutya sokkal motiváltabban végzi el a feladatot, ha nem utasítást, hanem kérést kap. Ahogy egy kisgyerekhez leguggolunk és vele egy magasságban kezdeményezünk beszélgetést, úgy a kutyáknál is igaz, hogy ha teljes testtartással fordulunk feléjük és számukra pontosan megfogalmazzuk, hogy mit szeretnénk tőlük, akkor partnerként teljesítik a a feladatot. Ezt az üzleti élet szociális helyzeteiben ugyanígy érdemes alkalmazni” – mondta. Péter szintén a kutyának köszönheti a prezentáció mélyebb megértését is, ugyanis a kutyakiállításokon neki, mint felvezetőnek a bírák előtt megfelelő módon kell bemutatni négylábú társát.

Kutyaiskola és showérettség

Ha egy kutyatartó szeretne a kutyázással a kutyaiskola mellett vagy után mélyebben foglalkozni és az FCI, azaz a Nemzetközi Kynológiai Szövetség által elismert kutyafajtával rendelkezik – még kölyökkorban érdemes bevezetni kedvencét a kutyakiállítás világába. Itt megismerhetik, hogy milyen a ringben szerepelni. A bírák ezeken az alkalmakon megnézik a kutyát álló helyzetben, majd a külső jegyek szemrevételezése után a mozgást figyelik. Azt a kutyát tartják a szakzsargonban „showérettnek”, amelyik nyugton marad, nem ugat rá más kutyákra, nem agresszív és nem túl félénk, és hagyja, hogy a bírák is megérintsék. Erre egyébként nem alkalmas minden kutya, még akkor sem, ha ugyanaz a gazdája.

Azzal, hogy Péter megemlítette a kutyakiállításokat, sejteni lehet, hogy elhivatott a golden retrieverek iránt. Míg kezdetben csak egy kutyája volt, ma hat kutyája van ugyanebből a fajtából. Ez egy életforma, amit a feleségével közösen alakítottak ki, vele – talán nem is meglepő – kutyás versenyek és kiállítások idején ismerkedtek meg. Hanna három golden retrievert hozott a kapcsolatba, és mint kiderült, mindketten ugyanattól a tenyésztőtől vásároltak.

„Ezek után már nem is volt kérdés, hogy az életünk a kutyák körül fog forogni. A feleségem vezeti a Hanna’s Icons Kennelt, és most már közösen járunk versenyekre és kiállításokra.”

Beszélgetőtársamtól azt is megtudtam, a kutyás események más-más rangúak, és a legnagyobb presztízzsel a birminghami Crufts nemzetközi kutyakiállítás bír. „A professzionális kutyatartartás az angoloktól indult el, amire ők annyira büszkék, hogy csak igen ritkán indulnak el a kontinens versenyein. A birminghami eseményre pedig csak kvalifikációval lehet bejutni, amit más meghatározott versenyeken szerzett címekkel lehet elérni” – magyarázta Péter. Ők három kutyájukkal néhány éve már részt vettek ezen a rangos eseményen, és idén is tervezik az utat.

Az interjúban Péter azt is elmondta, hogy a kutyákkal professzionális szinten foglalkozótenyésztők jobban szeretik, ha fajtanemesítőnek nevezik őket. Ebben a szóban benne van az elhivatottságuk és az a hozzáállásuk, hogy az adott egyed a legjobb tulajdonságokkal rendelkezzen. Ez függ a tenyésztési vonaltól, a gazdi személyiségétől, habitusától – nem véletlenül mondják, hogy amilyen a gazda, olyan a kutya – és természetesen a kutya küllemétől és temperamentumától. A tenyésztők a jövőbeli párosításokat évekkel előre eltervezik. Péter és Hanna is igen komolyan veszik, mint ahogy azt is, hogy a kiskutya személyiségének a lehető legmegfelelőbb gazdit találják meg. 

Péter a kutyáiról még azt az érdekességet is elmondta, hogy a szukák sokkal kevésbé szabálykövetőek, mint a kanok. Ugyanakkor érzékenyebbek is, és ha csak egy testtartásból, pillantásból azt érzékelik, hogy a gazdájuk hangulatjavításra szorul, azonnal ott teremnek és segítenek.

Cikkünk második részében megismerhetitek a People Grouptól az amerikai akitával foglalkozó Urbán Zsolt ügyvezető és tulajdonos, illetve a braccókat tenyésztő és handlerként is dolgozó Kántor Bence Group Account Director történetét. 

Borítóképünk egy futam látható, ezt a fotót és a nyitóképünket is Simkó Szilárd készítette.