Nem úgy tűnik, mintha kidurrant volna a podcast-lufi. Miközben a kultos tematikához különösen jól passzol a hallgatható műfaj, mára a streaming szolgáltatásokon többféle verzió fut párhuzamosan. Vannak profi, újságírók által szerkesztett anyagok, régebbi, a közösségi rádiózás időszakát idéző amatőr beszélgetések, élő rádióműsorként is működő adások vagy akár egyszerre Youtube-műsorként és podcastként is futó videós projektek. 

Minden harmadik podcast úgy indul…

Sajó Dávidnak heuréka-élménye volt: „Lehet úgy is interjút csinálni, hogy utána nem kell legépelnem egy 90 perces szöveget?” Mivel a Telex újságírója imád beszélni, testhez álló formátumot talált arra a koncepcióra, “ami láthatólag írásban már nem működik”, ezt éli ki jelenleg a Telex After Podcastben.

A Vakfoltot Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter (Frivó) nyolc éve, a manapság érezhető podcast-boom előtt kezdte.

„Mi vagyunk azok, akik azt gondolták magukról, hogy ha sör mellett elkezdünk nagyon hevesen beszélni a filmekről órákon keresztül, az biztos másokat is érdekel” - emlékszik vissza Huszár András a kezdetekre, ami Sajó Dávid szerint nem egy unikális dolog: „Minden harmadik podcast így indul”.  

Farkas Zsuzsi a Tilos Rádió stúdiója mellett dolgozott a WAMP design vásárnak és mindig kacsintgatott a rádió felé, ő is éppen nyolc éve adott be egy műsortervet, aminek a koncepciója szerint alkotókat hívnak meg a művészet, a popkultúra, és a kreatív ipar területeiről egy kötetlen beszélgetésre. 

Brocast vs. interjú

Frivó és Andris sokáig az őspodcast formátumhoz ragaszkodtak, „ezt hívják brocastnek, amikor két srác leül dumálni, és a sör mellé odaraknak egy mikrofont.” A Vakfolt Frivó lakásán készült: „Egy állómikrofont odatettünk a laptop mellé, és jó közel hajoltunk, remélve, hogy valamennyire hallható lesz” – meséli Andris. Az első években kettesben beszélgettek a filmekről, de amikor elkezdtek vendégeket hívni, az sem a hagyományos interjú kérdezz-felelek formában történt, hanem többesben, kötetlenül társalogtak az épp soron következő filmről. Így ült náluk a sámlin Sajó Dávid is, hogy az Eminem-filmről dumáljanak.  

Sajó szerint azért nem baj, ha van egy meghívott vendég, mert keretet ad és nem tudnak úgy elszabadulni a műsorvezetők, ami csak nekik szórakoztató, nem a hallgatóknak: “Emlékszem, amikor még a régi Indexnél felvettünk Sixx-szel és Szabó Zolival egy műsort, a főnökségtől szóltak, hogy ilyet soha többé ne csináljunk, mert élvezhetetlen”. 

Farkas Zsuzsiéknál viszont eleve alapkoncepció, hogy egy vendéget hívnak A megtervezett valóságba, akire épp kíváncsiak. „Nálunk az alkotók és szakértők vannak fókuszban, de mégis más, mint a többi rádiós interjú, mert ugyanolyan laza, mint a podcast. Sokkal jobban fel tudnak oldódni a vendégek, mint a kötött rádiós keretek között, hiszen nálunk nincsenek kiszámolva a másodpercek a reklámig, és a tipikus kereskedelmi rádiós hanghordozás sem jellemző ránk”.  

Kit érdekel két beszélő fej?

Sajó Dávid, ahogy Frivóék is, a saját lakásában kezdte a műsorkészítést, még a Covid idején. „Hangfogó szivacsokkal kiraktam a nappali falát, összekukáztam néhány telefont, és mikrofont. Három kamerával két hangsávot kellett összehoznom úgy, hogy egy technikai analfabéta vagyok”. Be kellett látnia, hogy a műsor audio jellege megkövetel egy bizonyos technikai profizmust. „Fél év után írt rám az egyik hallgató, hogy nagyon jó a műsor, de borzasztó a kép és a hang, szívesen segít ezen párezer forintért. Most már ő a Telex stúdiófőnöke."  

„Amikor az Aftert elkezdtem, erőltették a kamerát, de én ellene voltam, kit érdekel két beszélő fej? De a legnagyobb podcasterek is beraknak kamerát, beláttam, hogy mégis működik.” Sokan szeretik látni az arcmimikát, a reakciókat, a fiatalabb generációk pedig már erre vannak trenírozva, „szükség van a second monitor entertainmentre”. 

Csak az audió Frivó szerint sem működik már a fiataloknál, mert a TikTok másra szoktatja őket. Farkas Zsuzsi mégis jobbnak látja, hogy náluk nincs kamera, bár fogyasztóként ő is szereti nézni a podcasteket. A Tilosban egészen más a kihívás, mert az élő és interaktív műsor révén bármikor megcsörrenhet a telefon. „Ez rettenetesen meg tudja bontani a gondolat- és műsormenetet”, de mivel a Tilosnál a hallgató az első, minden hívásra válaszolni kell, ami vicces szituációkat teremt.

Podcast boom: „Elfér a fülekben ez a sok-sok hang”

A kezdetekkor úgy gondolta mindenki, hogy egyhuzamban nem lesz képes senki 20 percnél tovább hallgatni egy audioműsort. Sajó szerint ehhez képest az az aranyszabály, hogy nincsen túl hosszú podcast. 2021 óta megduplázódott a podcast-fogyasztók száma, akik átlagban heti 6 órán át hallgatnak ilyen műsorokat, nézett utána Oláh Andrea a legújabb kutatásoknak. Farkas Zsuzsi szerint is sokkal többet bír ez a formátum, mint amit először gondolnánk, „akár 2-3 órás hosszú műsorokat is elvisel szünet nélkül a közönség.” Amikor elkapja őket a hév egy beszélgetésben, akkor például a Tilosban szkippelik a zenei szünetet. „Az elején az volt a policy, hogy két szünetet tegyünk be, mert biztos elfáradnak a hallgatók, de rájöttünk, hogy erre nincs mindig szükség.”

De a szereplők szerint nem csak az időtartamban tágítható a podcast szinte a végtelenségig. „Volt pár éve egy NKA-pályázat zenei podcastek készítésére, és elképesztően sok jelent meg egyszerre egy időben” – emlékszik vissza Sajó, „mivel alacsony a belépési küszöb, és egy sör mellett bármikor el tudja kezdeni két haver”. Ám benne maradni, megtalálni a közönséget és fenntartani az érdeklődést már sokkal nehezebb, ezért szerinte egyáltalán nem számít, hogy mennyien vannak a magyar podcast piacon, mindenkinek van hely. 

Frivó azt látja, hogy a legtöbb podcast fél év után lehúzza a rolót, ezért sem kell izgulni amiatt, hogy telítődik a piac, ha van valakiben kitartás, akkor megtalálja a közönségét: „elfér a fülekben ez a sok-sok hang”.

Mitől lesz sikeres?

Emellett egy új tendencia is megfigyelhető: „celeborientált lett a podcast, az ismert emberek műsorait az elejétől kezdve többen figyelik, így könnyebben felfut”. 

Huszár szerint a sikerhez egyedi tartalom, egy különös ismertetőjel kell, amit akár egy mondatba is bele lehet sűriteni – ez náluk az, hogy a popkultúra kötelezőit pótolják, ésnem a blockbusterekről beszélnek. Emellett a Vakfoltnál is vannak egyéb kiugróan sikeres témák, mint például az éves összefoglalók, vagy amikor olyan legendás mozifilmekről beszélgetnek, mint például a Keresztapa-trilógia.

A Tilos erős hallgatóbázisa már a kilencvenes évektől alakul, ezért Farkas Zsuzsiéknak nem kellett a nulláról felépíteni a műsor közönségét, és „külön szerencse, hogy a reggeli sávot kaptuk meg”. A közösségi médiát is használják, a Facebookon jelen vannak és jól működik. Sajó bár bevallása szerint gyűlöli a közösségi platformokat, de kénytelen vele foglalkozni, és ő a zárt Facebook-csoportra esküszik, ahol nem kommentelhet a posztok alá bárki, „ha valaki nem jó fej, akkor kitesszük”. 

Frivóék is kisebb közösségekben hisznek, akár a Discordon, de a zárt Facebook-csoport náluk is bevált, ahol most már előre beharangozzák a következő filmcímeket, így együtt tudnak készülni velük rajongóik. A Facebook Huszár Andris elmondása szerint átalakította a Vakfolt műsor szerkesztési koncepcióját is, amit sokáig ők kettesben találtak ki, de most már megszavaztatják Facebookon a longlistet, és abból válogatnak, „így a közönség is a műsorkészítés aktív részesének érezheti magát”.

Nyomasztó, ha túl nyomulós

Sajó Dávid szerint nincsenek nagy pénzek a podcastben, a nagy médiacégek, például a Telex is EU-s támogatásokból finanszírozzák az Aftert. De vajon megtöri-e egy podcast intimitását, eredetiségét és hitelességét, ha jön egy hirdető? – tette fel a kérdést Oláh Andrea. Sajó szerint a finanszírozási kérdés azért bonyolult, mert nem minden működik ebben a főként audioformátumban, ami más médiumban igen. A multiplatformos  csomagok kampányszerű eladásában vannak lehetőségek, de a tartalmi együttműködéseknek is megvannak a maga határai. „Nyomasztó, ha túl nyomulós” – de Sajó szerint nem ördögtől való, ha a podcaster olvas be egy hirdetést, „én is csináltam már ilyet”. 

Frivóék a niche-jellegük miatt nehezebben találnának hirdetőt és inkább a közösségi finanszírozást részesítik előnyben, „négy éve dobják össze nekünk a hallgatóink a podcast fennmaradásához szükséges összeget, ami arra elég, hogy a technikai hátteret, például a mikrofonállományt fejlesszük”. 

A Tilos már az évek óta az SZJA egyszázalékos felajánlásokból, továbbá egyéb hallgatói támogatásokból és hírességek árverezési akcióiból finanszírozza az adásokat, ez biztosítja A megtervezett valóság anyagi hátterét is. 

Meddig?

Oláh Andrea ezzel a körkérdéssel zárta a Kultnapos kerekasztalt: Meddig bírjátok még csinálni? 

Frivó: „Bármeddig, mindig van téma.”

Huszár Andris: „Sokszor bedobhattuk volna a törölközőt, de ez a műsor a barátságunk fenntartásában is segít.”

Sajó: „Imádom csinálni, a Covid alatt azzal szimuláltam szociális életet, hogy meghívtam kedvenc zenészeimet. Így tudok fiatal maradni.”

Farkas Zsuzsi: „Amíg tart a lelkesedés, addig menni fog.”