Molnár Kinga

Rovat:

Reklám
Becsült olvasási idő: 7 perc
„Gondold végig, hány olyan hirdetést láttál, amiben vak vagy rejtett fogyatékossággal élő személy szerepel!”

A márkák ma már kevésbé ábrázolják sztereotip módon a fogyatékossággal élő embereket, és biztató trend, hogy az érintettek egyénisége, tehetsége kerül a fókuszba. De a reklámokra még mindig alig jellemző a sokszínűség.

A fogyatékossággal élő emberek még mindig ritkán jelennek meg a reklámokban, pedig az Egészségügyi Világszervezet szerint minden hatodik ember jelentősen érintett, ami a föld népességének 16 százalékát, vagyis 1,3 milliárd embert jelent. Ennek ellenére a hirdetéseknek csupán 0,06 százaléka mutatja be a fogyatékosságot – ez utóbbi adatot a brit Purple Goat blogbejegyzésében olvastuk.

Az inkluzív marketinggel foglalkozó ügynökség munkatársainak több mint fele fogyatékossággal élő ember, alapítója és ügyvezetője, Martyn Sibley gerincet érintő izomsorvadása miatt kerekesszékes. Azért alapítottak céget négy évvel ezelőtt, hogy az őket megbízó nagy márkákkal együtt a reklámokban alig látható, fogyatékossággal élő emberek közösségét képviseljék. 

A Purple Goat alapítója

Martyn Sibley - Fotó: Linkedin

Martyn Sibley weboldalán úgy mutatja be magát, mint egy átlagos fickót, akinek gerincvelői izomsorvadása (SMA) van, ezért nem tud járni, sem egy könyvnél nehezebb dolgot felemelni, de még zuhanyozni sem. Ennek ellenére több vállalkozást vezet – köztük a Purple Goat inkluzív marketingügynökséget –, ő az Everything is Possible (Minden lehetséges) című könyv szerzője, közgazdasági és marketing diplomája van. Saját bevallása szerint „ültem már repülőn, élveztem a síelést, a búvárkodást, és önállóan élek a földön.”

A Purple Goat tevékenysége egyre láthatóbb, közösségi médiás kampányokat terveznek és influenszerekkel működnek együtt. Két éve a The Drum a sokszínűségért és inklúzióért a Diversity and Inclusion Company of the Year díját kapták meg, tavaly pedig a Global Influencer Marketing Awardon a Legjobb butik influenszer marketingügynökségnek járó díjat vehették át. Emellett a csapat a Legjobb közösségi influenszer kampány elismerésével is büszkélkedhet, ezt a Currys brit elektronikai kiskereskedelmi hálózattal közös kampányukért ítélték oda a UK
Social Media Awardson

A Currys kampánya

Ez a díjazott kampány jó példa arra, hogy hogyan lehet diverzifikálni a márka közösségi médiás megjelenését, és miként növelhető a márkaismertség a fogyatékossággal élő emberek körében úgy, hogy bemutatják a számukra is előnyös szolgáltatásokat és termékeket.

Az egy hónapos kampányban organikus és fizetett tartalmak egyaránt szerepeltek, a cél az volt, hogy a „Tech Hack” influenszerek megosszák az általuk használt érdekes
technikai hackeket, míg a „Currys No Worries” tartalomgyártói a Currys csendes órájáról (ilyen van a magyarországi Decathlon-okban is, erről a Ha jól segítesz, csodát teszel című cikkünkbenírtunk a jó példák között – szerk.) és a ShopLive szolgáltatásáról készítettek posztokat.

Ehhez öt influenszert alkalmaztak, a közösségi világban jól ismert Gem Hubbarddal, Fats Timbóval, India Sashával, Cal Luke Traquairrel és Cheryl Fyfielddel dolgoztak együtt, és a Purple Goat segítette a tartalmak összehangolását. A fogyatékossággal élők közösségének további eléréséért a Tech Hack tartalmakat Meta hirdetésekkel erősítették. Az inkluzív ügynökség sikernek könyvelte el a kampányt, elemzések mutatták, hogy erős elkötelezettséget tapasztaltak mind az organikus, mind a fizetett posztok esetében.

Influenszerek a sokszínűségért

Gem Hubbard – kerekesszékes aktivista
Csatornája: @wheelsnoheels
Instagram: 86,5 ezer követő
TikTok: 51,4 ezer követő

Fats Timbo – 121 cm magas modell, humorista
Csatornája: @fatstimbo
Instagram: 360 ezer követő
TikTok: 3 millió követő

India Sasha – a fogyatékossággal élő emberek elkötelezett támogatója
Csatornája: @Indiasasha
Instagram: 94,3 ezer követő
TikTok: 551 ezer követő

Cal Luke Traquair – központi idegrendszeri sérüléssel született (CP),
megszállott focirajongó
Csatornája: @calluketraquair; @cal_traquair)
Instagram: 10,7 ezer követő
TikTok: 391,1 ezer követő

Cheryl Fyfield – autizmus spektrum zavar
Csatornája: @_thislineismine
Instagram: 29,8 ezer követő
TikTok: 640,7 ezer követő
 

Szomorú narratíva vs. egyéniség

A brit Purple Goat szerint csak az Egyesült Királyságban 14 millió ember él valamilyen fogyatékossággal, de ahogy fentebb is említettük, a reklámokban alig jelenik meg ez
a csoport. Pedig a közösség tagjai szeretnék, ha őket is fogyasztóként értékelnék, és akkor tud hatékony és hatásos lenni egy kampány, ha megjelenik benne a kulcsfontosságúnak tartott sokszínűség és inkluzivitás eleme – figyelmeztet az ügynökség. Éppen ezért ők szenvedélyesen foglalkoznak a márkák oktatásával, és arra törekednek, hogy minden velük kapcsolatba kerülő emberben eloszlassák a fogyatékossággal kapcsolatos elavult tévhiteket és félelmeket. Partnereik, ügyfeleik megbízásából a DE&I, vagyis sokszínűség, egyenlőség, befogadás témakörében
tartanak képzéseket.

Az inkluzív ügynökség szerint az elmúlt években már tapasztalható némi változás, de még mindig van mit tenni azért, hogy a fogyatékossággal élő embereket is képviseljék a reklámokban. Ez pedig csak úgy működhet, ha a kampányokban az érintett személyeket hitelesen mutatják be, és ha a márka így tesz, akkor felelősen előmozdíthatja a befogadást, megkérdőjelezheti a társadalmi normákat, ezáltal egy befogadóbb és elfogadóbb társadalom létrehozásában segíthet.

A Purple Goat bizakodva jegyzi meg, hogy éppen ebbe az irányba tart a reklámszakma: ma már nem szomorú narratívát használnak, és kevésbé ábrázolják sztereotip módon a fogyatékossággal élő embereket. Ehelyett olyan történetmesélés felé mozdultak el a márkák, amely az érintettek képességeit, tehetségét és egyéniségét ünnepli.

„A reklámokban gyakrabban szerepelnek fogyatékossággal élő személyek olyan szerepekben, amelyek túlmutatnak az állapotukon, és az élet különböző területén mutatják be törekvéseiket és sikereiket a divattól és a szépségtől kezdve a sporton át a technológiáig. Ez a pozitív változás nemcsak a láthatóságot növelte, hanem elősegítette a sokszínűség mélyebb megértését és megbecsülését is” – fogalmazott az ügynökség.

A sokszínűségre egyébként úgy is oda kell figyelni, hogy az ne legyen egyenlő a kerekesszékesek ábrázolásával. A Purple Goat szerint a reklámokban azért használják gyakrabban a kerekesszékes szereplőket, mert könnyebben megmutatható velük a sokszínűségre, befogadásra való törekvésük, ám a fogyatékossággal élők kevesebb mint nyolc százaléka használ ilyen eszközt. „Gondold végig, hány olyan hirdetést láttál, amiben vak vagy rejtett fogyatékossággal élő személy szerepel!” 

– szólítják fel az olvasót azért, hogy rájöjjenek, rájöjjünk: a fogyatékossággal élő közösségen belül is szükség van a sokszínűbb ábrázolásra, mivel a különböző fogyatékosságok és tapasztalatok gyakran alulreprezentáltak.

Mit tehetnek a márkák?

A Purple Goat ugyan azt állítja, hogy a márkák és a marketingesek sokat tehetnek az ügy érdekében, de meg is nyugtatja őket azzal, hogy nem kell egyszerre nagyot változtatni, hanem következetesen, apró lépéseket tehetnek annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élők hangját meghallják, megértsék és képviseljék.

Ezek a lépések pedig a következők lehetnek: az inkluzív kampányokért működjenek együtt az érintett csoportokkal; vonják be őket a célzott piackutatásba; figyeljenek oda, hogy különböző fogyatékossággal élő embereket castingoljanak; a csapatuk legyen sokszínűbb, befogadóbb, valamint a tartalmat és a kampányokat akadálymentesen alakítsák ki.

Az inkluzív ügynökség a jó példák között három márka kampányát emelte ki. Az egyik az ASOS, amely a 2020-as tokiói paralimpiára készülő Chloe Ball-Hopkins-szal együttműködve olyan vízálló overált dobott a piacra, amely a kerekesszékesek
számára könnyen viselhető, mivel a derekára cipzárt terveztek, a mellrészen elhelyezett zsebben pedig tárgyakat, gyógyszereket lehetett tárolni.

Chloe Ball-Hopkins az overálban

A Benefit Kate Grant Down-szindrómás modellel népszerűsítette kozmetikai terméket, az inkluzív munkaközvetítéssel foglalkozó Evenbreak pedig tavaly olyan álláshirdetéseket mutatott be reklámjában, amelyek rávilágítottak azokra a kihívásokra, amikkel a különböző fogyatékossággal élő emberek a jelentkezéskor és az interjúk során szembesülnek. 

Forrás: Instagram

Fogyatékosságot bemutató kampányok kategóriái 

Érzékenyítésre a valósághű ábrázolásmód a legalkalmasabb, azért, mert ezzel minimálisra csökken a távolság a néző és az ábrázolt ember között – ezt állapította meg egy 2023-as bolognai tanulmány (Can we really free ourselves from stereotypes? A semiotic point of view on clichés and disability studies – Claudio Paolucci, Paolo Martinelli, Martina Bacaro; Bolognai Egyetem), amelyben a fogyatékossággal élő emberekkel szembeni előítéleteket vizsgálták. Bár a valóság leképezése kézenfekvőnek tűnik, nem csak ezt a megoldást alkalmazzák a kampányokban. A kutatás a különböző narratívákat összesen négyféle kategóriába sorolta – erről írt Vörös L. Andrea a felületünkön korábban megjelent Szabad káromkodni egy reklámban? És egy Down-szindrómásnak? című cikkében.

Az alábbiakban összefoglaljuk ezeket a kategóriákat:

Az ábrázolás első csoportja a csodáról, csodálatról szól, amikor a fogyatékossággal
élő olyan szupererővel rendelkezik, amellyel képes olyan valószerűtlen célokat is elérni, mint például kerekesszékkel hegyet mászni.

A másodikban a főszereplőket rokonszenves, de tehetetlen, védelemre és segítségre szoruló áldozatként állítják be, a szentimentális képsorok sajnálatot és szánalmat válthatnak ki. Az ilyen típusú kampányokat főleg adománygyűjtésre használták, de gyakran profitorientált cégek is bevetették – például Down-szindrómás gyerekek szerepeltek a Benetton 1989-es divatfotóin és egy 2016-os Fisher-Price-reklámban is. A kutatás szerint ezeket a márkákat nem annyira az érzékenyítés vezérli, mint inkább a humánus imázsuk erősítése a versenytársakkal szemben.

A harmadik kategória sztereotípiája az egzotikumra épül, amikor a fogyatékossággal élő embert helyezik a fókuszba és azt sugallják, hogy rájuk csak és kizárólag testi állapotuk miatt érdemes odafigyelni.

A cikk elején említett valósághű ábrázolás a negyedik csoportba került. Az ilyen kommunikációban a legfontosabb üzenet az, hogy a fogyatékossággal élő emberek ugyanolyan általános problémákkal, személyes – és nem feltétlenül világmegváltó – célokkal rendelkeznek, mint mások. A hétköznapiság ebben az értelemben azt is jelenti, hogy vágyaik és nehézségeik nem feltétlenül kapcsolódnak a testi állapotukhoz.