Nagy Zsolt

Rovat:

Popkult
Becsült olvasási idő: 1 perc
Hat friss, elgondolkodtató és kreatív kisfilm a METU animáció szakos hallgatóitól
Egy szülő elvesztése, a taxizásban megtalált szabadság és egy friss szerelem bemutatása is foglalkoztatta a diákokat.

A Kreatívnak eljuttatott közleményükben azt írják,  az érdeklődők január 25-én a hetedik Animascope-on, az Uránia Nemzeti Filmszínházban nagyvásznon tekinthetik meg a Budapesti Metropolitan Egyetem 2020-ban és 2021-ben diplomázott alap- és mesterszakos hallgatóinak diploma- és vizsgafilmjeit. Jó néhány közülük már sikeres fesztiválkörútját járja, míg mások nemrégiben nyerték el végleges formájukat, így premier vetítésként találkozhat velük a nagyközönség.

 

Jacques ámokfutása, avagy mikor veszítjük el bizalmunkat önmagunkkal szemben? 

(Horesnyi Máté)

A fekete-fehér, abszurd jelenetekből álló, a mindennapok értelmét kereső animáció Jacques Tati francia filmrendező előtt tiszteleg. Szabad kompozíciós film, amely „egymástól független jelenetek összekapcsolásából adódó érzet mentén próbálja definiálni a mindennapok mibenlétét.”

Betti 

(Ács Zsuzsanna)

A dokumentarista animációs film egy interjúra épül, amelyet a Metropolitan Egyetem animációs mesterszakán végzett Ács Zsuzsanna egy női taxisofőrrel, Forgó Bettivel készített. Bettiben a nyolcvanas években punkként erős volt a szabadságvágy, amit később a taxizásban talált meg. 

Mamahotel

 (Orosz Tina)

Aktuális, elgondolkodtató és vicces film a fiúról, aki épp hazafelé tart, hogy segítse beteg édesanyját, és egyúttal bemutassa szerelmét a családjának. Az anyósjelölt nem örül túlságosan a váratlan vendégnek. A hatperces karikatúra nagyon aktuális szociális problémát jelenít meg humoros stílusban, letisztult, minimalista, mégis érzékletes animációval.

Papa

 (Bakos Fanni)

Szavak nélkül is sokatmondó film, melyben egy kislány édesapját kíséri a hosszú úton. Szimbolikusan jeleníti meg azt a folyamatot, ahogyan a gyerek megéli szülője elvesztését, a dacolástól kezdve az elfogadáson át az elengedésig. 

Spirit Walk 

(Finta Simon)

Lélekvándorlás. Technikájában és megvalósításában is nagyban eltér az előzőktől, de éppen ezért színesíti a palettát. Az absztrakt, nem könnyen emészthető, homályos alkotás egy régi erdőben játszódik, és ahogy haladunk a mély belseje felé, a növényzet egyre hangosabban kommunikálja emlékeit felénk. Nehezen értelmezhető, mint ahogy maga az élet is.

Bardo 

(Spitzer Fiorella)

Az öreg halász és kutyájának története életről, elmúlásról és a kettő közti átmenetről.