Az előző választásoknál még a Slejmet csináltad, és akkor a vereség után bejelentetted, hogy felfüggeszted a működést. Most pont, hogy biztosítottad a követőket arról, hogy a vereség ellenére is folytatjátok. Mindkét megmozdulásból az jön le, hogy valódi, komoly szerepet tulajdonítasz a médiának a politika alakulásában. Hogy vélekedsz valójában erről?

Szerintem alapvető szerepe van a politika alakulásában a médiának. Most fog megjelenni újra Guy Debord A spektákulum társadalma című kötete, amiben azt mondja, hogy a spektákulum maga a tőke. A kapitalizmus pedig a képeken keresztül, a spektákulumon keresztül is gyártja magát újra és újra. Szerintem nagy jelentősége van annak, ha ezt valaki kifejezetten kritikusan próbálja valamilyen módon tudatosítani a társadalomban. Azt, hogy a viszonyok, amik között élünk, nem természeti erők következtében alakultak így, hanem egész egyszerűen emberi döntések, érdekek alakították azt, ahogy élünk.

Hogy mondjunk egy nagyon egyszerű példát: nézd meg, a vidéki Magyarországról milyen típusú sorozatok készülnek! Ezekkel kapcsolatban könnyen elhangzik, hogy csak szórakoztatni akarnak, és a szórakoztatásnak nincsen semmilyen társadalmi következménye. Ez nem igaz, számos olyan sorozatot, fikciós filmet tudunk mondani, amelyek abszolút szórakoztatóak, és közben releváns módon világítanak rá fontos kérdésekre, amelyekről nem biztos, hogy a társadalom széles tömegei tudnak. Alapvető kérdés, hogyan reprezentáljuk saját magunkat, és hogyan reprezentáljuk azokat, akiknek nincsen lehetőségük saját magukat reprezentálni. Tehát, ha megnézzük ezeket a vidéki szitkomokat, azt lehet látni, hogy a pesti, jól fizető állásokban ülő irodisták, kreatívok hogyan raknak össze fikciós településeket, miközben zéró ismeretük van arról, hogy egy Somogy megyei falu, egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei falu hétköznapjai hogyan néznek ki. 

Szerintem az van, hogy a magyar társadalom döntő többsége nem képes megjelenni a nyilvánosságban. És ha van egy médium, ami megpróbál ezen változtatni, tudatosan próbál törekedni arra, hogy ezeket a sémákat meghaladjuk, akkor az hozzá tehet valamit a nyilvánosság alakulásához.
 

A saját személyes jelentőségedet hogy látod? Kívülről úgy tűnik, hogy a Partizánban van egy valódi hit abban, hogy képes megváltoztatni a politikai berendezkedést, aztán meg jön egy választás, ahol nagyobbat nyer a Fidesz, mint szinte valaha. Ilyenkor mennyire érzed azt, hogy neked és a Partizánnak jobban kellett volna végeznie a munkáját? Vagy egy ilyen eredmény visszahúz a realitás talajára, és érzékelteti, hogy a médiának milyen határai vannak?

Szerintem abban, hogy Márki-Zay Péter helyett Orbán Viktort választották meg miniszterelnöknek, nincs felelősségünk. Az, hogy a társadalom döntő többsége a legalapvetőbb szükségleteinek a biztosításához a Fideszt és egy jobboldali választ lát biztatóbbnak, abban van felelősség. Engem alapvetően az érdekel, hogy föl lehet-e építeni olyan baloldali válaszokat, egy döntő többségében jobboldali pártokat favorizáló társadalomban, amiben meg lehet mutatni, hogy vannak más típusú megoldások is.

Ez szerintem önmagában közszolgálat, hiszen egy ennyire jobboldaldominált nyilvánosságban markánsan megjeleníteni a baloldali szempontokat, önmagában arról szól, hogy diverzifikáljuk a politikai spektrumot, diverzifikáljuk a politikai gondolkodást. Nagyon fontos feladat, hogy politikai alternatívákat, megoldási alternatívákat tudjunk fölmutatni akkor, amikor úgy tűnik, hogy az az egyetlen valóság van, amit a Fidesz épített föl.

A választások után sokszor előjött, hogy neked személy szerint mekkora felelősséged van a dolgok alakulásában, hiszen te készítetted az elhíresült „Márki-Zay katonákat küldene Ukrajnába” interjút. Téged ez hogy érintett?

Szerintem ez egy nagyon izgalmas helyzet volt, mert nagyon sokféle kérdést felvet. Fölvetődik az a kérdés, hogy egy olyan helyzetben, amikor az ellenzéki pártok hozzáférhetőek a kormánytól független nyilvánosság számára, de a kormányzati szereplők nem, akkor az ellenzéki szereplőknek valóban érdekükben áll-e megszólalni a nyilvánosságban? Ez nekik egy fontos kérdés, és szerintem 2026-ban alapvetően másképp fognak hozzáállni az ilyen felkérésekhez, mint most álltak.

A másik, hogy abban a konkrét interjúban semmi olyasmi nem történt, ami ne történne meg bármely, közepesen fejlett, demokratikus nyilvánossággal rendelkező országban egy miniszterelnök-jelölttel. Tehát, ha Orbán Viktor ül be egy egyórás interjúra, akkor lehet, hogy neki is lesznek olyan megszólalásai, amikben nem feltétlenül a felkészültség és az élére vasaltság képét tudja mutatni. Nem véletlenül nem vállal ilyen interjút. Tehát az, hogy Péter beült, és milyen válaszokat adott, nem vethető a kérdező szemére, hiszen miniszterelnök akart lenni, ennél sokkal súlyosabb helyzetekben kell tudnia megállnia a helyét és vállalnia a felelősségét a szavaiért.

Harmadrészt pedig: azt, hogy mit gondol az ukrajnai háborúról, nagyon sok más médiumban is elmondta. Elmondta az ATV-ben és nyilvános fórumokon, az utolsó héten is azzal kampányolt, hogy az ukránok a mi háborúnkat vívják.

Ebből kiindulva nem tartasz attól, hogy a baloldali politikusok is visszavesznek a Partizánban való szereplésből?

Nem emiatt, hanem általában a médiahelyzet miatt fognak így tenni. Ma egy politikus a meglévő közösségi médiás felületein eléri azt a közösséget, amire szüksége van. Ez a Fidesz receptúrája is. 

Valójában a magyar demokráciát csak részben teszi tönkre a Fidesz, nagyon jelentős részben a Facebook és a közösségi média teszi tönkre. Nem hiszem, hogy a jövőben az a típusú nyilvánosság, amit a Partizánhoz hasonló médiumok tudnak biztosítani, érdemben versenyképes lesz ahhoz képest, amit egy Facebook-poszt el tud érni. 

Én nagyon nehezen látom, hogy vezető politikusok adnának majd még interjút nagy számban, választási küzdelem során. És nem azért nem, mert a Partizánban hogyan szerepelt Márki-Zay Péter, hanem mert látják, hogy ott nem tudják kontrollálni, milyen kérdések hangoznak el, nem tudják kontrollálni, milyen típusú helyzetek állnak elő, a saját oldalaikon pedig azt mondanak, amit akarnak, úgy keretezik, ahogy akarják, olyan képet mutatnak magukról, amilyet akarnak.