A Songs Like X  felületét használva egy-egy szám alapján generálhatunk playlisteket, majd az egyik legnagyobb zenei streaming platformon, a Spotify-on keresztül el is menthetjük azokat. A felhasználó így ismert felületen hallgathatja a listákat, a Songs Like X pedig hozzáférhet a Spotify irdatlan adatbázisába bekerülő információhoz és továbbcsiszolhatja saját algoritmusát.

Hogy indieskedéssel indítsunk, ha például Kevin Morby Harlem Riverjéhez hasonló zenét szeretnénk hallgatni, a Songs Like X összeállít egy lejátszási listát, amin lesz Devendra Banhart (Baby), Sault (Wildfires) vagy Khruangbin (People Everywhere). De ha a régi nagyokat nézünk, egy Beatles számra (Don’t Let Me Down) Radiohead (Karma Police), Lou Reed (Walk On the Wild Side), The Smiths (Heaven Knows I’m Miserable Now) vagy Jimi Hendrix (Jungle) is kijön. 

Hogy ez mennyire tűnik nagy megfejtésnek, tetszik-e a lista, tényleg hasonló-e a hangulata az eredeti számhoz, egyáltalán mi volt a célunk – elmerülni biztonságosan ismerős zenékben vagy találni valami újat – persze mind szubjektív. Leegyszerűsítve egy adatokra építő szolgáltatás az olyan felhasználói szokásokat képes sikerként elkönyvelni, minthogy sokáig maradunk-e az általa generált listán vagy bekövetjük-e az általa feldobott előadókat.

Bubiba zárva?

Mivel mára végtelen mennyiségű zenét érhetünk el nevetségesen egyszerűen, a nagy streaming platformok ajánlói és playlistjei kikerülhetetlenül fontossá váltak. Ezek működését – más globális szolgáltatókhoz hasonlóan – sokféle kritika éri. Ismert probléma, hogy nem transzparens az algoritmusok működése, a vélemény- és ízlésbuborékok kialakulása pedig egyenesen közhelyes témává vált. 

Spotify-hallgatóként sokszor találkozhatunk azzal, hogy ugyanazokat a számokat ajánlja fel nekünk az algoritmus és könnyen merülhetünk el a saját ízlésünket etető zenékbe is (jelentkezzen akinek az E Heti Kaland – Discover Weekly – playlistjében szintén évekig jött fel a Hot Chip Atomic Bomb coverje!). Szintén szubjektív kérdés, mindez kire igaz, kit zavar vagy ki szereti. A Songs Like X minden esetre alternatívát ajánlana.

„Az a missziónk, hogy a Songs Like X-en keresztül a lehető legjobb módon fedezhessenek fel az emberek számukra meghatározó, felejthetetlen zenéket, amiket utána hetekig nem tudnak majd letenni” – magyarázza az amúgy termékfejlesztési menedzserként dolgozó Viszneki Tibor, a projekt alapítója. „Közben a feltörekvő előadókat is támogatni szeretnénk azzal, hogy hatékonyabb módon juttatjuk el a zenéiket a megfelelő közönséghez.” A Songs Like X-et így a felhasználói bázist növelő B2C és a feltörekvő művészek jobb helyezkedését segítő B2B irány is érdekli.

Viszneki a korlátozások idején baráti kérésekre kezdett lejátszási listákat összeállítani, mostanra egy társával a projekt növekedési lehetőségeit kutatja. A 2021 végén mért adatok szerint a szolgáltatást körülbelül 15 ezren használják, főleg amerikaiak és angolok. 

„B2C oldalon hatékonyságot mérünk: például mennyien morzsolódnak le, milyen hamar találnak meg számokat a mi keresőnkből, mibe hallgatnak bele mielőtt elmentenek egy listát, milyen számok és listák a legnépszerűbbek” – sorolja a módszer részleteit Viszneki. „Sokféleképpen paraméterezhetünk végpontokat, például műfaj, tempó vagy artist alapján is. Mi az arany középutat keressük.” Az alapító azt mondja, a Songs Like X annyiban tud mást, mint akár a Spotify ismert automatizált listái, hogy elsősorban nem a felhasználói viselkedésből indul ki, hanem a zenéből. „Főleg a számok közötti hasonlóságot kutatjuk metaadatok alapján, nem azt, hogy ki kiket követ, ment el vagy hallgat a legtöbb ideig.”

Magyar zenéket próbálgatva még erősen érződik a Songs Like X-en a random faktor. Az itthoni előadók eleve többféle problémával találkoznak nagy streaming platformokon (lásd Koltai Júlia szociológus és Tófalvy Tamás médiakutató nyáron megjelent Spotify-kutatását vagy az ekapcsán írt cikket a Telexen) és a Songs Like X alapítói is a Spotify fejlesztői környezetét használva dolgoznak. A Neo 2003-as Kontroll-lemezéről a Szerelem témára keresve például kijön jó pár Kosheen (Save Your Tears), Ákos (Igazán), Vad Fruttik (Majom, majom) vagy Yonderboi (Pabadam), de Náksi és Brunner Nézz az ég felé opusza is. Ha olyan klasszikusokkal próbálkoznánk, mint Zámbó Jimmy (Még nem veszíthetek), a gép kidobja a legnépszerűbb Kispál-számot (Ha az életben), de Majkát (például a Curtisszel és Nikával közös A csúcson túl), Romanticot (Vágyom rád!) és még Fenyő Miklóst is (Made in Hungaria).

Ed Sheeran és Billie Eilish nem elég ahhoz, hogy releváns maradj

A Spotify algoritmusáról és lejátszási listáinak működéséről Jehan Paumerót (Believe) kérdeztük.

Ismert az a kritika, amiből a Songs Like X is kiindul: a Spotify könnyen bezár a saját ízlésünkbe – mennyire értesz ezzel egyet? 

Nem biztos, hogy ezt szakmai oldalról meg lehetne ítélni, inkább felhasználói tapasztalatról van szó. Vannak platformok, amiket a hangminőségükért kedvelnek, másokat a kinézetükért, aztán van a Spotify, amit az erős algoritmusa miatt követnek sokan. Én kevés olyan Spotify-felhasználót ismerek, aki ne fedezett volna fel az ízlésének megfelelő új előadókat a segítségével. Az, hogy bezár-e az ízlésünkbe, attól is függ, mennyire eklektikus ez az ízlés. Azzal, aki csak metált hallgat, valószínűleg nem vállal túl sok rizikót a Spotify. Minden esetre a platform messze leghallgatottabb playlistje a Discover Weekly.

Mit tudunk a playlisteket összeállító algoritmusról? Milyen tényezők befolyásolják a felhasználók metaadatai (dalok hossza, korábban játszott dalok listája, satöbbi) mellett?

Az például látszik, hogy bizonyos havi hallgatottsági szint alatt nehezen lehet bejutni a Discovery Weeklybe, vagy ha egy előadó egy dala okozott csak nagyobb buzz-t, akkor az az egy dal fog bekerülni az algoritmusa, a többi nem. Elvileg a korábban játszott dalok, a kedvelt előadók és a stílusok a legfontosabb tényezők, de ennél sokkal-sokkal komplexebben működik az algoritmus, nagyon nehéz átlátni rajta. Egyébként érdekes módon – gondolom sokan tapasztalják, – egy héten akár tíz olyan számot is eltalálhat a Spotify, amit aztán kedvelni fogunk, aztán a következőn egyet sem. Nehéz megtudni a titkot.

Mennyiben függenek az algoritmus alapú listák a művészek saját platformhasználatától?

Ez a Youtube-nál egyértelműbb: ott etetni kell az algoritmust. Minél ügyesebben használod a Youtube eszközeit, minél jobban optimalizálod a csatornádat, annál jobban fogja a dalaidat ajánlani. Ez a Spotify-nál összetettebb kérdés, de ismert játékszabály, hogy azoknak segít, akik segítenek neki. Egy jól optimalizált profil például segíti egy Spotify-szerkesztő munkáját, a Spotify pedig segíthet az előadónak hatékonyabban kommunikálni a közönségével, satöbbi. Nem tudjuk viszont, hogy az algoritmus működésénél mindez számít-e. Látunk nagyon szépen optimalizált profilokat, például releváns előadói playlistekkel (egy-egy előadó kiadhat saját playlisteket is – a szerk.), akik aztán mégsem kerülnek be az algoritmusba.

Mennyiben tudják a szerkesztők (kurátorok) befolyásolni az algoritmust?

Elvileg a kurátoroknak nincs beleszólásuk az algoritmusba, ugyanakkor értelemszerűen ha egy szerkesztő betesz egy számot egy nagy playlistbe, az a szám szélesebb körben lesz hallgatott, tehát automatikusan jobb helyezést kap. Így, indirekt módon tudják befolyásolni az algoritmust a szerkesztők.

Mit lehet tudni a kurátorok személyéről és munkájáról?

Mint a legtöbb platformnál, a kurátorok nincsenek – csak ritka esetekben – direkt kapcsolatban a kiadókkal és az előadókkal. A Spotify nagyon fontosnak tartja, hogy minél szabadabb legyen a szerkesztők munkája, senki ne mondhassa meg nekik, mit emeljenek ki és mit ne – ez szerintem nagyon helyes.

Mennyiben üzletiesedik az algoritmus? Bevásárolhatják magukat az előadók vagy a kiadóik egy-egy playlistbe?

A Spotify nemrég indította el a Discovery Mode programot, egyelőre béta fázisban. Ezen keresztül a kiadók fizethetnek azért, hogy a Spotify bizonyos dalokat erősebben ajánljon az algoritmus keretei között. Komoly vita folyik erről, miközben lehet, hogy az autoplay vagy a radio stream dalainak jelentős részét már azért kapod, mert egy kiadó fizetett érte. Az első eredmények alapján jó helyre kerülnek ezek az ajánlatok – ezt onnan tudjuk, hogy az új hallgatók közül sokan kezdik bekövetni az adott előadókat, végighallgatják a dalaikat, satöbbi. 

Egyelőre a Discovery Mode az egyetlen lehetőség arra, hogy valaki bevásárolja magát az algoritmusba és nagyon kevés disztribútor (zenei terjesztő) fér hozzá ehhez a funkcióhoz, még a major kiadok sem szeretnének élni a lehetőséggel. Ugyanakkor szerintem az első pozitív eredmények után hamar el fog terjedni ez a gyakorlat. Fontos még – sok pletykát hallani az ellenkezőjéről – hogy a szerkesztők által összeállított listákba senki nem vásárolhatja be magát.

Megváltozhat, hogy a Spotify a nagy kiadókat, az elitet részesítse előnyben?

A nagyobb előadók jelentős része a nagy kiadóknál van. A rádióban játszott vagy a playlistekbe kerülő számok általában így a majorokhoz tartoznak. Az elmúlt években a nagyok ráadásul sok indie kiadót vásároltak fel. Ettől függetlenül a Spotify a legrelevánsabb módon szeretné összerakni a saját listáit. Az az állítás, hogy túlnyomórészt a nagy kiadók cuccai kerülhetnek csak a listákra, a helyi playlisteket nézve már csomó országban nem érvényes. A magyar listákon például a számok 90-95 százaléka indie kiadóktól és disztribútoroktól – javarészt tőlünk – érkezik, mivel a Universalnak nincs itthon releváns katalógusa. Ők egy stílust képviselnek, a trapet, a Sony és a Warner pedig már nincs jelen az itthoni piacon.

A Spotify emellett nemzetközi szinten is igyekszik minél újabb, izgalmasabb, fontosabb előadókat mutatni a hallgatóknak. Ed Sheeran és Billie Eilish nem elég ahhoz, hogy releváns maradj. Mi a Believe-nél is sok olyan előadót ismerünk, aki a Spotify-nak köszönhetően futott be világszerte. Persze azt sem mondom, hogy nem létezik olyan zseniális független előadó, aki mellett ne mentek volna el, de összességében a Spotify szerintem azt szereti, aki releváns, és ezen belül sokan tartoznak majorokhoz.