A cikk eredetileg a Kreatív 2022-es nyári számában jelent meg.

A cég vezére akkor dől majd hátra nyugodtan a székében, ha minden értelmes lény a Földön összeköttetésbe kerül az általa megálmodott virtuális felületen. A feladat tehát: összekapcsolni a még hátralévő körülbelül 4,8 milliárd embert. 

Ezek a mondatok jobban beillenének egy zsé kategóriás sci-fi-novellába, mint egy 2021-es Facebook-könyvről szóló cikkbe, a helyzet viszont úgy fest, a ponyva sci-fi-környezet nem áll távol a valóságtól. A főleg a 2016 és 2020 közötti viharos időszakot feldolgozó Manipulátorok – A Facebook diktatúra elolvasása után régi bölcsességre jutottunk: annak sosem lesz jó vége, ha óriási hatalom összpontosul egyetlen ember kezében. Nem azért, mert ez az ember a patás ördög, hanem azért, mert lehet bármilyen zseniális vagy furcsa, éppen ugyanannyira ember, mint bárki más. 

A jó, a rossz és a mocskos

„Összekapcsoljuk az embereket. Pont. Ezért minden növekedéshez vezető munkánk indokolt” – idézi a könyv a Facebooknál régóta vezető szerepben dolgozó Andrew Boswortht. Boz Mark Zuckerberg Facebook-vezér egyik legközelebbi munkatársa. Gondolatait az addigi politikai szabályokat újraíró amerikai elnökválasztási kampány idején, 2016 júniusában írta le. A posztnak a „The Ugly” címet adta, és egy, a cég felelősségével foglalkozó belsős munkacsoportban osztotta meg. Arra reagált, hogy a kollégákat már jó ideje erősen aggasztották a Facebookon vígan terjedő álhírek, bizarr elméletek és kisebbségellenes kampányok. 

„Tehát még több embert kapcsolunk össze” – folytatta Boz a poszt egy másik részében. „Ez lehet rossz dolog, ha mások rosszá teszik. Lehet, hogy valakinek az életébe kerül, ha zaklatók találják meg. Lehet, hogy valaki meghal egy terrorista támadásban, amit a mi eszközeink segítségével koordináltak. És mi továbbra is összekötjük az embereket. A mocskos igazság az, hogy olyan mélyen hiszünk az emberek összekapcsolásában, hogy minden, ami lehetővé teszi számunkra, hogy még több embert még gyakrabban kapcsoljunk össze, az de facto jó.” Boz később azzal védte az emberi életet relativizáló szövegét, hogy ő maga sem értett egyet minden részével, inkább azért posztolta, hogy vitát generáljon. 

Kang és Frenkel könyvének eredeti címe, An Ugly Truth – Inside Facebook’ s Battle for World Domination, ezt a bizonyos mocskos igazságot emeli ki (nem a magyar kiadás címében megjelenő manipuláció jelenségét). A szerzők ezzel a döntéssel pontosan fogták meg a Facebook-sztori lényegét. Egy okos techötletből kinőtt egy történelmet befolyásolni képes, az emberi pszichére károsan ható monstrum, de az ötletgazda nem igazán tud mit kezdeni ezzel a ténnyel. Ő csak az „embereket szeretné közelebb hozni egymáshoz”. A könyvből világossá válik: a ló olyan sebességgel szaladt el Zuckerberg és társai mellett, hogy az már nem is átlagos földi ló, hanem mondjuk éppenséggel – bocs érte – de egy szárnyaló pegazus.

A Facebook megkerülhetetlen, rengeteg sztorit írtak már róla. Kiteregette a szennyest korábbi belsős kolléga (például Steven Levy: The Inside Story), Zuckerberg világszerte ismert furcsa személyisége jó alap bármilyen biográfus számára, távolabbról pedig ott vannak az általában a közösségi médiával és a nettel szemben kritikus gondolkodók (például a sokat vitatott Netflix-doku, az evil corporate vonalat kidomborító Social Dilemma kifejezetten nagyot futott 2020-as premierje után). Frenkel és Kang könyve több szempontból képes hozzáadni a már ismert munkákhoz: két elismert újságíró írta, több száz emberrel készített, több ezer órányi interjú eredményeként. 

A szerzők vezetőkkel, jelenlegi és volt dolgozókkal, az ő családtagjaikkal és barátaikkal, befektetőikkel és tanácsadóikkal beszéltek. Megkérdeztek törvényhozókat, fogyasztó- és adatvédelmi szakembereket, egyetemi tanárokat. Átnéztek e-maileket, feljegyzéseket, jegyzeteket, naptárakat és egyéb dokumentumokat, hogy hitelesen rekonstruálják, mikor és mi történt. 

Nem egyvalaki belsős infóiról, hanem oknyomozó módszerekkel feltárt eseményekről olvashatunk. Frenkel és Kang a bevezetőben azt írja, Zuckerberg és a cikk készülése előtt nemrég lemondott második ember, Sheryl Sandberg végül nem adott hivatalos interjút nekik. Sandberg kötetlen beszélgetésekre ugyan találkozott a szerzőkkel, Zuckerberg viszont elmondásuk szerint egyáltalán nem szeretett volna segíteni.

A funkció választható

Frenkel és Kang a 2016 és 2020 közötti időszakra koncentrálva a Facebook szempontjából sűrű évek eseményeit rekonstruálja. A történetek ismerősek, a háttereket és a szereplőket megismerni viszont messze nem unalmas. 

Ezekben az években a felületet használva orosz hatalmi érdekek befolyásolták az amerikai elnökválasztási kampányt; közel 87 millió felhasználó személyes adata került beleegyezés nélkül a Cambridge Analytica politikai tanácsadó céghez; a rohingya muszlimok ellen elkövetett népirtáshoz Mianmarban elemzések szerint Facebookon terjedő gyűlöletbeszéd is jelentősen hozzájárult; a felületen a Capitolium ostromához vezető szerveződés is fékek nélkül terjedhetett. A könyv emellett nem szorítja be magát ezekbe az évekbe. Több ponton világossá válik, hogy a lehetséges veszélyforrásokkal különböző szinteken egészen a korai időktől sokan tisztában voltak cégen kívül is belül is. Ezek a figyelmeztetések viszont a legtöbbször nem jutottak el a legfelsőbb szintekre, hogy Zuckerberget ne zavarják, ha pedig el is jutottak, igazán komoly változáshoz sosem vezettek.

Az adatokkal való visszaélés problémakörére remek példa Jeff Chester adatvédelmi szakember és a Beacon esete. Chester minden általa elérhető fórumon igyekezett riadót fújni, amikor 2007-ben Zuckerberg bejelentett egy új funckiót. A Beacon lehetővé tette, hogy a felhasználók netes vásárlásai megjelenjenek a barátok hírfolyamában. Egy volt osztálytársad Ciprusra foglalt jegyet. Az anyós beújított egy kanapét. A volt kollégád tegnap éjjel egy rakat mozijegyet vett. Valaki a Beaconön keresztül tudta meg, hogy a barátja jegygyűrűt vett neki. A reklámszakma még soha nem került ilyen közel az áhított élőszavas ajánlás lemásolásához, a virtuális közösségi térnek pedig még egy komoly előnye is volt a fizikai világhoz képest: minden döntés adatformájában árulhatóvá vált. A cégek nyilván nem hagyhattak ki egy ilyen lehetőséget. 

Chester adatvédelmi csoportokat keresett fel, értesítette a sajtóban dolgozó ismerőseit és nyilatkozatokat adott ki. „Ez ébresztő volt. A Beacon magja minden problémának, amely a jövőben bekövetkezhet” – idézi őt a könyv. 

„Függetlenül a felhasználó akaratától, a Facebook mindenkiből pénzt akart nyerni, aki a közösségi hálózatot használta, és ennek érdekében az egyéneket hirdetőkké változtatta.” 

Ma mindez triviálisnak tűnhet, de a Beacon beindulásakor akkora volt a felháborodás a felhasználók között, hogy a Coca-Cola és az Overstock (amerikai netes bútorkereskedő) kiszállt, Zuckerberg pedig bocsánatot kért. Egy blogbejegyzésben úgy fogalmazott, valóban elszúrták a projekt bevezetését, nem találták meg a megfelelő egyensúlyt, úgyhogy ezentúl alapértelmezett helyett választható lesz a Beacon funkció. A válasz tökéletesen mutat rá Zuckerberg gondolkodási módjára: nem azzal van a baj, hogy reklámfelületté válnak a felhasználók, hanem azzal, hogy a gomb alapértelmezett volt választható helyett.

*

A magyar fordítás néha kifejezetten döcögős, de alapvetően olyan, mintha best of oknyomozósztorikat olvasnánk sorban egymás után. Így az sem meglepő, hogy a New York Times saját ajánlójában úgy fogalmaz, hogy „ez a könyv szeretné, ha dühös lennél a Facebookra”. 

A nagy botrányokon végighaladva valóban nem sok kedvünk marad lájkolgatni – de a ma 538 milliárd dollárt érő, 112 nyelven elérhető, 2,94 milliárd felhasználóval rendelkező Facebook komolyabb gondok nélkül halad előre a kijelölt úton. Igyekszik versenyben maradni az olyan vetélytársakkal szemben is, mint például a hihetetlen sebességgel növekvő TikTok, hogy elérje a mindenekfelett álló célt: minél több embert összekapcsolni.

Borító: Getty Images via BBC, innen (2015)