Sosem unatkozom. Soha.

A szabadidőmet maximálisan kihasználom, vagy azért, mert elfoglalom magam, vagy azért, mert a magasabb szociális érzékkel megáldott szerelmem szervez be közös programokra. Korábban visszavonultan éltem, de örülök ennek a változásnak, rám fér a társaság.

A mindenkori nappali kreatív tevékenységem mellett már tizennyolc éve heti rendszerességgel DJ-zem Budapest szórakozóhelyein. A közléskényszerem egyik fontos csatornája a szelektorkodás. 

Amióta a mikrofont letettem, szükség van egy hasonló súllyal bíró zenei tevékenységre. Úgy éreztem, hogy a hip-hopból átmentett edukatív hozzáállásommal a hallgatóságom szívét meg tudom nyitni olyan alternatív szelekcióval, amelyben ők maguk fedezik fel a dögösséget, és szórakoztató pillanatokat – tudván, hogy ez, amit kapnak, nem kedveskedő mainstream bullshit, hanem minőségi zenei kontent. Sokat készülök, sokat válogatok, rámegyek minden szubzsánerre, a mixeimben a brazil jazztől a disco re-editeken át a gospelig minden pörög.

Megtörténik, hogy a helyek tulajdonosai nagy vonalakkal körülírnak egy adott zenei tematikát, amelyet én lekutatok, begyűjtöm, majd az általam javasolt darabokból összeállítok egy 3-4 órás műsorra való zenei anyagot. Örülök, hogy erre is van igény ebben a városban. Boldoggá tesz, hogy a legjobb barátaimmal közösen állhatok a DJ pultban és kölcsönösen egymásnak játszhatunk. Számomra a zene nagyon fontos nyelv, akik értik, őket nagyon megbecsülöm.

Tavaly egy aktuális underground hip-hop csapattal, a Tha Patkányzzal visszatértem MC-ként is a színpadra, de az két (!) egyszeri alkalom volt, egy fellángolás, semmi más. Nagyszerű élmény volt, több hónapra feltöltött.

Zenei újságírói múltam is visszanyal: 12 éve létrehoztam mindenkori művésznevem alatt egy social media oldalt, ahol a zenei edukációt szövegesen is művelném, de a közösség reakciói, igényei alapján módosítottam nosztalgiázló hip-hop tematikára. Impulzusszerűen egy-egy gondolatsort rágépelek a felületre, és tapasztok hozzá egy videót, pont ennyi, de végül is belefér, van mondanivalóm bőven. Minden bejegyzés elindít egy jóleső eszmecserét. Mivel személyesen alig találkozunk a régi hip-hop arcokkal, jólesik összeröffenni egy komment threadben.

Sokáig hip-hop beatmakeltem csak úgy magamnak és a barátoknak, de valami mindig hiányzott a produkciómból, sosem volt igazán kielégítő. Betudható annak, hogy nem bírtam igazi zenei alaptudással, így egy idő után nem is éreztem a fejlődésem. Aztán 40 felett rászántam magam a dobtanulásra – zseniális dolog, mindenkinek ajánlom ezt a hangszeres élményt és a vele járó alternatív önfejlesztést. A DJ-zés, a beatmakelés is azonnal elkezdett jobban menni, tovább nyíltak a lehetőségeim.

Életem egy bizonyos szakaszában a dobolás hozott le minden gondomról, ezen keresztül építhettem egy új dimenziót, amiben hosszú órákra elszabadítottam magam, így könyveltem el sikereket magam felé. Már egy klasszabb életszakaszomban vagyok, nem is érzem terápiás szükségét a dobolásnak, most a basszusgitározás izgat megint – ha meg tudom győzni a legendás Heilig Tomit arról, hogy oktasson.

Passzívan is szeretek feltöltődni: a valóság és a fikció határmezsgyéjén lopakodom. Sok ismeretterjesztő videót és cikket szívok magamba. Követem az aktuális hi-tech haditechnikai fejlesztéseket – egy ideje megint a vadászgépek a kedvenceim. 

De néha napokra rázombulok a fogascetek kommunikációjáról spekuláló videókra, cikkekre. Van, hogy órákon keresztül elemzéseket hallgatok a korszakalkotó hip-hop producer, J Dilla lenyűgözően komplex ritmusképleteiről és sampling technikájáról. Ezeket a témákat szeretem átbeszélni a barátaimmal is – részletesen.

Régészeti hírekkel jövök le hétköznapokról, izgat, hogyan dőlnek meg a korábban kőbe vésett elméleteink az emberi törzsfejlődésről, az elveszett civilizációkról, arról, hogy elődeinket mi motiválta, vagy tette boldoggá. Az alternatív történelem, a spekulatív politikai fikció az egyik kedvenc zsánerem. Ezekben a témában jöhet minden: sorozat, regény, film – felzabálom mindet. 

Imádom a megannyi konteót is, várom, hogy kiderüljön, hogy tényleg Kubrick rendezte a holdraszállást. Az összeset. Vicces, hogy a szerelmemmel ilyenekről is tudunk beszélni, ő teljesen tagadja, hogy mindez létezett, imádom. Ugyanúgy érdekel a kriptozoológia, tudom, hogy van még ott, ahonnan a tasmán tigris is újra előjött. 

Izgatnak a soha meg nem valósult, de őrült technológiai projektek vagy azok a sci-fi konceptek, amkiben csak egyetlen közönséges elemen, általános jelenségen változtatnak a jelen állapothoz képest, és azzal játszanak, hogy ez az apró különbség micsoda óriási kulturális és társadalmi hatást gyakorol az emberiségre.

A magasztos és informatív perceimet nyálcsorgatós, páros sorozatnézéssel pihenem ki életem programszervezőjével, amelyből aztán erős recappel jövünk vissza, attól függően, hogy melyikőnk éppen hányadik percnél aludt be a filmalkotáson.

Minden mellett évek óta vadászom és gyűjtöm a sneakereket, kifejezett márkákra, modellekre vadászom és mindegyiket hordom is – a kedvemhez és az outfitemhez megfelelő darab kiválasztása sajnos megnehezíti a reggeli startolásaimat.

A fizikai feltöltődésem testmozgással generálom. Az éjszakázások és a nappalozások miatt a rendszerességgel bajban vagyok, igyekszem behozni az elmaradásaimat. Leginkább kerékpárral szeretnék közlekedni a városban, de nem mindig és mindenáron. Újra elkezdtem gördeszkázni tavaly év elején – szuper érzés volt ugyan gurulni, de két meredekebb esés miatt szerzett komolyabb sérülés után hezitálok visszatérni, így maradt a kültéri TRX és a futás. 

Azt ígértem magamnak, hogy minden másnap, vagy amikor csak lehetőségem van, kiszaladok lenyomni pár kört. A futás egyszerű, senkihez nem kell alkalmazkodnom, és bárhol beadhatom. Elképesztően pozitív fiziológiai és pszichológiai hatással bír, mindenkinek melegen ajánlom – én magam hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a tonnányi izgalmas kontent mellett mennyi mennyire szükséges a jófajta endorfin. 

Köszönöm a figyelmet.

A Recharge rovat támogatója a Yettel. A szöveget a bemutatott alanyok írják.