Mátrai Miklóssal egy budai kávézóban találkozunk, nagy táskával a hátán érkezik, mintha épp Ázsiába készülne, állítólag oda is egy szál hátizsákkal szokott elindulni, de erről később.
Az utazás amúgy sem időszerű nála, mondja, alig 3 hete van itthon, és mióta megszületett a kisfia, a feleségével kialakítottak egy rendszert, miszerint 9 hetente utazik el 3-4 hétre. Legújabb vállalkozása, a MOJO ugyanis már egy ideje Kínához köti. A sztorit, hogy miként került kapcsolatba Ázsiával, elég messziről indítja. Reklámügynökségét, a Friendly-t, a kétezres évek végén alapította. „Akkoriban nem volt még itthon annyi digitálisan gondolkodó ügynökség, ebben voltunk akkor különlegesek, egyediek és frissebbek” - mondja.
A Friendly-vel több nagy ázsiai ügyfél hazai kommunikációján dolgoztak (pl. Honda, Fuji, Samsung, vagy épp Suzuki), ezek között volt a Nikon is, amellyel 5 évig tartott a kapcsolatuk. Egyszer aztán 2013-ban a márka egyik új kamerájának bevezetése kapcsán Mátrai egy tájföldi gyárlátogatáson vett részt, és ez az élmény fordulópontot jelentett az életében. Ahogy megismerte a gyártási folyamatokat, az összeszerelést, megfogalmazódott benne a gondolat, hogy ő is foglalkozhatna saját termék előállításával.
„Rájöttem, hogy a csapatban rejlő kreatív erőt jó lenne egy saját márka irányába is elvinni. Ezzel ráadásul még hitelesebbé válhat a Friendly, hiszen más aspektusból is közelebb kerülhetünk a fogyasztókhoz” - meséli. Kreatívszakemberként ugyanis volt némi hiányérzete, mivel úgy érezte, sok kampányból hiányzik a kreativitás sava-borsa, gyakran félúton elvész az ötlet. Leginkább a séf munkájához tudná ezt hasonlítani a szakember: amikor a vendég odaáll a profi mellé, és elkezdi magyarázni, hogy ebből kicsit többet, abból kicsit kevesebbet tegyünk bele. „Itthon hiányzik a bizalom az ügyfelek részéről, de ez egy kulturális különbség is. Azért nem egy amerikai piacról beszélünk” - véli. Így jött képbe a gyártás, aminek a területe végül a szórakoztató elektronika lett. Mátrai már korábban is több hangszeren játszott, dobolt, és mindig is érdekelte a zene, de ami a kiegészítőket illeti, nem volt elégedett a hazai felhozatallal. Így született meg a MOJO, egy hazai dizájnbrand, ami főleg hangcuccokat, fülest, fejhallgatót, hangfalakat gyárt.
A kínai kultúrát viszont jóval régebbről ismerte, hiszen a nagyszülei többek között kínai nagykövetek is voltak. Vasárnaponként az ebédnél rendszeresen találkozott az ázsiai konyhával, a lakás tele volt keleti tárgyakkal, így egész gyerekkorát átitatta ez a kapcsolat. A MOJO viszont legalább annyira magyar, mint kínai: a termékeket egy magyar kreatívokból, dizájnerekből, formatervezőkből álló csapattal alkották meg. Májustól már több termékük gyártása és összeszerelése is Magyarországon történik, ezáltal kezd lokálisabb márkává alakulni a MOJO.
„Egy sokkal szabadabb játszóteret akartam” - fogalmaz Mátrai, és szerinte ez eddig jó vállalásnak bizonyult. A termékeket (eleinte csatlakozókat és füleseket) alternatív forgalmazásban, a Playersroom cipőbolthálózatban lehetett kapni, de a magyar boltokból hamar elkapkodták őket. Mátrai most épp nagykerekkel tárgyal, hogy a brand bekerülhessen egy hálózatba, ahol EU-s szinten fogják értékesíteni. A MOJO-nak Facebookon közel 50 ezres követőtábora van, és most készülnek egy új videós kampánnyal, amiben a microinfluencerek mutatják be, hogyan zenélnek a MOJO-val.
A reklám vége?
Mint mondja, most minden erejével a MOJO-ra fókuszál, olyannyira, hogy idén január óta teljesen kiszállt a Frendly operatív működéséből, pedig nemrég még kreatívigazgatóként jegyzett sok munkát. Azt mondja, kicsit mindenkinek könnyebb így, mert rájött, hogy tőle egyébként is távol áll az a fajta habitus, ami a szakmában jellemző. „Én nem tudok 3 órát ülni egy meetingen és bullshitelni. Én nem az a csávó vagyok” - fogalmaz. De büszke arra, hogy cégtársával, Bósza Zsolttal sikerült felépíteni egy önjáró ügynökséget. „Mindig is azokat a csapatokat szerettem, akiktől lehet tanulni. Szerintem a mostani ilyen” - teszi hozzá.
Imádja Ázsiát, ez a beszélgetésünk közben látszik is rajta, csillogó szemmel meséli, mennyire szeret elmerülni a helyi kultúrában. „Én újra tinédzsernek érzem magam kint!” - magyarázza lelkesen. Üzleti szempontból is hasznos tűzközelben lenni, mint mondja, amikor kint van, azt is látja, hogy milyen trendek várhatóak az elkövetkezendő 2-3 évben. Így például látta azt, hogy odakint elkezdték lecserélni az iPhone-okat ázsiai márkákra, majd ugyanez begyűrűzött Magyarországra is, de ugyanilyen alapon a Xiaomi elképzelhetetlen mértékű globális térnyerését várja a jövőtől.
Havonta 3-4 komolyabb rendelésük érkezik Kínából, és ma már évente közel 100 ezer terméket gyártanak le. Évente 5-6 új terméket fejlesztenek, a folyamat pedig úgy néz ki, hogy mindegyikből készül 3-4 változat, majd ezeket az ismerősi körében, úgy 40-50 embernél megfuttatja. Az igényeket figyelembe véve meghatározzák a pontos színeket és az anyaghasználatot, majd ennek alapján készül egy végső prototípus. Ezt 2-5 hónapig tesztelik, és ha bejött - az tesztelő hétköznapi életébe magától beleilleszkedik - akkor elkezdik a sorozatgyártást. „Akkor jó a termék, ha én is lecserélem miatta az Apple fülesemet. És lecseréltem” - említ egy személyes sztorit. De a termékfejlesztésnél a vásárlók és a Facebook-követők igényeit is figyelembe veszik. Sőt, több olyan termék is készült, ahol a gyártási folyamatokba Facebookon keresztül vonták be a rajongókat.
Ázsiai arcok
Bár az alkalmazott fotózásról relatíve korán letett, a fényképezéssel nem hagyott fel: 10 év után most újra önálló kiállításra készül. Az ázsiai utazások életének ebbe a részébe is új energiákat hoztak. „A fotózásban engem mindig is az ember érdekelt” - meséli. Ázsiában sokat van egyedül, így elég sokat fotózik. „Szeretek a saját ritmusomban haladni. Az idő 80 százalékában egyedül vagyok” - meséli. Gyakran az ilyen séták közben készülnek a portrék, amelyeket az Instagram-oldalán is meg szokott osztani.
Mátrai szerint a kínai emberek gondolkodása példaértékű, mint mondja, ez sok szempontból jobban működik, mint nálunk. Az emberek számára például természetes, hogy kooperálnak egymással, erre külön kifejezés (Guanxi) is létezik a nyelvben, ennyire erős a „segítsük egymást” filozófia. „Kína egy nagyon jól működő rendszer” - foglalja össze Mátrai. De a kooperáció mellett a helyi mindset és morál másik nagy előnye szerinte, hogy lényegre törőek. A kínaiaknál nincs, vagy alig van small talk, nem beszélnek feleslegesen hülyeségekről. Ha már ilyen sallangmentesek, ő sem szokta túlbonyolítani a kiutazást: felül a metróra, kimegy Kőbányára, ott átül buszra, azzal megy ki a reptérre. Csak egy hátizsákot visz magával, amibe mindenből 2-2 párt pakol magának, ennyi a cucca. Ez a módszer arra is jó, hogy megismerje a helyieket, a kultúrát, az emberi reakciókat - egyszóval a fogyasztóit. Mint mondja, cégvezetőként ezért utazik Budapesten is máig tömegközlekedéssel.
A WeChaten (a kínai Facebook) jelenleg 1200 ismerőse van, és az is megesett már vele, hogy random felismerték az utcán. De hiába az egyre több kapcsolódási pont, véglegesen biztosan nem szeretne kiköltözni, túl sok dolog köti ide őt és a családját. Úgy öt évvel ezelőtt volt egy olyan időszak, amikor el akart menni, de rájött, hogy hiányozna neki. „Magyarországnak van egyfajta romantikája” - mondja. Most egyébként is a kiállítására koncentrál, amit június 14-én 19 órakor Szabó Simon fog megnyitni a Supermarket Galleryban.
A cikk megjelenését a BMW X2 támogatta.
