A Cultural Bites Podcast legújabb adásának vendégei: Eszenyi Péter, aki Londonban él és szabadúszó visual effect supervisor. Főleg nagyjátékfilmekkel, néha reklámokkal és tévésorozatokkal foglalkozik. Korábban ugyanezt hét évig egy kicsi, majd nagyra nőtt londoni cégnél tette, három éve állt a saját lábára, és Kovács András Péter, aki két év megszakítással 6. éve dolgozik a Magyar Telekomnál, először ATL-kampányokkkal foglalkozott, később tartalom és marketingkommunikációs vezető lett, majd a nemrég agilis rendszerben megújult szervezetnél most a családokért felelős szegmenset vezeti. Tartozik hozzá ATL, nem ATL és némi termékfejlesztés is. Ő is élt öt évet Londonban, sőt Eszenyi Péterhez hasonlóan egy kis saját vállalkozást, egy fotóstúdiót is vitt, londoni egyetemi tanulmányai után. Téma a vizuális kommunikáció régen, ma és a jövőben, illetve Budapesten és Londonban.
Kovács András Péter
Négy éve vagy újra a Magyar Telekomnál, miként mentél el, hogyan tértél vissza?
Igazából már hat éve vagyok telekomos, csak két év kihagyással. Először elsősorban ATL kampányok fejlesztésével foglalkoztam, majd amikor 2018-ban amikor visszacsatlakoztam a tartalom- és marketingkommunikációs osztályt vezettem, az új agilis rendszerünkben pedig szegmensvezető vagyok, elsősorban a családok felé történő kommunikáció és márka management tartozik hozzám. Ez ATL-t, BTL-t, socialt és kicsit már a termékfejlesztést is érinti.
Beszélgetőtársad a podcastban, Eszenyi Péter Angliában él és dolgozik. Te is éltél ott öt évig, életed melyik szakaszában?
Öt évet éltem Angliában, ott is végeztem művészettörténészként. Az egyetem alatt egy saját kis fotóstúdiót is vittem három évig, 2006 és 2010 között, amikor éppen felszálló ágban volt a nagyobb kivándorlás, és még kevesebben éltünk kint Londonban magyarként. A beszakadó gazdasági válság miatt elég nehéz időszak volt a vége, azt terveztem 1-2 évre jövök haza, míg rendeződik a helyzet, végül itthon maradtam és egy kis TV-s műsorgyártás kitérő után az ACG-hez szerződtem. Majd a két Telekomos pozíció közti két évben dolgoztam az RTL Magyarországnál és Budapest Olimpiai pályázatának nemzetközi kommunikációján.
Mi az, ami most a leginkább foglalkoztat? (projekt, szakmai kihívás?)
Az elmúlt másfél évben új struktúrák működési struktúrák alakultak ki, miközben felgyorsultak az elvárások. Közben pedig annyiféle fontos, ám részben megoldatlan kihívással szembesülünk a társadalmakban, hogy elképesztően fontos lesz a felelősségteljes, releváns és agilis és adaptív tervezés és megvalósítás. Különöse izgalmas ezt a hibrid működésben megvalósítani és fenntartani egy olyan működő, sőt folyamatosan növekvő és megoldásokat szállító rendszert amiben értéket állítunk elő a márkának és még inkább az embereknek.
Eszenyi Péter
Eszenyi Péter visual effect supervisor tíz éve él Londonban. Feleségével és három gyermekével először Németországban próbáltak szerencsét, utána jött London, ahol szinte senkit sem ismert. Hét év alkalmazotti lét után néhány éve már szabadúszó, saját céggel, blockbuster amerikai produkcióknak és Netflix-sorozatoknak dolgozik.
Hol élsz most és mivel foglalkozol?
Londonban élek több mint 10 éve, részben kreatív igazgató, részben visual effect supervisor vagyok, főleg filmekkel, néha reklámfilmekkel, tévésorozatokkal foglalkozok. Kreatív és produkciós feladatok is szoktak nálam landolni.
A Magyarországon forgott Blade Runner 2049-nél például a computer interface-eket kellett megtervezni, kitalálni, majd le is gyártani. A Netflix Dark Chrystal című sorozatához a főcím elkészítésén dolgoztam, az ötlettől a megvalósításig, de benne voltam az új Mátrixban is.
Szabadúszó vagyok egy ideje, van egy kis saját cégem itt, hivatalosan két ember dolgozik nálam, de ha egy projekt úgy kívánja, tudunk lenni hirtelen akár harmincan is, aztán egy film után mindenki megy a saját útján tovább. Azért van egy tízfős viszonylag fix belső mag.
Mióta élsz Londonban?
Éveken keresztül dolgoztam a magyar reklámszakmában. 2000 környékén a Leo Burnettnél kezdtem, art director voltam, aztán minden más; később több hazai ügynökségnél is felbukkantam. 2008 körül indítottam a saját vállalkozásomat, produkciós cégeknek és ügynökségeknek is dolgoztunk, elsősorban 3D-s projekteken. Azután Németországban dolgoztam, majd nem sokkal később Angliába költöztünk. Londonban 7 évig dolgoztam egy kis cégnél, ami ezalatt nagyra nőtt. Szerencsét próbálni jöttem, jöttünk a családommal, és kapóra jött, hogy ez a cég elsőre bizalmat szavazott nekem. Alapvetően filmek és sorozatok dizájnjával foglalkoztunk (motion graphics, visual effects), az utolsó munkám ott a 2018-as Tűzgyűrű Lázadás volt.
Mit szeretsz a Londonban élésben?
London az európai filmes világ egyik legfontosabb központja még mindig. Örvendetes, hogy Párizs is feljövőben van, és az olaszok is szeretnék feleleveníteni régi nagy sikereiket, és ne felejtsük el Budapestet sem. Azért ma még a stábok, akiknek dolgozom, jellemzően angolok vagy amerikaiak. Egyelőre nem tudni, a brexitnek milyen következményei lesznek.
És bár a reklámban kezdtem, és ma is van nagyjából 10 százaléknyi reklámmunkám, a film igazán az én világom. Azt érzem, a filmnél van idő kifejezni, amit mondani akar, a reklám nekem olyan, mint egy petárda.
És akkor jöjjön a beszélgetés.
