Történt egyszer jó pár évvel korábban, hogy egy jó ismerősöm egy jó lépcsőn ücsörgött, jó néhány perccel a távolsági busz indulása előtt, a jó öreg okostelefonját masszírozva. Egyszer csak felnézett rám, és megkérdezte, hogy mikor megy pontosan az a bizonyos távolsági jármű. Az épp olvasott cikkből felpillantva igencsak meglepett a kérdés — hiszen jó ismerősöm a világ összes menetrendjét masszírozta pár szekundummal korábban.

Rettenetesen frusztrálónak találtam (és találom mind a mai napig), hogy az emberek elég nagy hányada nem használja ki az internet adta lehetőségeket. 

Bizonyára generációs különbség, meg digitális bennszülöttség nímand problémája, meg dzsenzís hiszti csupán a dolog, hiszen én ebben nőttem fel, anyatejjel szívtam magamba a töméntelen információt, okostelefon nélkül még a kisdolgomat végezni sem megyek el, és hát nyilvánvalóan számomra ez a világ legtermészetesebb dolga (csak hogy klasszikust idézzek: „If you're homeless.... just buy a house... duh...”), de irdatlan nagy luxusnak tartom, ha valaki teljes mértékben figyelmen kívül hagy egy olyan történelmi jelentőségű dolgot, mint az internet. 

Azt már csak félve merem megemlíteni, hogy a googling mint kvalitás, mellyel elenyésző idő alatt tehetünk szert kiegészítő tudásra és ismeretekre, nem is beszélve a releváns információ lehető legrövidebb idő alatt történő elérésérők, az egyik legalultértékeltebb képesség a mai magyar piacon. Nyilvánvalóan nem helyettesíti a megfelelően mély tanulást és a megfelelően magas oktatást, de egyrészt olyan szintű rugalmasságot ad az ember lányának és fiának, amellyel a korábbi generáció képviselői egyszerűen nem tudnak versenyezni, másrészt pedig egy olyan hasznos — mit hasznos, elengedhetetlen — skill, amelynek meglétéről az állásinterjún erősen javallott felkérdezni a munkáért folyamodó aspiránst.

Az ilyen — a magamfajta elcseszett digitális semmirekellő szemében — alapvető hiányosságok felismerése nyomán nem csodálkoztam, hogy sokan vagy sikolyra dermedt szájjal és remegő ujjakkal, vagy éppen lebiggyesztett alsó ajakkal és erőtlen vállrándítással reagáltak az internet legújabb dobására, a techcégek következő Szent Gráljára és aranytojást tojó tyúkjára, arra a bizonyos éjájra, ami remélhetőleg nem — márpedig eddig úgy tűnik, hogy nem — lesz akkora bitangnagy pofára esés, mint a metaverzum volt.

Nincs lacafaca, nincs kertelés, bátorkodom kijelenteni: a Chat-GPT az egyik legjobb tool, amivel valaha dolgom volt. Elképesztően egyszerű és elképesztően sokrétű, de akár azt is mondhatnám, hogy egyszerűen elképesztő és sokrétűen elképesztő.

Nyilvánvalóan csupán a felszínt kapargatom (még úgy is, hogy beletoltam egy masszív 150-200 órát a nyüstölésébe), és arra jutottam, hogy egy olyan must-have cucc ez, amire érdemes idejekorán becsatlakozni. Nemcsak azért, mert akár már ma is egyszerűbb lehet az életed; nemcsak azért, mert az a másik ügynökség, akire titkon ferde szemmel nézel, már használja; és nemcsak azért, mert reklámosként minden mozgó vonatra fel kell szállni, még akkor is, ha a pokolba visz; hanem azért is, hogy ne történjen meg veled az, mint a jó lépcsőn ücsörgő jó ismerősömmel, aki figyelmen kívül hagyott egy olyan történelmi jelentőségű dolgot, mint az internet.

A Chat-GPT olyan, mint az egyszeri kreatív (meg úgy en bloc, mint az egyszeri ember): minél pontosabb feladatmeghatározást kap, annál jobb lesz az elvégzett munka. Minél jobb a brief, annál jobb a kampány. Minél pontosabban mondod el dzsípítínek, mit szeretnél, annál tökéletesebb lesz az output. 

Ennélfogva a használata is éppoly sokoldalú, mint ő maga. Használhatod az átlagos, hétköznapi problémákra, használhatod munkára, és akkor is jól jön, ha nem hiszed el, hogy a 42 a válasz a válasz az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre.

Van otthon néhány zöldséged, de nincs ötleted, mit csinálhatnál belőlük ebédre? Csak kérdezd meg a Chat-GPT-t. Szükséged van tíz, egyenként kilencven karakteres szövegre a Google Search kampányodhoz? Csak kérdezd meg a Chat-GPT-t. Érdekelne, hogyan írná meg Kosztolányi, József Attila vagy Ady a Süss fel, Nap! című gyermeknótát? Csak kérdezd meg a Chat-GPT-t. Baromira nincs kedved relevancia szerint rangsorolni egy százezer elemből álló SEO-adatbázis kulcsszavait? Csak kérdezd meg a Chat-GPT-t. Nincs meg, hol hagytál ki egy nyüves pontosvesszőt a C# nyelven írt kódodban, és valami az Istennek se akar működni? Csak kérdezd meg a Chat-GPT-t. Értékelhetőbb választ keresel Coelhoénál az élet értelmére? Csak kérdezd meg a Chat-GPT-t.

Na jó, Tomi, ezt értem, de hol jön a feketeleves? — kérdezheted. A válasz pedig az, hogy ott és akkor, amint az ember saját édes anyanyelvét kívánja viszontlátni a képernyőn. 

Újdonsült slágereszközünk magyar nyelvű szövegalkotási képességei ugyanis erősen limitáltak. 

Egy PPC-hirdetéssel elbajlódik; SEO-kulcsszavakat elég korrektül ír; a Facebook- és Instagram-posztjai már megjárják; a blogbejegyzései, hírlevelei viszont olyanok, mintha egy ügyetlen gyakornok tollából származnának: baromi lelkesen ömlik belőle a szó, és még annál is gyorsabban rámondja, hogy köszöni szépen, készen van, de ahogy az ember átolvassa a produktumot, csak rájön, hogy egyszerűbb ezt a fránya szöveget az elejétől megírni, mint javítani és átfogalmazni. Ja, és plot twist: ha azt mondom, nem túl kreatív, akkor finoman fogalmaztam.

A lehetőségek tárháza viszont végtelen, a csetelős AI sokoldalúságát és sebességét pedig meglepő dőreség nem kihasználni. Épp most nyújtják felénk a kék meg a piros pirulát. Elvehetjük az elsőt, hogy sikolyra dermedt szájjal és remegő ujjakkal, vagy éppen lebiggyesztett alsó ajakkal és erőtlen vállrándítással visszatérjünk a langyos lábvízbe; vagy elszopogathatjuk azt a fránya bordót is, és egy icipicit túltekintve az ismeretlentől való általános rettegésen, végre megkönnyíthetjük a saját életünket.

Mert a chat alapú mesterséges intelligencia az internet következő nagy dobása a közösségi média óta. Ami ugyanúgy elfér a legbénább okostelón, amihez nem kell 5G-n streamelni a féltestű avatárokat a VR-szemüvegre, és — nem utolsó sorban — amivel felszabadíthatók az ügynökségek pepecseléssel lekötött erőforrásai. Akik innentől a rendelkezésre álló pluszidőben olyan izgalmas, okos, proaktív, ügyfél és ügynökség számára is előnnyel kecsegtető extra kampányokon agyalhatnak, amire eddig nem volt idejük vagy energiájuk.

De hát Tomi, ha minden király, minek ez a borúlátó, ifjonti vergődéssel meghintett felvezető? – kérdezheted. A válasz pedig az, hogy kontextusba helyezhessem afeletti reményem, hogy szóban forgó eszközünk egyszerűsége végett talán — de tényleg csak talán — végre kipróbálják, használják, és ezáltal egy kicsit felzárkóznak azok is, akik hagyták, hogy egy olyan történelmi jelentőségű dolog, mint az internet, csak úgy elsétáljon mellettük. Mert ha az AI mögött is csak nyelik a port, végérvényesen lemaradnak.

Ja, és még egy plot twist: hajlamos önkritikát gyakorolni, lévén a cikk címét is ő írta.

Nyitókép: Succession / HBO