A Bőhm Kornél kommunikációs szakértő moderálásával zajló beszélgetésre meghívták az akkumulátorgyárak képviselőit is, ám ők végül nem tudtak eljönni.  

„Mi nem foglalkozunk akkumulátorgyárakkal, mert a beruházások alapvető eleme kellene legyen a transzparencia” – mutatott rá Zubán Zoltán, a Ferling cégvezetője és stratégiai tanácsadója. A szakember szerint pontosan kell tudni, hogy mivel jár egy ilyen beruházás, és az is fontos, hogy ezekhez a tényekhez hozzáférjen mindenki, akit érdekel, akinek pedig hivatalból feladata az ellenőrzés, az ezt tegye is meg. 

„Egy beruházás nem a jó és rossz harca, hiszen egy erőmű-projekt esetén is az adatok bemutatásával meggyőzhetőek az érintettek. A feladat az, hogy a tájékoztatástól a támogatásig jussanak el, ami több pillérből áll, ám nem mindenki tud eljutni a végpontig, van, akinek bőven elég a tájékoztatás” – tette hozzá. 

Zubán Zoltán szerint az akkumulátorgyárak esetében hitelességi válság is van. Ha nincs olyan hatóság, szerv, akinek az a feladata, hogy szükség esetén leállítsa a beruházást, az nagyon komoly probléma. „Moderátorként korában számos lakossági fórumon vettem részt, és még az elszabaduló indulatok közepette is el tudtam mondani, hogy nem kell tartani a szabálytalanságoktól, hiszen a hatóságok folyamatosan ellenőrzés alatt tartják a projektet. Ma már néha bennem is felmerül a kérdés, hogy ez vajon valóban működik-e?”

Partnerként kell(ene) tekinteni az újságíróra

„Az újságírók és a PR-osok viszonya sokszor konfliktusos, főleg politikai ügyekben, hiszen az újságíró kérdéseire a PR-os – vagy sok esetben maga a cég – csupán becsomagolt válaszokat ad, és sokszor nem jut el a cég vezetéséig” 

– mondta el Béres Máté, a Magyar Narancs munkatársa, aki számos cikkben foglalkozott az akkumulátorgyárakkal.

A civil szervezetekkel nem nehéz a kommunikáció, a polgármesteri hivatallal való viszony pedig a politikai hozzáállástól függ. Az állami szerveknél elvileg kötelező választ adni bizonyos határidőn belül, és legalább egy semmitmondó reakciót küldenek, de maguk akkumulátorgyárak szinte biztosan nem válaszolnak, holott pár évvel ezelőtt még volt velük párbeszéd, ám ez mostanra megszűnt. 

Béres Máté feltételezése szerint az akkumulátorgyárak és a kormány kommunikációja összehangolt, hiszen komoly törekvés van arra, hogy minél több ilyen gyár jöjjön Magyarországra. 2035-ig az EU-ban ki kell vezetni a belsőégésű motorok gyártását, és a magyar gazdaság a járműiparra épül, ergo, ha ez megszűnik, kell helyette valami más – és ez akár elfogadható érv is lehetne. 

Az viszont teljesen elfogadhatatlan, hogy egy lakossági fórumon vagy közmeghallgatáson a kérdésre, hogy mennyi vizet fogyaszt a gyár naponta, az illetékesek azt válaszolják, hogy konkrét adatokkal nem készültek.

Zubán Zoltán szerint a kommunikációs űr sosem jó, de olyan világban élünk, ahol mindennek következménye van. Az érdekek sokszor ellentétesek, ezeket kell egymáshoz közelíteni, és ebbe nem fér bele, hogy jaj, vajon a sajtó mit fog mondani? A sajtó igenis hatalmi ág, és nagyon is fontos, hogy az adott témáról miként vélekednek az újságírók és az emberek. Beszélni kell egymással, elmondani mi lesz és mi nem, az újságíróra pedig semmiképp nem lehet ellenségként tekinteni. 

Álhírek, tévhitek – keresd a forrást! 

Falyuna Nóra tudománykommunikációs szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa szerint az akkumulátorgyárak kapcsán az egyik legfontosabb kérdés most a környezetvédelem. Az ezzel kapcsolatos tudományos tények kommunikálására kétféle modellt szoktak bevetni. Az egyik pusztán a tájékoztatásra fókuszál, ebben a szakértő az információ forrása, aki iránt bizalmat kell építeni. A másik a párbeszédre épülő modell, amely szerint a szakértőtől lehet kérdezni, konzultálni és a laikus tudást is be lehet vonni, akár a tudományos diskurzusba is.  

Álhírek érinthetik a tudományt, de  politikai, gazdasági témákat is. Ezek kivédése érdekében a kutatások szerint alaposan meg kell nézni a célközönség politikai attitűdjét, hogy milyen érzéseket társít a témához, mit tud, milyen hiedelmek vezérlik, honnan tájékozódik – majd mindezek ismeretében lehet dönteni a hatékony kommunikációs stratégiáról. Ha ugyanis a stratégia rosszul épül fel, az egyenes úton elvezethet a bizalmatlansághoz, és az álhírek, a dezinformáció sikere éppen azon múlik, mekkora a témát övező bizalmatlanság. 

„Az összes társadalmi aggodalomra okot adó téma jó táptalaja az összeesküvés-elméleteknek, áltudományos meggyőződéseknek és álhíreknek. Sikeresen fel tudjuk mérni az emberek félelmeit, ha megnézzük, milyen konteók terjednek a témában, mit akarnak kifejezni az álhírek, és ha ezeket alaposan kielemeztük, beazonosítottuk, akkor tudunk célzottan kommunikálni. Ezeket persze fel lehet mérni kutatásokkal, személyes interjúkkal is, de néha őszintébb képet kapunk, ha kielemezzük az álhíreket, mert azok alapból az érzelmeken, hiedelmeken keresztül találják be az embereket.” 

A szakértő ezért azt javasolta, hogy minden olyan cégnek, szervezetnek, amelyik ilyen „hot topikkal” foglalkozik, a PR stratégia részévé kellene tennie az adott témával kapcsolatos dezinformáció feltérképezését és mérését, mert ezeken keresztül lehet azonosítani az erős és gyenge pontokat, a bizalom mozgatórugóit.

Jó PR a békés együttélés érdekében? 

A beruházások kapcsán az érintett települések lakosai egyértelműen stakeholdernek számítanak. Zubán Zoltán szerint a megfelelő kommunikáció többek közt azért is fontos, mert a beruházással létrejön egy szomszédi viszony, ahol elengedhetetlen, hogy megtalálják a közös hangot, de legalább köszönjenek egymásnak. Ezeknek a cégeknek munkaerőre, partnerre lesz szüksége, és egy idő után fontos lesz majd számukra a társadalmi felelősségvállalás. És a békés együttélés a politikusok számára is fontos, hiszen az újraválasztásuk is múlhat rajta. 

Falyuna Nóra úgy látja, a kommunikáció hiánya szólhat a felelősség áttolásáról is. Nemzetközi kutatások szerint a környezeti témákkal kapcsolatos brandépítések gyakran épülnek a keretezésre, az üzenetek „becsomagolására”. Ezt a dohánycégek nyolcvanas évekbeli kommunikációjához vezetik vissza, amikor az egészségügyi ártalmakat nem bizonyított tényekként, hanem kétértelmű kockázati lehetőségekként kommunikálták. Hasonlóképp, tudományos adatok vannak bizonyos termékek, szolgáltatások környezeti hatásairól, de a tények elhomályosításával a fogyasztóra hárul annak eldöntése, vajon megvásárolja-e a terméket, a kommunikáció és a következmények kezelésének felelőssége pedig a kormány feladataként értelmeződik.