Dr. Mucsi István1,2,3,4; Dr. Polner Kálmán1
MANET Pszichoszociális és Rehabilitációs Bizottság
Munkahelyek:
1Szent Margit Kórház, II. Belgyógyászat - Nephrologiai Osztály, 2Budapest Kórélettani Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest, 3Magatartástudományi Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest; 4 Dept. of Medicine, Division of Nephrology, McGill University Health Centre, Montreal, Quebec, Kanada;
Levelező szerző
Dr. Mucsi István, Ph.D.
Levelezési cím: Semmelweis Egyetem, Kórélettani Intézet
Nagyvárad tér 4.; XX. emelet, H-1089; Budapest
(36 1) 2102953 (TEL.)
(36 1) 2102955 (FAX)
1.
A Konferencia fókuszában idén az öngondoskodás és az otthoni hemodialízis kezelés bevezetésének lehetősége, valamint az otthoni dialízissel kapcsolatos pszicho-szociális kérdések álltak.
A rendezvényen képviseltette magát az Emberi Erőforrások Minisztériuma Horváth Ildikó egészségpolitiai főosztályvezető asszony révén és a Nemzeti Veseprogram mindkét társelnöke, Prof. Dr. Reusz György és Zoltán György személyében. A betegek képviseletében előadással illetve hozzászólásokkal vett részt Ádám Aurél úr, a Vesebetegek Országos Szövetségének (VORSZ) elnöke valamint Szalamanov Zsuzsa a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért kuratóriumának elnöke. Részt vett és felkért hozzászólás keretében kifejtette véleményét a fókuszban lévő kérdéskörrel kapcsolatosan mindhárom nagy dialízis szolgáltató hálózat igazgatója: Berkes Attila igazgató úr a Fresenius Medical Care Magyarország Kft., Horn Péter vezérigazgató úr a B.Braun Avitum Hunagry Zrt., valamint Dr. Széchenyi Kornél igazgató úr a Diaverum Hungary Kft. képviseletében. A konferencián részt vettek a IV. Országos Gánti Pszicho-szociális Reszortos Nővérképzésre jelentkező dialízis nővérek is.
A résztvevők száma, véleménye és az utólagos visszhangok alapján ismét kijelenthetjük, hogy a Konferencia a korábbi évekhez hasonlóan igen sikeres volt. A regisztráció és a szervezők bevezetője után Prof. Dr. Reusz György, a Magyar Nephrologiai Társaság elnöke köszöntötte a megjelenteket és megnyitotta a Konferenciát.
Az idén a plenáris előadás keretében Prof. Dr. Kiss István országos szakfelügyelő főorvos foglalta össze az otthoni dialízis kezelésekkel kapcsolatos hazai tapasztalatokat a peritoneális dialízis kezelésre vonatkozóan, illetve az otthoni hemodialízis kezeléssel kapcsolatos lehetőségeket és várható nehézségeket is. Ezt követően az előadások első blokkja az öngondoskodás és a pszichoedukáció kapcsolatát (Dr. Zakar Gábor főorvos úr), a betegek szempontjait (Ádám Aurél elnök úr), valamint a dialízis szakápolók előtt álló feladatokat (Mogyorósi Róza hálózati főnővér, Fresenius Medical Care) tekintette át.
Az első blokk után minisztérium képviselője, majd a dialízis szolgáltatók igazgatói foglalták össze gondolataikat felkért hozzászólás formájában. Ezt követően igen aktív, számos innovatív elgondolást felvető vita alakult ki. Ennek legfontosabb következtetéseit a következő módon lehet összefoglalni:
Az otthoni dialízis kezelések költséghatékonyak és a jelenlegi ismeretek alapján a legjobb klinikai eredményeket és életminőséget biztosítják, ezért a fejlett nyugati országokban egyre nagyobb hangsúlyt fordítanak a betegek otthoni dialízis kezelésére. Ma már nem az a kérdés, hogy egy beteg hemo-vagy peritoneális dialízisben részesül-e, hanem az, hogy az otthoni, vagy az intézeti dialízis programban kezelik. Kanadában az Ontario tartományban 2012-ben meghirdetett nephrologiai fejlesztési program célja, hogy az összes beteg 35-40%-át otthoni körülmények között kezeljék. Úgy véljük, hogy a magyarországi dialízis kezelések minősége világszínvonalú, így a jelenleg alkalmazott peritoneális dialízis mellett indokolt volna az otthoni hemodialízis kezelés lehetőségének a megteremtése is. (Több hozzászóló kiemelte a peritoneális dialízis kezelés terén az elmúlt években elért, európai és világviszonylatban is tiszteletre méltó eredményeinket.)
Ennek egyik első feltétele, hogy megalkossuk a szakmai minimum feltételeket – ez a szakma feladata-, majd erre épülve kialakuljanak az ellenőrzés és a finanszírozás keretei.
Hasonlóképpen elősegítheti a betegek öngondoskodását, nagyobb fokú rehabilitációját a kórházon kívüli, szintén a beteg önkezelésére épülő, de biztonságos szakmai felügyelet mellett olcsóbban kivitelezhető „limited care” vagy „self-care” dialízis kezelési forma is. Ennek szakmai és technikai feltételei sincsenek még kialakítva, amire szintén szükség volna. A szolgáltatók vezetői hozzászólásaikkal megerősítették, hogy a saját nemzetközi hálózatuk tapasztalatai is rendkívül pozitívak az otthoni dialízis terén, és készek a megfelelő szakmai és finanszírozási feltételek mellett az együttműködésre. Horváth Ildikó az egészségügyi vezetés részéről szintén nyitottnak mutatkozott a fejlesztésre, és javasolta, hogya szakmai feltételek kidolgozása után pilot vizsgálatok elindítását, és a szerzett tapasztalatok alapján további tárgyalásokat, lépéseket . Prof. Dr. Reusz György elnök úr is időszerűnek tartotta a szakmai feltételek áttekintését, és a fejlesztéshez szükséges lépések megtételét.
A következő blokkban Ladányi Erzsébet főorvos asszony részletesebben foglalkozott a peritoneális dialízis kezelés hazai helyzetével az elért eredményekkel. Ezt követően az öngondoskodással és az otthoni dialízis kezeléssel kapcsolatos tapasztaltokat, ennek előnyeit és nehézségeit tekintették át az előadók. Újszerű és a nefrológiai gondozás szempontjából nagyon fontos kérdéskört, a gyakorlatban is használható eszközt mutatott be Urbán Róbert tanár úr az ELTE Pszichológiai Intézet munkatársa a „Motivációs interjú”-ról szóló előadásában.
Az ebéd utáni szekcióban a krónikus vesebetegek ellátásának holisztikus szemléletét és a komplex rehabilitációjának alapvető szempontjait tekintették át az előadók (Haris Ágnes és Polner Kálmán főorvosok), majd a Szent Margit Kórház Nephrológiai Osztály Rehabilitációs Részlegének kezdeti tevékenységét mutatta be a részleg vezetője, Tomkó Éva főorvos asszony. A szekció végén a vesebeteg gyermekek rehabilitációjával kapcsolatos előadás hangzott el.
A Konferenciát, immár hagyományosan, a dializált betegek pszichoszociális ellátása terén az elmúlt évben elért eredményeket ismertető előadások zárták. Nagyon nagy eredménynek tekintjük, és rendkívüli módon örülünk annak, hogy ezen előadások többségét a korábbi évek reszortos nővérképzésein résztvevő dialízis nővérek tartották saját munkájuk eredményei alapján. Ezek az előadások egyértelműen bizonyítják, hogy a jelenlegi helyzetben is lehet kézzelfogható eredményeket elérni, a betegek számára segítséget nyújtani. Bizonyítják azt is, hogy e szakemberek rendkívül elkötelezettek és felkészültek, s ebben a felkészültségben az elmúlt évek képzéseinek nagy szerepe volt. Több előadás foglalkozott a krónikus vesebetegek pszichoedukációjának gyakorlati kérdéseivel, s nagy visszhangot váltott ki a roma betegek attitűdjének felméréséről beszámoló előadás.
2.
A konferencia szerves részét képezte az immár hagyományosnak számító, a Konferenciát követő három nap során Gánton tartott Pszicho-szociális Reszortos Nővérképzés. E képzésen az idén 20 nővér vett részt, elsősorban a B.Braun és a Fresenius hálózatokból. Képzésük költségeit munkáltatójuk fedezte. A szakmai program során, az előző évekhez hasonlóan, a résztvevők képzést kaptak a dializált betegek körében leggyakrabban jelentkező szociális és pszichés problémákról, az azokkal kapcsolatos ügyintézés menetéről, valamint a jogi hátteret képező érvényes rendeletekről és jogszabályokról. Az ügyintézésről elméleti képzést és gyakorlati útmutatást is kaptak. Részletesen ismertetésre került a területi szociális ellátórendszer tevékenysége, a budapesti és vidéki ellátóközpontokhoz való kapcsolódás lehetőségei. A tájékoztatás során kitértünk az önkormányzatoknál zajló szociális ügyintézések menetére is. Az elméleti és gyakorlati oktatást főiskolai tankönyvekkel és minisztériumi oktatási anyagokkal egészítettük ki.
Kiemelt hangsúlyt fektettünk a betegek pszichoszociális problémáival kapcsolatos feladatokra is. Ismertettük a leggyakoribb pszichés problémák tüneteit, kitértünk a kommunikációs és terápiás lehetőségekre. Külön sajátosság volt ebben az évben, hogy a dializált betegek pszichés problémáiról, a kiégésről és a segítés lehetőségeiről szóló előadást on line kapcsolat igénybevételével interaktív video-konferencia keretében Torontóból Dr. Novák Márta pszichiáter tartotta.
A képzés során a nővérek sajátélmény Bálint csoporton vettek részt. A Bálint csoportok rendkívül sikeresek voltak, a nővérek körében ennek fogadtatása messze meghaladta a várakozásokat, s a képzéseket vezető szakemberek is igen pozitívan értékelték a nővérek érzékenységét, nyitottságát, problémafelismerő- és kezelőkészségét.
Az oktatásban részt vettek: a Magyar Pszichoszomatikai és Bálint Mihály Társaság titkára (Dr. Major János), a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal főigazgató helyettese (Szabóné Varga Valéria), Kiss Andrea, Takács Ágnes és Vigyázó László szociális munkások, valamint Dr. Novák Márta, Dr. Mucsi István (SE a Magatartástudományi Intézet munkatársai) és Dr. Polner Kálmán, a Szent Margit Kórház nephrologus osztályvezető főorvosa. A képzést Dr. Polner Kálmán és Dr. Mucsi István szervezte. A résztvevők és a Bálint csoportot tartó szakemberek egyaránt szükségesnek tartották a Bálint műhelymunka folytatását.
Feltétlenül pozitívnak tekintjük, hogy a dialízis szolgáltatók és a Nemzeti Veseprogram a pszichoszociális reszortos nővérképzést anyagilag is támogatták. A fennmaradó költségeket a Magyar Vese Alapítvány, a Preventív Medicináért Alapítvány és a Szent Margit Kórház Vese Alapítvány biztosította.
A helyszín szintén immár hagyományosan a Gánti Vértes Vendéglő és Panzió volt, ahol az elhelyezés és ellátás körülményei mellett a képzés tárgyi és technikai feltételek kiválóak voltak. A résztvevők visszajelzései és saját tapasztalatunk is megerősíti, hogy a választás szerencsés volt, s ezért a képzés folytatását ezen a helyszínen tervezzük.
A képzés során írásbeli vizsgával is meggyőződtünk róla, hogy a kiképzett nővérek felkészültek arra, hogy a betegek pszicho-szociális anamnézisét felvegyék, szociális helyzetüket felmérjék, s egyes ügyintézéseket önállóan elvégezzék, más esetekben a külső segítőkkel kapcsolatot keressenek. Szükségesnek tartjuk és javasoljuk, hogy ennek a munkavégzésnek a megfelelő, a végzett feladatok nagyságához illeszkedő foglalkoztatás keretei mielőbb kialakításra kerüljenek. Bízunk abban, hogy a dializált betegek pszichoszociális problémáinak feltárása és ebben történő segítségnyújtás hatékonyan hozzájárul a betegek színvonalas ellátásához és az életminőségük hatékony növeléséhez.
Az eddigi négy képzés során kiképzett 78 nővér (közülük heten kétszer, hárman három alkalommal vettek részt a tanfolyamon) munkájának segítségére a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet és a Szent Margit Kórház Nephrologiai Osztály, a Szent Margit Kórház Vese Alapítvány és a Preventív Medicina Alapítvány támogatásával internetes honlapot tartunk fenn, ahol jogszabályok, dokumentumok és egyéb információk elérhetővé tételével segítjük a reszortos nővérek munkáját. Emellett folyamatos email és telefonos tanácsadással is részt veszünk a dializált betegek pszichoszociális ellátásának megteremtésében.
A pszichoszociális reszortos nővérképzéssel a MANET Pszichoszociális és Rehabilitációs Bizottság kiemelt programjaként az a célunk, hogy valamennyi műveseállomáson álljon rendelkezésre olyan szemléletű és megfelelő képzettséggel rendelkező nővér, aki a magas színvonalú dialízis kezelések biztosítása mellett a betegek rendkívül szerteágazó és súlyos pszichoszociális problémáival is tudjon érdemben foglalkozni. A pszichonephrologia a krónikus vesebetegségek pszichoszomatikus gyógyításának szemléletét képviseli, ahol a beteg ember tisztelete, egyenrangú partnerként való elismerése, az önkezelésnek magas színvonalú oktatással és képzéssel való segítése, a beteg ember és családjának komplex rehabilitációja, és ezzel az életminőségének a lehető legmagasabb szintre való emelése a cél. Hiszen a krónikus betegségben a szomatikus szemléletű gyógyítás mellett a beteg ember pszichoszociális problémájának, a betegség miatti hátrányos helyzetének, a társadalmi kirekesztettségének megoldására tett erőfeszítések is szerves részét képezik az eredményes gyógyításnak. Ez nemcsak az orvos, de a nővér hívatástudatának is alapvető szemlélete kell, hogy legyen. Örömmel látjuk, hogy a Gánton eddig kiképzett nővérek ezt a szemléletet képviselik, és saját munkahelyükön is egyre nagyobb elismeréssel és egyre jobb eredménnyel működnek. Köszönjük a MANET vezetőségének, a dialízis szolgáltatók vezetőinek és a fent felsorolt alapítványoknak a szakmai, erkölcsi és anyagi támogatását.
