Az interjú eredetileg a Kreatív szeptemberi számában jelent meg. A Partizán-portrénk másik részét, amelyben magával a szervezettel és annak történetével foglalkozunk, itt találod.

Régóta várunk az interjúra, úgyhogy először tisztázzuk: eddig miért nem került rá sor, és most miért igen?

A diplomáciai válasz az, hogy a tavaszi elfoglaltságok ezt nem tették lehetővé, és most van rá idő. A valódi válasz pedig nagyjából pont ugyanez, plusz alapvetően nem vagyok egy interjúadó típus. Nem gondolom azt, hogy nekem interjúalanyként kéne megnyilvánulnom a nyilvánosságban.

Miért nem gondolod?

Mert nekem a kérdéseim a relevánsak szerintem.

De épp ez az: mostanra már elég fontos véleményformáló médiaszemélyiség lettél ahhoz, hogy ilyen formában is kíváncsiak legyenek rád.

Persze, persze. Vannak is megkeresések folyamatosan. Most az elmúlt egy évben ez az első interjú, amit adok. Tudomásul veszem, hogy ilyet időről időre kell.

Annak, hogy épp most találkozunk az is az apropója, hogy hamarosan indul a Partizán új évada. Mire számíthatnak a nézők?

Továbbra is az a tervünk, hogy hetente öt nap lesznek adá sok, hétfőtől péntekig minden este, de el fog indulni egy csomó új típusú műsorunk és újításunk is. Például Feledy Botondnak lesz nálunk egy rendszeres hírlevele, illetve Rácz Andrásnak lesz egy külön podcast műsora és hírlevele is. Változatlanul rendszeresen fogunk csinálni heti aktualitásokról politikai műsort Mindennek a teteje címmel, ami
egy más típusú formátumban lesz, mint tavaly a Spartacus volt. 

Továbbra is lesznek majd nagyinterjúk, de egy kicsit elindulunk más irányokba is. Például fogunk csinálni egy olyan gasztroműsort, amiben az ételnek és a táplálkozásnak a politikai aspektusait fogjuk majd leginkább tematizálni. Tehát a műsorban nemcsak az lesz a kérdés, hogyan főzöl esztétikusan, meg ízletesen, hanem figyelembe vesszük, hogy a magyar lakosság döntő többsége miből tud főzni. Valamint arra is kitérünk, hogy az étkezésnek milyen következményei vannak, karbonlábnyom, fenntarthatóság és hasonló vonatkozásokban is. Ez pedig előrevetíti azokat a terveinket is, amiket szeretnénk majd a jövőben megvalósítani. Tehát olyan gameshow-kban gondolkozunk, amik nagyon népszerűek a magyar nyilvánosságban, de olyan politikai tartalommal és aspektusokkal, amelyek szerintem hiányoznak ezekből a műsorokból.

Az új műsorokban szerepelni fogsz?

Persze, én leszek a műsorvezető.

Miért ragaszkodtok a heti ötnapos adásmenethez?

Mert nagyon beigazolódott ennek a létjogosultsága. A csatorna népszerűsége és a növekedése is azzal magyarázható leginkább, hogy mindenféle közönségréteg igényeit ki tudjuk elégíteni. Nem biztos, hogy mindenki mindent nézett, de jó eséllyel talált valami olyasmit magának, amit hetente egyszer-kétszer megnézett.

Fizikailag és mentálisan hogy lehet ezt bírni? Nem tartasz a kiégéstől?

Itt sokat kell melózni, de ezt nagyjából mindenki tudja, aki ide jelentkezik, vagy már elég időt töltött itt. Ez egy vállalás, ami iránt közösen vagyunk elköteleződve. Igazából a szabadidőmben is azt szoktam csinálni, hogy tervezem a következő adásokat, különböző videóötleteket. Lehet, hogy négy-öt év múlva már nem így fogok gondolkodni erről, de most jelenleg nem érzem azt, hogy a kiégés veszélye fenyegetne.

Van előtted akár magyar, akár külföldi példa, amit követendőnek tartasz?

Konkrét példakép nincs. Sokféle tartalmat fogyasztok. Szerintem a Youtube ebből a szempontból egy nagyon izgalmas platform. Nagyon sokféle tartalom van, és ha az ember kitartóan keres, akkor sok mindent találhat. Én nemcsak politikai tartalmakat nézek, hanem például Mr. Beastnek a videóit is. Különösen az tud érdekelni, hogy különféle típusú formátumokat hogyan lehetne sokkal tudatosabban használni politikai gondolatok terjesztésére vagy szélesebb körben történő megosztására.

Itt most nem említettél klasszikusan közszolgálati tartalomgyártót. A Partizánt viszont gyakran (alternatív) közszolgálatnak nevezik. Egyetértesz ezzel?

Vannak elemei, amelyek közszolgálatiak vagy közszolgálati jellegűek, de ez egy nagyon gumifogalom. Azt gondolom, hogy Magyarországon nagyjából mindent közszolgálatinak mondanak, ami nem valamilyen propagandatermék, de ez nem biztos, hogy önmagában igaz. A közszolgálat baloldali fogalom, mert arról szól, hogy az információ mindig demokratikusan hozzáférhető. Ebből a szempontból vannak közszolgálati elemek a Partizánon, de ez egy olyan jelző, amit nem mi akartunk, hanem a közönségünk. Nyilván ezt elismerésnek szánják és megtisztelő, így is kezeljük, de nem hivatkozunk magunkra így.

Számodra mit jelent a közszolgálat?

Alapvetően azt, hogy az információ mindenkié, és az információhoz demokratikusan hozzá lehet férni. Arról, hogy ez mennyire nem valósul meg Magyarországon, van is egy friss tapasztalatunk. Nemrég egy hétig forgattunk Tiszavasváriban, ahol a szabad nyilvánosság nagyon limitált, mint általában mindenhol az országban. De a sajtószabadság hiányáról itthon általában úgy beszélünk, mint ami a kormányzati nyomás vagy a reklámpiac politikai befolyásoltsága miatt nem tud létrejönni. Ez önmagában igaz is, csak nem tesszük oda hozzá, hogy ha ez nem lenne, akkor is nagyon nehéz sajtószabadságról beszélni egy olyan országban, ahol az ország területének döntő többsége se most, se korábban nem volt lefedve szabad médiumokkal. Ennek pedig a valódi oka, hogy piaci körülmények között, kapitalista logika alapján nem éri meg tudósítókat foglalkoztatni például Szabolcs megyében. Márpedig hogyha ezek nincsenek meg, akkor alapvetően nagyon nehéz az információ szabadságáról és a sajtó szabadságáról beszélni.

Mintha a vidéki riportjaitokkal, a választások előtti roadshow-val ezt az űrt próbálnátok betömni. Számítani lehet még több Budapesten kívüli kontentre?

Igen, ilyesmi terveink nagyon is vannak, habár az erőforráshiány ezeket eléggé behatárolja. A kamionstúdiónak is az volt a tapasztalata, hogy tök jó, de ahhoz, hogy érdemben szerezhessünk információkat, kapcsolódhassunk egyes közösségekhez, sokkal kitartóbban kell jelen lenni. Így jött például a tiszavasvári kitelepülés ötlete is. Egy hét alatt nem lehet megváltani a világot, de azért már most sokkal többet értünk a településből, és azt hiszem, hogy ezen keresztül Magyarországról is.

Habár az esetek döntő többségében te vagy a látható arc a műsorokban, nyilvánvaló, hogy egy komoly stáb dolgozik a videókon. Hogyan épül fel a Partizán-birodalom?

Még nem birodalom sajnos, de remélhetőleg az lesz majd idővel. Nagyságrendileg ötven fő dolgozik a Partizánban, különböző pozíciókban és konstrukciókban, külsősök, belsősök együttműködésben. Ez elsőre nagy számnak szokott tűnni, de figyelembe kell venni, hogy itt videókat gyártunk, tehát produkciós vezetőktől kezdve a kamerama nokon át, technikai vezetőre, hangosítóra, vágóra, fényelésre, hangutóra és egyebekre is kell gondolni. Nyilván sok az ötven fő, de közben valójában nem föltétlenül, hogyha az összes tervünket figyelembe vesszük. Egy kereskedelmi tévében egyetlen főműsoridős produkción többször ennyien dolgoznak.

Mennyien vagytok belsősök?

Nagyjából 35-40 fő, de ez dinamikusan változik is. Vagyok én, mint alapító főszerkesztő, van egy ügyvezető társam, Schőn Edina, és vannak középvezetők, akik az egyes részlegekért felelnek. Sőt, a részlegeken belül is vannak alvezetők vagy társvezetők, ők koordinálják a munkavégzést. A részlegeken belül pedig különböző pozíciókban vannak emberek, akik egyes műsorokkal, videótípusokkal, műsortípusokkal foglalkoznak.

Te mennyire mikromenedzseled az egészet? Át tudod engedni a különböző vezetőknek a saját részlegük irányítását?

Nem nagyon mikormenedzselek. Van, amikor ők kérnek tanácsokat, mert bíznak az ízlésemben, vagy a döntéseimben, de arra nagyon ügyelek, hogy ne lépjek át indokolatlanul a fejük fölött. Nem is tudnék igazából olyan esetet mondani, amikor nagyon durván beavatkoztam volna. A véleményemet elmondom, és megfogalmazom az elvárásomat vagy a kérésemet arra vonatkozóan, hogy mondjuk egy műsor hogy nézzen ki. De azért alapvetően ez egy elég jól és olajozottan működő csapat, tehát komoly autonómia van.

Hogyan válogatod össze a csapatot? Mennyire fontos, hogy nem a mainstream médiából jönnek az emberek a Partizánba? Előny a színházi háttér?

Ez utóbbi inkább azért van, mert színházi múltból érkezünk, Edinával dolgoztunk együtt a Krétakörben, így a kapcsolatrendszerünk jelentős mértékben színházi emberek körére terjed ki. De igazából nálunk egy jelentkező érdeklődése, a tájékozottsága és az elhivatottsága a fontos. Egy újságírói diplománál sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy a törekvés és az ambíció meglegyen arra, hogy az ember fejlődni akarjon. Mert általában ezek az emberek a legjobb csapatjátékosok, mernek adott esetben segítséget kérni, és segíteni is tudnak.

Miből tartotok fenn egy ekkora csapatot?

Patronálókból, mikroadományozókból és nagy adományozókból – értsd ezalatt a pályázatokat vagy bármilyen nagyobb donorokokat – származik a bevételünk. Az elmúlt időben volt egy svéd pályázat és a German Marshall Fund, amikből kaptunk pénzt. Jelenleg is folynak tárgyalások több donorral, akik támogatják a működésünket. Mi egy nonprofit szervezet vagyunk, minden bevétel nonprofit logika alapján kerül elköltésre, tehát nincsen semmilyen profit, amit akár én, akár bárki más kivenne a szervezetből, minden visszaforgatódik a szervezet működésébe, a műsorok készítésébe vagy a foglalkoztatásba. Ugye itt mindig az szokott fölmerülni, hogy kik azok a donorok, akik ebbe beszállnak. Én nagyon örülnék annak, ha a top 100 leggazdagabb magyar közül lenne olyan, aki a magyar sajtó függetlenségét nyíltan támogatná. Lehet, hogy fű alatt van egy-kettő, aki beszáll adománnyal vagy bármivel, de sajnos ez nálunk nincs.

Akkor a 100 leggazdagabb magyar közül senki nincs a donoraitok között?

Nincs.

A választások előtt beszéltél arról, hogy két nagyobb donorral vagytok tárgyalásban. Ezekkel mi a helyzet?

Az egyik az előbb említett svéd alapítvány, akik adtak és most is adnak támogatást, meg volt a National Endowment for Democracy, akik már adtak támogatást és jelezték, hogy a továbbiakban is szívesen támogatnak. A Greman Marshall Fundtól is volt ilyen típusú jelzés. Közben pedig most is be van adva legalább másfél tucat pályázatunk különböző donorokhoz, európaiakhoz és amerikaiakhoz egyaránt.

Ez mekkora havi költségvetést jelent?

Azt Schőn Edina ügyvezető tudja megmondani.

A munkavállalóitok milyen konstrukciókban dolgoznak nálatok, mennyire érintett benneteket a katatörvény?

Jelentősen érintett, hiszen nálunk is jelentős mennyiségű katás volt. Ők most különböző konstrukciók közül választhattak, amit föl tudott kínálni a szervezet.

Összességében meg lehet abból élni, hogy az ember a Partizánban dolgozik, vagy ez inkább lelkileg kifizetődő munka?

Egy baloldali szervezet vagyunk, és ebből a szempontból nagyon fontosnak tartjuk, hogy nálunk van bérminimum, van inflációkövető korrekció, és több más típusú olyan juttatás, amit a szervezet jelenlegi forrásai lehetővé tesznek. Azt mindig priorizáljuk, hogy inkább a fizetésekbe és a foglalkoztatási viszonyokba invesztálunk, mint a műsorokba. Úgyhogy szerintem meg lehet élni. Persze, ahogy Magyarországon minden kormánytól független szervezet vagy intézmény, úgy a mi jelenünk is kiszámíthatatlan. Látunk előre egy-két évet, de azt, hogy a társadalmi támogatottságnak megfelelő anyagi támogatást tudjunk realizálni idehaza az államtól, az önkormányzatoktól, kormányzati szervezettől, nem látszik lehetségesnek. Ez szerintem egy nagy probléma. 

Nyilván nem akarnék befogadni kormányzati hirdetéseket, de például nem látom azt, hogy miért ne lehetne az NKA-nál, vagy bármilyen más típusú kulturális forrásosztó szervnél dedikált fül arra, hogy oknyomozó anyagok, terepriportok és hasonló típusú tartalmak készülhessenek. Hiszen nyilvánvaló, hogy ezek annyira költséges műfajok, hogy profitábilisan nem lehet őket megszervezni. Magyarországon egy szerkesztőség se teheti meg azt, hogy egy hétig leáll, és elköltözik egy Budapesten kívüli településre, és ott eltölt egy hetet. Miközben mennyire fontos, mennyire jó lenne, hogy ha megtehetnék ezt. De amíg a piaci logika diktál, és nincsenek olyan típusú ajtók, amik lehetővé tennék azt, hogy ezt a típusú profitveszteséget megfinanszírozzák, addig nem tudják ezt megtenni. És ez szerintem alapvetően veszélyezteti a sajtószabadságot ebben az országban.

Beszéljünk kicsit a kormánnyal való együttműködésről! Mit szóltál a tusványosi meghíváshoz?

Örültem neki.

Nem volt benned olyan konfliktus, hogy azzal, hogy ha te elmész oda, leülsz velük, valahol legitimálod azt a rendszert, amivel nem értesz egyet?

Hárommillió ember szavazata juttatta őket hatalomra 2022-ben, nem én legitimáltam őket, hanem a választói akarat. Nyilván ki lehet használni az ottlétemet, akár pro, akár kontra, hogy ilyen vagy olyan címkékkel illessenek, de mostanra a Partizánnak, és nekem is van egy olyan közéleti súlyunk, hogy az ilyesmi lepereg rólunk. A közönségünk egyértelműen díjazza ezt a típusú nyitottságot, meg ezt a típusú együttműködést, és azt gondolom, hogy feladatom is, hogy ilyen helyzetek elől ne ugorjak el, hanem odaálljak.

Szokott téged az a kritika is érni, hogy ha végre sikerül valaki prominens jobboldali személyt elhívni a Partizánba, akkor velük sokkal inkább kesztyűs kézzel bánsz, mint a baloldali emberekkel. Erről mit gondolsz?

Nem hiszem, hogy például Navracsics Tibor vagy Békés Márton úgy élte volna meg, hogy velük inkább bántam kesztyűs kézzel, mint például Karácsony Gergellyel. Demeter Szilárdról sem hiszem, hogy úgy élte volna meg a beszélgetést, mint egy baráti, szupportív interjút. Sőt, szerintem nekem kínosan kell figyelnem arra, hogy egyenlő mércével kezeljek mindenkit. Úgyhogy nem hiszem, hogy bármilyen kegyelmet gyakoroltam volna a kormánypárti politikusokkal szemben.

Az előző választásoknál még a Slejmet csináltad, és akkor a vereség után bejelentetted, hogy felfüggeszted a működést. Most pont, hogy biztosítottad a követőket arról, hogy a vereség ellenére is folytatjátok. Mindkét megmozdulásból az jön le, hogy valódi, komoly szerepet tulajdonítasz a médiának a politika alakulásában. Hogy vélekedsz valójában erről?

Szerintem alapvető szerepe van a politika alakulásában a médiának. Most fog megjelenni újra Guy Debord A spektákulum társadalma című kötete, amiben azt mondja, hogy a spektákulum maga a tőke. A kapitalizmus pedig a képeken keresztül, a spektákulumon keresztül is gyártja magát újra és újra. Szerintem nagy jelentősége van annak, ha ezt valaki kifejezetten kritikusan próbálja valamilyen módon
tudatosítani a társadalomban. Azt, hogy a viszonyok, amik között élünk, nem természeti erők következtében alakultak így, hanem egész egyszerűen emberi döntések, érdekek alakították azt, ahogy élünk. 

Hogy mondjunk egy nagyon egyszerű példát: nézd meg, a vidéki Magyarországról milyen típusú sorozatok készülnek! Ezekkel kapcsolatban könnyen elhangzik, hogy csak szórakoztatni akarnak, és a szórakoztatásnak nincsen semmilyen társadalmi következménye. Ez nem igaz, számos olyan sorozatot, fikciós filmet tudunk mondani, amelyek abszolút szórakoztatóak, és közben releváns módon világítanak rá fontos kérdésekre, amelyekről nem biztos, hogy a társadalom széles tömegei tudnak. Alapvető kérdés, hogyan reprezentáljuk saját magunkat, és hogyan reprezentáljuk azokat, akiknek nincsen lehetőségük saját magukat reprezentálni. Tehát, ha megnézzük ezeket a vidéki szitkomokat, azt lehet látni, hogy a pesti, jól fizető állásokban ülő irodisták, kreatívok hogyan raknak össze fikciós településeket, miközben zéró ismeretük van arról, hogy egy Somogy megyei falu, egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei falu hétköznapjai hogyan néznek ki. 

Szerintem az van, hogy a magyar társadalom döntő többsége nem képes megjelenni a nyilvánosságban. És ha van egy médium, ami megpróbál ezen változtatni, tudatosan próbál törekedni arra, hogy ezeket a sémákat meghaladjuk, akkor az hozzá tehet valamit a nyilvánosság alakulásához.

A saját személyes jelentőségedet hogy látod? Kívülről úgy tűnik, hogy a Partizánban van egy valódi hit abban, hogy képes megváltoztatni a politikai berendezkedést, aztán meg jön egy választás, ahol nagyobbat nyer a Fidesz, mint szinte valaha. Ilyenkor mennyire érzed azt, hogy neked és a Partizánnak jobban kellett volna végeznie a munkáját, vagy visszahúz a realitás talajára, és érzékelteti, hogy a médiának milyen határai vannak?

Szerintem abban, hogy Márki-Zay Péter helyett Orbán Viktort választották meg miniszterelnöknek, nincs felelősségünk. Az, hogy a társadalom döntő többsége a legalapvetőbb szükségleteinek a biztosításához a Fideszt és egy jobboldali választ lát biztatóbbnak, abban van felelősség. Engem alapvetően az érdekel, hogy föl lehet-e építeni olyan baloldali válaszokat, egy döntő többségében jobboldali pártokat favorizáló társadalomban, amiben meg lehet mutatni, hogy vannak más típusú megoldások is. Ez szerintem önmagában közszolgálat, hiszen egy ennyire jobboldaldominált nyilvánosságban markánsan megjeleníteni a baloldali szempontokat, önmagában arról szól, hogy diverzifikáljuk a politikai spektrumot, diverzifikáljuk a politikai gondolkodást. Nagyon fontos feladat, hogy politikai alternatívákat, megoldási alternatívákat tudjunk fölmutatni akkor, amikor úgy tűnik, hogy az az egyetlen valóság van, amit a Fidesz épített föl.

A választások után sokszor előjött, hogy neked személy szerint mekkora felelősséged van a dolgok alakulásában, hiszen te készítetted az elhíresült „Márki-Zay katonákat küldene Ukrajnába” interjút. Téged ez hogy érintett?

Szerintem ez egy nagyon izgalmas helyzet volt, mert nagyon sokféle kérdést felvet. Fölvetődik az a kérdés, hogy egy olyan helyzetben, amikor az ellenzéki pártok hozzáférhetőek a kormánytól független nyilvánosság számára, de a kormányzati szereplők nem, akkor az ellenzéki szereplőknek valóban érdekükben áll-e megszólalni a nyilvánosságban? Ez nekik egy fontos kérdés, és szerintem 2026-ban
alapvetően másképp fognak hozzáállni az ilyen felkérésekhez, mint most álltak.

A másik, hogy abban a konkrét interjúban semmi olyasmi nem történt, ami ne történne meg bármely, közepesen fejlett, demokratikus nyilvánossággal rendelkező országban egy miniszterelnök-jelölttel. Tehát, ha Orbán Viktor ül be egy egyórás interjúra, akkor lehet, hogy neki is lesznek olyan megszólalásai, amikben nem feltétlenül a felkészültség és az élére vasaltság képét tudja mutatni. Nem véletlenül nem vállal ilyen interjút. Tehát az, hogy Péter beült, és milyen válaszokat adott, nem vethető a kérdező szemére, hiszen miniszterelnök akart lenni, ennél sokkal súlyosabb helyzetekben kell tudnia megállnia a helyét és vállalnia a felelősségét a szavaiért.

Harmadrészt pedig: azt, hogy mit gondol az ukrajnai háborúról, nagyon sok más médiumban is elmondta. Elmondta az ATV-ben és nyilvános fórumokon, az utolsó héten is azzal kampányolt, hogy az ukránok a mi háborúnkat vívják.

Ebből kiindulva nem tartasz attól, hogy a baloldali politikusok is visszavesznek a Partizánban való szereplésből?

Nem emiatt, hanem általában a médiahelyzet miatt fognak így tenni. Ma egy politikus a meglévő közösségi médiás felületein eléri azt a közösséget, amire szüksége van. Ez a Fidesz receptúrája is. Valójában a magyar demokráciát csak részben teszi tönkre a Fidesz, nagyon jelentős részben a Facebook és a közösségi média teszi tönkre. Nem hiszem, hogy a jövőben az a típusú nyilvánosság, amit a Partizánhoz hasonló médiumok tudnak biztosítani, érdemben versenyképes lesz ahhoz képest, amit egy Facebook-poszt el tud érni. Én nagyon nehezen látom, hogy vezető politikusok adnának majd még interjút nagy számban, választási küzdelem során. És nem azért nem, mert a Partizánban hogyan szerepelt Márki-Zay Péter, hanem mert látják, hogy ott nem tudják kontrollálni, milyen kérdések hangoznak el, nem tudják kontrollálni, milyen típusú helyzetek állnak elő, a saját oldalaikon pedig azt mondanak, amit akarnak, úgy keretezik, ahogy akarják, olyan képet mutatnak magukról, amilyet akarnak.

Ezzel az attitűddel szemben a Partizán Pop és a Péntek Esti Partizán beszélgetésekben pont az érződik, hogy a celebek élvezik ezt a bizonytalan helyzetet, hogy váratlan kérdéseket teszel fel nekik. Mennyire volt eredetileg is koncepció váratlan helyzetekbe hozni őket, vagy időközben magát gerjesztette a folyamat?

Az alapvető szempont az volt, hogy olyan embereket, mint Győzike vagy Kajdi Csaba, a magyarországi tudatipar legfontosabb alakjait megkérdezzük arról, mit gondolnak a saját pozíciójukról. Arról a hatalomról, ami a kezükben van azzal, hogy alapvetően befolyásolják azt, hogy emberek százezrei, milliói miként látnak problémákat. Hiszen általában senki nem úgy tekint rájuk, mint hatalmi figurákra. Az pedig, hogy ezek a műsorok a vendégek számára is felszabadító élmények, azért lehet, mert senki nem szokta őket megkérdezni társadalmi, politikai kérdésekről. Nekik is, ahogy mindenkinek hízeleg az, ha komolyan veszik őket, és azt gondolják róluk, hogy vannak releváns állításaik, mondanivalójuk a világról.

Azt már tudjuk, hogy alakul az új évad, akár 1-2 évet is láttok magatok előtt. Nem lehet viszont nem észrevenni, hogy a Partizán egy kiváló ugródeszka is lehet esetleges politikai karrier felé.

Nincs ilyen tervem jelenleg. Abszolút nincs.