A cikk eredetileg minimális változtatásokkal a Kreatív januári számában jelent meg, amiben az Apex-listákat is bemutattuk. A Rumbach-tervek felkerültek az első Apex design toplistára.
A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógába az éppen járvány cibálta, poszt-beerbike időszakát élő bulinegyed egy meghatározó pontján lehet bemenni. Van vele szemben egy szuper designüzlet (a Printa), mellette egy sokszor kellően vad darabokat játszó független színház (az RS9), nem messze tőle egy ismert jógastúdió (a Mandala), vonzáskörében pedig maga a Madách téri hipsztéria, ahol minden, valamit magára adó kreatív álldogált már éjszaka. A környékbeli utcák – a Rumbach mellett a Kazinczy és a Dohány utcai zsinagógák által is meghatározott, mai belső erzsébetvárosi területen – a 19. század végétől a formálódó pesti zsidó közösség, a ’40-es években a gettó, 2010 környékén az alternatív kulturális életet összefogó romkocsma, majd legújabban a turistacsapda bulinegyed utcái lettek.
Mintha filmet nézne
Tauszt és Dávidot 2019-ben kérték fel, hogy vegyenek részt az épület helyreállításának munkájában. Az első dolguk az volt, hogy alaposan bejárják az épületet. „Egy napig csak járkáltunk, és fotóztuk a motívumokat, csempéket, homlokzaton található díszítéseket. Ez a hely vizuálisan elképesztő gazdag” – mondják.
Nem sokkal később beültek egy kávézóba, és a képeik között még ott helyben megtalálták azt a vezérmotívumot, ami aztán meghatározta az akkor induló, összesen két és fél évig tartó munkafolyamatot. Ez a motívum adta meg a Rumbach új logójának alapját, aminek aztán az épület öt alfunkcióját kellett egyben megjelenítenie: a szakrális teret (zsinagóga), a kávézót, a kiállítótereket (múzeum), a tanulásra alkalmas helyszínt és az üzletet. A logó olyan csapásirányt – zárt nyelvként működő, szigorú vonalrendszert – jelentetett, amitől a tervezők nem tértek el akkor sem, ha épp a mosdó ikonját tervezték vagy a tájékoztató táblák méretarányait számolták. „Mikor rájöttünk, hogy a logó belső területe még a zsinagóga felülnézeti alaprajzaként is stimmel, az gyönyörű, szinte rémisztő élmény volt” – fogalmaznak.
Mitől zsinagóga?
Vannak csupa üveg és beton, modern zsinagógák, de vannak pálmafás, színesfalú, hatalmas vagy rejtett, az utcáról kiszúrhatatlan épületek is. Zsinagóga éppen annyiféle van, ahányféle a tervezői körében dívó korszellem lehetett, amilyenek a körülmények vagy az uralkodó építészeti stílusok voltak, amennyi pénzzel rendelkezett a közösség, de dönthetett a szükség is: meg kellett mutatni, hogy a környéken nagy és gazdag zsidó közösség él, vagy kellett egy hely, ahol anélkül lehetett imádkozni, hogy támadás érte volna az embereket.
Ahhoz, hogy egy épület zsinagógaként funkcionáljon, nem kell sok minden. Irányzatonként változhat, de lényeg, hogy legyen hely imádkozni – ha megvan az ehhez szükséges tíz felnőtt zsidó férfi, vagyis a minján –, tanulni vagy csak együtt lenni. A zsinagógák közösségi terek mindenféle alkalmas helyiséggel, ahol jellemzően a környékbeli zsidók gyűltek össze. Környékbeliek, hiszen sábátkor nem lehet autóba ülni vagy villamosra szállni, mert az munkának számít. Kell, hogy legyen egy tóra és egy azt tároló tóraszekrény (áron hákódes) és egy emelvény, amin azt olvassák (bimá). Jellemzően van egy örökmécses is a szekrény előtt (nér támid), ami Budapesten általában a keleti falnál áll, Izrael felé tájolva.
Tausz az SZFE-n végzett operatőrként, és sokáig dolgozott is a szakmában. Azt mondja, alapvetően dramatikusan gondolkodik. „Annak, ahogyan a látogató végighalad az épületen, pontosan meghatározott, érzelmekkel tűzdelt dramaturgiája van. Mintha csak filmet nézne vagy regényt olvasna az ember.” Dávid Gábor szerint ez a gondolkodásmód sok apróságban megtalálható a munkájukban. Érkezéskor például antikolt, sötét színű réz fogadja a látogatót, ami az épület pár helyén még látható, régi vas tartóelemeire, súlyos történetére is utal. Később éles, szögletes vonalakon keresztül lehet eljutni a kijáratig, ahol viszont már egy csillogóra polírozott vörösréz, felfelé ívelő installáció áll.
A tervezők számára a zsidó tematika egyszerre jelentett szabályokat és inspirációt is. Például kerülni kellett az emberábrázolást (még az Otto Wagnerről szóló kiállítás grafikai anyagaiban is), sábátkor pedig teljesen megállt a munka. A tervezők az olyan apróságokra is gondoltak, minthogy a zsidó számmisztikából kiemelt meghatározó számokkal dolgozzanak. „Az információs derékszögtáblák például 12 centiméteresek, ami a 12 törzsre utal” – említi Dávid Gábor. A vezérmotívum adta vonalak szigorú rendszerét egyedül a megállást és megnyugvást is jelentő kávézóban látható laza, lebegő installációk kedvéért hagyták el a tervezők, melyek mind egy tórai parancsolatot (micva) vagy szokást jelenítenek meg.
„Vannak szimbólumok, amiktől tartózkodom, mert túl sok minden rakódott rájuk. A Dávid-csillag például ilyen” – mondja még Tausz. A tervezők szerint a csillag használata egyrészt lehet túl direkt vagy általánosító, másrészt mivel a Rumbachot a holokauszt idején gyűjtőhelyként is használták, visszás lehet a megjelenítése. „Szakmai kérdés, hogy milyen betűtípust használunk, hogyan tervezzük meg az irányító táblákat, vagy milyen anyagok használata mellett döntünk. Nem ez az igazán lényeges. Egy fontos feladatunk volt: hagyjuk beszélni az épületet, és maradjunk hűek a múltjához. Nem fancy, divatos arculatot szerettünk volna kitalálni, hanem azzal dolgozni, ami ebből az élő, lélegző épületből ered.”
150 Év
A Rumbach 1869 és 1972 között épült, tervezője a bécsi szecesszió egyik fiatal vezető alakja, az osztrák Otto Wagner volt. A bizánci és mór stílusú épületben annó több mint 1200-an fértek el, de előfordult, hogy ez sem volt elég, és egy-egy nagy ünnepre helyjeggyel lehetett csak bejutni. 1941-ben ide gyűjtöttek össze, majd innen szállítottak el zsidókat, akiket később meggyilkoltak. Az épület a második világháború után romossá vált, 1959 óta nem használták vallási célokra. A következő évtizedekben beszakadt a teteje, laktak hozzácsatolt bérlakásokban, és volt állami tulajdonban is. A rendszerváltás után elkezdték rendbe hozni, de nem jutottak a munka végére. A zsidó közösség 2006-ban kapta vissza az épületet, azóta látogatható. A műemléki felújítás története kalandos lett, végül tavaly nyáron fejezték be. A mostanra kulturális és szakrális térként is funkcionáló Rumbach körülbelül 370 embert tud befogadni.
A szerző évekig volt a Hosszúlépés sétaszervező csapat Rejtett zsinagógák című sétájának vezetője.
