Galéria: Cikk[119215] galériaVizuális kommunikáció: Szöveggyűjtemény
Szerk. Blaskó Ágnes – Margitházi Beja
Typotex
2010

Ha van valami, ami miatt a tudományosságot igazán utálni lehet, akkor az az olyan szövegek miatt van, mint az e kötet szerkesztői által jegyzett bevezető tanulmány. A köldöknézés kifejlett példánya, viszonylagos rövidségében is teljesen értelmetlen fejtegetés a vizuális kommunikáció mint olyan definíciós nehézségeiről, a tudományos koordinátarendszerben való elhelyezésétől, sőt helyezhetetlenségéről. Ha azonban túlszenvedtük magunkat rajta, vagy egyből a 27. oldalra lapozunk a szöveggyűjteményben, onnantól kezdve egy csinos kompiláció a jutalmunk a tárgy klasszikusaiból és kevésbé kanonizált irodalmából is. Tényleg csak a legismertebbeknél maradva: Barthes, Carrier, Mitchell, Gombrich, de Certau, és Kodaj Dániel zseniálisan érzékeny szerkezetét kölcsön véve, a „hermeneutikai kombájn” Fiske is felsorakozik, mintegy bizonyítandó, hogy a vizualitás nagy gondolkodóit hányféle irányból fújta össze a szél. Sajnos azonban a szerkesztőktől nem kapunk fogódzót arra vonatkozóan, hogy bizony a szövegek egy része olyan korszakban született, amikor a visual studies tudományos sztárnak számított, a boom lanyhulásával azonban ma már inkább poros, érvényüket vesztett vagy szimplán csak nevetséges írások és gondolatmenetek benyomását keltik, még a húzónevektől is. — BA

Könyvajánló

Galéria: Cikk[119215] galériaBill Bryson: Otthon - A magánélet rövid története
Akadémiai Kiadó
2012

Bryson már a Majdnem minden rövid történetével bérelt egy helyet az „írók, akik unalmas dolgokról érdekesen tudnak mesélni” pantheonjába, és új könyvével sem fogják kiebrudalni onnan: ezúttal a saját otthonunk, pontosabban az egyes helyiségek történetét és a hozzájuk kapcsolódó társadalmi-kulturális összefüggéseket tárja fel, olvasmányosan, humorosan és érdekesen. Ki gondolta volna például, hogy Nagy-Britanniában a tapétázott falú lakások tulajdonosait több mint száz éven keresztül keményen megadóztatták? – SzB

Galéria: Cikk[119215] galériaMarshall McLuhan – Quentin Fiore: Médiamasszázs
Typotex
2012

A címében McLuhan leghíresebb kijelentésére („the medium is the message”) rímelő könyv eredetileg 1967-ben jelent meg, és a kommunikációteoretikus gondolatait vizuálisan kísérletező, de egyben a nagyközönségnek is befogadható formába öntő kötetből hamar kultikus bestseller lett. Bár McLuhan gondolatai mára részben már közhellyé váltak (világfalu stb., stb.,), részben kissé idejétmúltak (a televíziós reklámok újszerűségén elmélkedni 2012-ben nem kifejezetten aktuális), ha úgy vesszük kézbe a könyvet, mint ami: óriási hatású kordokumentumként, nem fogunk csalódni. – SzB